Mészáros Lázár.
Mészáros Lázár.
A magyar hadak romjai Miskolczon állapodtak meg, hol deczember 18-án Mészáros Lázár tábornok és hadügyminiszter vette át a hadtest parancsokságát.
128Az erősítések megérkeztével és a hadtest első rendezése után Mészáros decz. 20-án Schulcz Bódog őrnagyot a 17-ik honvéd zászlóaljjal, 2 szakasz Ferdinánd-, 1 szakasz Württemberg-huszárral és 1 félüteggel a Kassa irányában kiállítandó előörsvonal berendezésére Szikszóra rendelte. Deczember 24-én Schulcz felváltására Rembovsky őrnagy a lengyel legio 3 századával és 1 század Koburg-huszárral Forróra tolatott előre, míg a lengyel legio negyedik százada, 3 század zempléni és 1 század abauji önkéntessel, valamint 2 szakasz Ferdinánd-huszárral Tvornicky alezredes parancsnoksága alatt Abauj-Szántóra menetelt azon rendeltetéssel, hogy Schlick altábornagynak esetleg Tokaj megvételére irányzott mozdulatairól a magyar hadvezetőséget jókor értesítse.
Schlick azonban nagyobb jelentőséget tulajdonitott a miskolczi hadalakulásoknak és miután hadteste időközben a Galicziából utána küldött 34-ik hatfontos gyalogüteggel és a 12-ik röppentyü-félüteggel megerősbödött, a Pergen- (3 zászlóalj, 2 lovasszázad, 2 üteg) és Deym-dandárral (1 zászlóalj, 2 lovasszázad, 1 üteg) deczember 26-án Kassáról Szikszó felé útnak indult.
Pergen vezérőrnagy elővéd-dandára decz. 27-én Forróhoz közeledett, mire Rembovsky Szikszóra vonult vissza és hogy az utóbbi helységben éjjelező csapatok a Mánta patak völgyén át meg ne támadtassanak, a magyar elővédparancsnok Alsó-Vadászt a 26-ik honvéd-zászlóaljjal szállatta meg.
Az osztrákok előnyomulásának hirére Mészáros felriasztotta miskolczi táborát és decz. 28-án a Sajó és Szikszó város közötti parton következő állást foglalta el:
A bal szárny (17-ik honvéd-zászlóalj, 3 század lengyel legionárius, 2 század egri vadász, 1 század Hunyady-huszár és 1 hat lövegü hatfontos üteg) Rembovsky őrnagy alatt a Szikszótól délnyugatra fekvő Frankhegyet és annak erdős lejtőjét tartotta megszállva; a középhad (26-ik és 42-ik honvéd-zászlóalj, 5 század borsodi önkéntes és 1 nyolcz lövegü háromfontos üteg) Pulszky ezredes parancsnoksága alatt a szikszói hegyen az országút mindkét oldalán foglalt állást; a jobb szárny (2 század Lehel-, 1 század Koburg-huszár, 1–1 három lövegű hatfontos gyalog- és lovasüteg) Bobory őrnagy alatt a Bársonyosra támaszkodott. Tartalék gyanánt a 43-ik honvéd-zászlóalj, 8 század hevesi lovasnemzetőr és 1 három löveggel háromfontos félüteg a szikszói hegy déli lejtőjén sorakozott. A magyar felállítás eszerint egy ferde vonalat alkotott, melynek bal szárnya előre volt tolva, míg a jobb szárny visszatartatott. A szikszói ütközetben résztvett magyar hadak létszáma kitett 4 zászlóalj és 10 század gyalogságot, 12 század lovasságot és 23 löveget; a hadtest vezérkari főnöke volt Csermelyi őrnagy, vezérkari tisztek gyanánt Benkő százados és Edényi főhadnagy szerepeltek.
Az osztrák altábornagy a vett jelentések alapján ara következtetett, hogy a magyarok magát Szikszót megszállva várják be a császári hadak támadását és ennek megfelelően elrendelte, hogy a Deym-dandár az úton haladva arczban, a Mánta-patak völgyébe irányított Pergen-dandár pedig oldalban és hátban rohanja meg Mészáros hadtestét.
