Biróválasztás.
Biróválasztás.
A biróválasztást egy szemtanu krónikás (Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus, Lipcse) következőképen adja elő:
„A várost bezárják s a fürmender a mindenféle nemzetiségből, azaz magyarokból, németekből, tótokból (kiket rendeknek hí) és minden vallásuakból, katholikusokból, lutheránusokból, kálvinitákból álló 100 tagu községgel fölmegy a városházára, a hol más bírót választanak, vagy pedig de novo konfirmálják a régit valamennyinek deliberácziójával és beleegyezésével. Ha ez megtörtént, proczesszióval a temetőbe mennek, melyet sűrán meghintenek szalmával. A régi biró a tanácsurakkal szintén a processzióval jön. Minden czéhz és mesterember a temető előtt áll szerszámaival, vagy rúdon, vagy más módon hordva azokat, hogy szerencsekivánatukkal együtt tiszteletük jeléül sietve a házához vigyék az uj bírónak, mihelyt csak a nevét megnevezni hallják. Ott vár egy ujdonatuj szekér is, magasan megrakva sima, hosszú tölgyfagerendákkal, hat ló elébe fogva; ezt is házához vontatják. Ezt a fát nem szabad abban az eztendőben elhasználnia, hanem, a mint beszélik, arra való lenne ez, hogyha az ellenség előtti áruláson kapnák s ez bebizonyosodnék, akkor a szekérrel együtt máglyát raknának belőle, hogy azon elevenen elégessék. Mihelyt a fürmender kikiáltja a nevét, a legidősebb két tanácsos egy arra a czélra készült széken fölviszi a gyülésbe. A városi trombitás, a nagydobos erre megszólaltatja hangszerét. A legfiatalabb négy tanácsos háromszor fölemeli a székkel a bírót és a község tagjai szintén háromszor hangosan kiáltják a vivátot. Azután mindnyájan ismét proczesszióval a templomokba mennek, a hol a Te deum laudamust és más énekeket meg zenét zengenek s rövid német és magyar bíró-prédikácziót mondanak. Ennek megtörténte után a városbíró úrnál tisztességes lakomát lakoznak, melyre meghívják az összes nemzetiségek egyházi és iskolai szolgáit s jó énekeket és hangszeres zenét is adnak elő.”
