Kassai ütközet 1848. decz. 11.
124Kassai ütközet 1848. decz. 11.
Pulszky alezredes csekély hadával, Schlick Zboróra történt bevonulása után elhagyta az ottani vidéket és Eperjesre hátrált, hol hozzá az az abauji első nemzetőr-zászlóalj többi századai csatlakoztak; deczember 8-án a magyar hadtest Budamérre huzódott vissza, hol a 42-ik honvéd zászlóaljjal, 1 háromfontos félüteggel, három löveggel és az abaujmegyei nemzetőrség többi részeivel erősbödött. Ezen erősitésekkel Pulszky hadteste most már 7 zászlóaljból, 3 lovasszázadból állott 14 löveggel; hogy azonban a budaméri táborban levő csapatok harczértékéről fogalmunk legyen, elég fölemlítenünk azt, hogy a 42-ik honvéd-zászlóalj teljesen fegyvertelenül csatlakozott Pulszky hadtestéhez és csak deczember 10-én látták el hiányosan lövőfegyverekkel. Mindennek daczára lehetőnek vélte a magyar hadtestparancsnok, hogy Schlick edzett és jól fölfegyverezett hadával harczba bocsátkozzék és deczember 11-ére kiadta az intézkedéseket.
Az Eperjesről Kassára vezető országút Budamértől délre, a vajkóczi korcsmánál hagyja el a Tárcza völgyét, hogy az erdőséggel borított kassai hegyen áthaladva a Hernád völgyben fekvő Kassára juttassa az utazót. Az északtól délkelet felé huzódó hegyhát legnagyobb kiemelkedését képezi a 410 méter magasságu Vinicna, míg az alsó része a Furcsas-erdő 395 méternyi magasságában éri el tetőpontját. E két magaslat közötti hajláson – a 339 méterre leszorított Chwala Boha-nyergen – át, mely Budamér felé erősebb, a kassai oldalon azonban enyhébb lejtőt alkot, kigyózik az országút, melyen Schlick hadteste előnyomulóban volt. A leirt állás legfőbb hátrányát képezi az a körülmény, hogy ugy bal, mint jobb oldalában Berettő-Kisfalu-Tihany illetőleg Vajkócz-Rás felől megkerülhető, és hogy egy esetleges visszavonulás esetében, a vert sereg csak egy hidon kelhet át a Hernádon.
Pulszky intézkedései folytán a magyar csapatok deczember 11-én következőképen helyezkedtek el: a bal szárny Haller gróf őrnagy alatt a Budamér és Abauj-Tihany közötti erdőt a Vinicna-magaslattól északra fekvő részében szállotta meg; a középhad Gedeon őrnagy alatt a mai részletes térkép 306 m pontjától délkeletre eső erdőrészt tartotta elfoglalva: a jobb szárny Bányafy őrnagy alatt egészen a vajkóczi korcsmáig terjeszkedett ki; a lovasság Török gróf őrnagy vezérlete alatt állott és háromszor változtatta állását, míg végre a gyalogság harczvonala mögött, a Chwala Bohu nyeregen sorakozott; a tüzérségből a háromfontos üteg és a hatfontos félüteg a vajkóczi korcsmától nyugatnak forduló és erősen emelkedő országút első kígyózatánál – körülbelül a mai 263 m. pontnál – vonult fel, míg a három lövegü három fontos félüteg a balszárnyon, Haller őrnagy csapatjánál, nyert beosztást. Az esetleges megkerülések ellensúlyozására a tihanyi szoroshoz 4 gyalogszázad és 2 Bebek-féle ágyu, Vajkóczra pedig Soos őrnagy alatt az első abauji nemzetőr-zászlóalj rendeltetett ki. Az ellenállás fokozására Pulszky alezredes az állás arcvonalát vadászárkokkal erősítette meg, a balszárnyat övező erdőszélt pedig fadöntésekkel torlaszoltatta el.
Schlick a kassai hegyen várt ellenállás valószinüségénél fogva hadtestét deczember 10-én Eperjesnél összpontosította és miután Bártfán és Eperjesen helyőrségül a Nugetn-zászlóaljat hátrahagyta, fennmaradt 6 zászlóaljból 6 lovasszázadból és 18 lövegből álló hadtestével deczember 11-én korán reggel Kassa felé vonult.