Ezen intézkedések folytán Deym dandára az uton menetelve 11 órakor Uj-Aszalónál a magyarok előörseire bukkant, kik Szikszón túlra visszavonultak. Deym utánok indult és már a helység megtámadására készült, midőn annak jelentését kapta, hogy Pergen Szikszót, jobbról jövet, már megszállotta.
Az utóbbi dandár ugyanis Gablenz őrnagy, Schlick uj vezérkari főnöke által vezetve, a Mánta-patak völgyében észrevétlenül előnyomulva, a 26-ik honvéd-zászlóaljat – mely a helyett, hogy a harczintézkedésben kijelölt helyét elfoglalta volna, még mindig Alsó-Vadászon vesztegelt – meglepte, mire ez csakis a Rembovsky által segítségül küldött 17-ik honvéd-zászlóalj és Hunyady-huszárszázad közbelépése folytán kerülhette el a teljes szétveretést. Az ellenséges dandár, miután ez alkalommal 76 honvédet elfogott, folytatta útját és kevéssel Deym megérkezte előtt vonult be Szikszóra.
A helység ellenállás nélkül történt megszállása után Schlick a magyar állás szemügyre vétele végett összes lovasságával, továbbá 1 hat- és 1 tizenkétfontos üteggel a Szikszói hegy felé indult; a gyalog-dandárok közül Pergené az úttól jobbra, Deym dandára 129attól balra követték a hadtest-parancsnokot. Miután Schlick lövegtávolságba érkezett, a hatfontos üteget az országúton és tőle balra, a tizenkétfontosat pedig az úttól jobbra lemozdonyoztatta és a tüzelést a magyarok jobb szárnya ellen megkezdte, mire az ott álló magyar félütegek a Koburg-huszárok fedezete alatt bátran előtörtek és az út mellett állást foglalván, élénk de hatástalan lövöldözést folytattak. Ezen eredménytelen tüzelés után Mészáros a Lehel-huszárokat Schlick lovasságának bal oldalába küldi, de egy-néhány jól irányított gránát csakhamar visszatérésre birta a fiatal lovasokat. Mészáros most a Koburg-huszárokat is visszarendelte, ilyképen akarván Schlick hadát a szikszói parton előnyös állásban levő derékhad tüzhatáskörébe csalni, de az óvatos osztrák vezér egy lovasszázadot küldött az úton tüzelő Bobory-tüzérség oldalban való megtámadására előre, melyet azonban Pulszky háromfontos ütege visszariasztott.
Ezalatt Pergen vezérőrnagy oszlopa a magyarok előretolt balszárnyába ütközött, mire a 11-ik röppentyü-üteg a hegyorom ellen tüzelni kezd és a 2-ik Hartmann-zászlóalj, a 3-ik Vilmos főhg-zászlóalj két százada által követve, a magaslat megrohanására készületeket tett. Az üteg rézsut találó röppentyüi csakugyan hátrálásra kényszerítették Rembovsky gyalogságát, de a bal szárny segítségére küldött 26-ik honvéd-zászlóalj megérkeztével Rembovsky a Frankhegy déli lejtőjén levő erdőben ujra állást foglalt és hadainak vitéz kitartásával szemben Pergen gyalogsága azontúl hiába erőlködött azon, hogy tért hódítson.
A SZIKSZÓI ÜTKÖZET 1848 DECZ. 29-ÉN.
(Orsz. képtár)
Az est beálltával Schlick hadai Szikszóra tértek vissza¸ Mészáros pedig arra a hirre, hogy a Kassán maradt Fiedler-dandár állítólag Sajó-Vámos felé tart, nem találta tanácsosnak a szikszói parton való éjjelezést és még az est folyamán a Sajó jobb partjára tért vissza.
Osztrák részről a veszteség állitólag csak 3 eltüntből és 5 sebesültből állott. A magyarok, – nem számítva az Alsó-Vadászon meglepett és elfogott 76 honvédet – szintén nem veszíthettek többet.
Miután Schlick a magyarok túlerejéről meggyőződött, deczember 30-án megkezdte a visszavonulást Kassa felé, hova január 1-én érkezett meg.
A felső-tiszai hadtest a szikszói ütközet kedvező eredménye által felbátorítva, Schlick megkezdett visszavonulásának hirére Kassa visszafoglalására 130indult, mely hadművelet lefolyásában Mészáros hadteste a következő hadrenddel birt:
