Szabadalmak és kiváltságok.
Szabadalmak és kiváltságok.
Végül hatalmasan előmozdították Kassa iparának és kereskedelmének kifejlődését azok a kiváltságok és szabadalmak, melyeket a város királyainktól Róbert Károlytól kezdve egész V. Lászlóig nyert, melyek ismertetése a város történetének keretében foglal helyet.
Ilyen szabadalmak: a csöböradó alól való fölmentés, a vásárjog, a városnak az a joga, hogy ügyeit egyenesen a tárnokmesterhez vihesse fölebb, a mindezeknél fontosabb árumegállító jog, melyet Nagy Lajos 1361-ben adott, melynek értelmében az orosz- és lengyelországi kereskedők Kassán tartoztak letenni és eladni áruczikkeiket s mely jogot Zsigmond király a belföldi kereskedőkre is kiterjesztett. Később 1402-ben a belföldi kereskedőket mentesítette ugyan attól a kötelességtől, hogy áruikat Kassán rakják le, de a külföldiekre annál szigorúbban rótta rá e kötelességet, elrendelvén, hogy a belföldi kereskedőknek fej- és jószágvesztés terhe alatt tilos az árumegállitási jog kijátszása végett a külföldiekkel szövetségre lépni.
MENYASSZONYI LÁDA A XVI. SZÁZADBÓL.
(Myskovszki Viktor rajza)
Kiváltságot kaptak Zsigmondtól a kassaiak arra is, hogy a város kebelébe nem tartozók nagyobb bevásárlásokat kizárólag a kassai kereskedőknél tehetnek, sőt a város polgárai is csak bizonyos mennyiségben szerezhetik be szükségleteiket az idegen kereskedőktől, például csak hat vég lengyel-posztót, 4 vég parhetet, 12 kalapot vagy sipkát, fél font sáfrányt stb. vásárolhatnak; korlátlan eladási joguk csak az országos vásárok alkalmával volt. Az árumegállitási jogot azonban fölötte sérelmesnek találták azok a külföldi kereskedők, kik Magyarországgal szorosabb kereskedelmi 228összeköttetésben állottak. Igy a krakkóiak, kik a Kázmér lengyel király és Nagy Lajos közt 1368-ban létrejött béke megkötésekor kieszközölték, hogy Kassa felé szállitott áruikkal ott csak bizonyos napon kötelesek megállani és a kijelölt napok elteltével a Kassán el nem adott árukat az ország bármely más részébe szállíthatják. A kassaiak ez ellen erélyesen remonstráltak ugyan, de csak a Zsigmond és Ulászló közt Bártfán 1423-ban létrejött békekötés alkalmával sikerült régi szabadalmukat Krakkó ellenében is ujra érvényre emelni. A belföldi kereskedők is mindent elkövettek, hogy Kassa árumegállitási jogát kijátszák, nevezetesen mellékutakon, Kassa elkerülésével csempészték áruikat más helyekre, vagy hatalmas főurak és főpapok pártfogását megszerezvén, mint azok jobbágyai kiváltságleveleket szereztek Kassa elkerülésére. Mindazonáltal e szabadalom kisebb-nagyobb mértékben egész a mohácsi vészig érvényben állott, míg végre a török hódoltság korszakában több más kiváltsággal együtt elenyészett.
DISZÍTMÉNYES KÁLYHAFIÓKOK A XVI. SZÁZADBÓL.
(Myskovszki Viktor rajzai)
Jelentékeny kiváltság volt a harminczadtól való mentesség szabadalma is. Mátyás 1464-ben megszüntette ugyan e kiváltságot, de három év mulva a harminczad helyébe az ugynevezett koronavámot léptetvén, ennek megfizetésére a kassai kereskedők is kötelezve voltak, azonban Mátyás, némi kárpótlásul a vesztett jogokért, elrendelte, hogy a koronavámból négyezer forint Kassa városának fizettessék. A kassaiak elvesztett szabadalmuk visszaállitása végett gyakran tettek lépéseket, ezek azonban Mátyás uralkodása alatt nem vezettek sikerre. II. Ulászló alatt 1500-ban a koronavám helyett ismét a harminczad állittatván vissza, a kassaiak is visszanyerték harminczadmentességi szabadalmukat. A harminczad révén egyébként Ulászló alatt a kassaiak indirekte is némi előnyökhöz és haszonhoz jutottak. A főharminczad ugyanis a felvidékre nézve Kassán állittatott fel és annak kezelésével a kormány Kassa városát bizta meg, még pedig azért, hogy a város a királynak nyujtott kölcsöneinek törlesztését a harminczad-bevételből elégíthesse ki.
229Végül még ama szabadalmakról kell szólanunk, melyek Kassának egyedárusági jogot biztositottak. Az egyik a parhet-gyártás és elárusitás szabadalma, mely páratlanul áll hazai iparunk történetében. A szabadalom-levél, melyet 1419-ben Zsigmond király adott ki, következőket tartalmazza:
„Egyedül Kassán, és sehol másutt országunk területén, ne készíttessék, tartassék és adassék el barhet, és senki, akár kereskedő, akár pedig más állásu egyéniség ne merészeljen külföldi barhetet bárhonnan is országunkba hozni vagy pedig innét kivinni, Kassa város birája és esküdt polgárai beleegyezése nélkül, és akarjuk, határozzuk és rendeljük, hogy a barhetkészitéssel foglalkozók, bárhol tartózkodjanak is királyságunk területén, akár nemesek, akár más birtokosok földjén, akár pedig városokban és szabad-községekben, névszerint Bártfán, kivétel nélkül Kassára vonuljanak vagyonukkal és a barhetmesterség űzéséhez minden szükségesekkel együtt, mesterségüket a jövőben sehol másutt, mint Kassán gyakorlandók.”
E nevezetes szabadalomra vonatkozólag Kassa város levéltárában husznál több igen érdekes okirat őriztetett, melyek később a takács-czéhnek adatván ki, e czéh megszünte után részben a felső-magyarországi muzeum okmánytárába jutottak, részben elvesztek.
SIPOSS A. GYULA KÖTŐ-SZÖVŐ GYÁRA ÉS GÉPTERME.
(Saját felvételünk)
Elképzelhető, hogy ennek az egész országra kiterjedő monopóliumnak birtokában a kassai parhet-készitő takácsok és parhet-kereskedők üzlete rendkivül felvirágzott.
A kassai takácsok ezen kívül a vászonfehérítésre is széles körü kiváltságot kaptak, de ebben csakhamar osztozniok kellett Bártfával; de különben is e nem sok technikai ismeretet igénylő házi ipar csakhamar országszerte ismertté lőn.