Az elővédet Fiedler vezérőrnagy dandára képezte, melynek hatfontos ütege a Pergen-dandár röppentyü-ütegével cseréltetett föl, Fiedler után Pergen és Deym dandárai meneteltek. Miután Schlick hadteste a Tárczán Somosnál, 125egy Fröhlich utász-főhadnagy által vert hadi hidon átkelt, a Fiedler-féle dandár Lemestől Kisfalun, Tapolcsányon és Tihanyon át a Hernád völgyébe tolatott előre, hogy ilyenképen a Budamér és Kassa között álló magyar hadtest bal oldalába kerüljön és a Hernád hídját elfoglalja. Az országúton maradt zöm élére most Pergen dandára került, melynek előhadát a 3-ik Mazzucheli-zászlóalj képezte. E zászlóalj körülbelül 10 órakor érte el Budamért, de midőn annak déli kijáratán kibontakozott, a szemben álló magyar tüzérség megkezdte ellene a tüzelést.
)
KASSA TÉRKÉPE A XVIII. SZÁZADBÓL.
(A felsőmagyarországi muzeumban levő eredeti után)
Pulszky az osztrák előhad menetét már Senyéktől kezdve figyelemmel kísérte; midőn pedig ez Budaméren áthaladt, Edényi Lipót főhadnagy, 126Pulszky vezérkari főnöke, a Lapinski hadnagy és Jancsó tüzmester parancsnoksága alatt álló háromfontos üteget és hatfontos félüteget az útkígyózattól elvezényelve, Budamér déli kijárata előtt vonultatta föl, mire a fentjelzett Mazzucheli-zászlóalj lövetése megkezdődött. A gyalogság azalatt szintén fegyverbe állott és az erdő északkeleti szélét szállotta meg.
Az ellenséges zászlóalj csatárlánczba oszolva, hatásos tüzelésével a magyar lövegeket eredeti felállitásukba visszaterelte, miközben az osztrák hadtest zöme a harcztérre érkezett. Schlick altábornagy egyrészt a magyar tüzérség foglalkoztatására, másrészt saját fejlődésének védelmére a Pergen-dandárhoz tartozó 36-ik sz. hatfontos üteget Bartelmus főhadnagy alatt Budamér déli szélén az országútról nyugatra felvonultatta, míg a Parmalandwehr-zászlóaljat, 3-ik Mazzucheli-zászlóalj tüzvonalának meghosszabbítására, annak jobb szárnyára indította; a Koudelka-zászlóalj tartalék gyanánt a második harczvonalban maradt. A Deym-dandárhoz tartozó 1-ső Vilmos főhg-zászlóalj a középen harczoló Mazzucheli-gyalogsággal egy magasságban, az úttól keletre fejlődött; a tizenkétfontos üteg először a Tárcza bal partján akart állást venni, de az ott talált süppedékes talaj miatt az országútra tért vissza. A két dandár lovassága Concoreggio és Scudier őrnagyok parancsnoksága alatt Budamértől délkeletre összevonva, egyelőre várakozó állásba helyezkedett.
Az osztrák hadtest felvonulásának befejeztével Schlick altábornagy a főtámadás irányául a magyarok jobb szárnyán levő tüzérségi állást szemelte ki és annak keresztülvitelét a 3-ik Mazzucheli-zászlóaljra bizta. A zászlóalj a sürü, de hatástalan golyózáporban bátran haladt előre és már a lövegvonal megrohanásához készült, midőn Pulszky alezredes, lövegeinek sorsa miatt aggódván, azokat elvonultatta. A Mazzucheli-zászlóalj előnyomulása és a magyar jobb szárny visszanyomása folytán a hadakozó felek tüzvonala, mely kezdetben nyugatról kelet felé huzódott, most északtól délkeletnek tartott.
Az elért eredmények által felbátorítva, Schlick altábornagy a magyarok jobb szárnya ellen nemsokára ujabb támadásra készült, csakhogy ennek végrehajtására a 3-ik Koudelka-zászlóaljat rendelte a megviselt Mazzucheli-zászlóalj helyébe, mire az utóbbi tartalékba lépett. A Koudelka-gyalogsággal egy időben kellett a jobb szárnyon felfejlődött és eddig csak halogató harczot vivó Parma-landwehrnek is az erdő északi szélét és a már említett 306 magasssági pontot bevennie. Deym dandárának hovafordításáról a ránk maradt források nem tesznek említést; úgy látszik azonban, hogy annak Vilmos főhg.-zászlóalja a Koudelka-ezredbeliekkel együtt a magyar jobb szárny ellen működött.
A Koudelka- (és Vilmos-) zászlóalj előnyomulását az előbbre vonult osztrák tüzérség ugyan jelentékenyen elősegítette, de fiatal csapataink itt Gedeon és Bányafy őrnagyok vezérlete alatt kezdetben megállták helyöket, amennyiben az ellenség csak akkor jutott az útkigyózat birtokába, mikor a magyarok bal szárnya már visszavonult. A Parma-landwehr azalatt t. i. két oszlopban indult Pulszky bal szárnyának megtámadására. Az egyik oszlop – 4 század – Singer őrnagy alatt egy északról intézett arcztámadással hatolt az erdőbe, míg a másik oszlop – 2 század – Calras főhadnagy alatt, Singer oszlopa és a Koudelka-gyalogság között, az erdő keleti szélébe kapaszkodva, oldaltámadással segitette meg a főoszlop behatolását, mely kettős támadásra a magyarok bal szárnya futásnak eredt. Az itt állott félüteg – úgy látszik – már előbb vonulhatott el. Haller csapatának meghátrálásával Gedeon, Bányafy és Török hadai is megkezdték a visszavonulást a kassai híd felé, melynek védelmét Pulszky az időközben Kassára érkezett Tvornicky őrnagy 180 főnyi lengyel csapatára bízta, mely mellé 2 löveget is rendelt.
Schlick altábornagy már a magyar középhad meghátrálása előtt, a rendelkezésére álló lovasságot, melyhez a tartalékba vont 3-ik Mazzucheli zászlóalj is csatlakozott, Soós Vajkócz mellett álló különitményének szétverésére a Tárcza bal partjára menesztette. Soós nemzetőrei, mielőtt még összeütközésre került volna a dolog, szétfutottak. Az ellenséges lovasság 127erre, Scudier vezérkari őrnagy kalauzolása mellett, a magyarok visszavonulási irányának veszélyeztetése végett Zdobán és Széplakon át a Hernád-völgybe indult.
Fiedler dandára, miután a Darius-hegyen áthaladt, körülbelül 2 órakor közelítette meg Tihanyt, de minthogy a magyar hadtest akkor már biztosságban volt, a budaméri állás megkerülésére és a hernádi híd megszállására kirendelt dandár a Chwala Boha-n átvonuló osztrák zömmel egyesült a nélkül, hogy kitüzött kettős feladatát megoldhatta volna.
Schlick a kassai hegyen eszközölt átvonulása után, a híd védelmére hátrahagyott lengyelek ellen az országúttól balra fekvő magaslaton a 36-ik hatfontos üteget lemozdonyoztatta, melynek tüzelése a hős védőket arra birta, hogy a Miskolcz felé elvonult rendes csapatokat kövesse. A nemzetőrség kevés kivétellel szétszaladt.
Midőn Tvorniczky lengyeleivel Bárczához közeledett, a Széplak felől előtört osztrák lovasság, mely kevéssel azelőtt 150 honvédet foglyul ejtett, azon szándékkal közeledett az úton haladó lengyel utóvédhez is, hogy azt megadásra bírja, vagy szétugraszsza. Tvorniczky a veszély közeledésére, a falu végén levő korcsma mellett kisded csapatjával állást foglalt és az előrohanó lovasságra – alig 20 lépésnyi távolságból – sortüzet adatott, mire a könnyü lovasok parancsnoka, Concoreggio őrnagy, több golyótól találva földre terült; Scudier őrnagy és Berg főhadnagy pedig, lovaikat vesztvén, a lengyelek kezeibe kerültek, kik a zavart ügyesen felhasználva, sietve tovább vonultak.
A KASSAI ÜTKÖZET 1848 DECZ. 11-ÉN.
(Orsz. képtár)
Schlick altábornagy a Hernád-híd elfoglalása után, délután 5 órakor vonult be Kassára, melynek tornyán akkor már a fehér lobogó lengett.
A magyarok vesztesége – osztrák források szerint – holtakban és sebesültekben 250 emberre rugott, fogságba körülbelül ugyanannyi került. Az osztrákok vesztesége állítólag csak 20 emberből állott volna.
