Tanácsülések. Bűnfenyítő eljárás.
Tanácsülések. Bűnfenyítő eljárás.
A tanács az ügyek száma szerint egy héten többször ült össze, kora hajnalban, 4 vagy 5 órakor kezdvén a tanácskozást. Szombati napon az ugynevezett dies petitorián a közigazgatási ügyeket tárgyalta, a többi, a dies judicialekon itélkezett a bünösök felett, akiket rendszerint a tanuvallomások alapján itélt el, de tortúra által kicsikart vallomások alapján is. A büntetések elriasztó szigoruságuak. Igy a rablógyilkost (1556) lófarkon hurczolták meg s végül a bitófa alatt kerékbe törték. A gyermekgyilkos nőt (1575.) tövissel kirakott gödörbe fektették s félig elevenen eltemetvén, izzó vasrudat vertek át szivén. A parázna asszonyoknak maguknak kellett megvarrniok a zsákot, melyben a Hernád vizébe fojtották őket.
Ilyen elrettentő példaképen jegyezték föl Máté ötvösmester nejének, Heléna asszonynak esetét, a kit 1573-ban itéltek el. Az asszony férjének legényével s több idegen férfiúval is szerelmi viszonyt szőtt. Bűnét beismervén, a tanács halálra itélte őt. Az ítélet értelme szerint az elitéltnek szintén sajátkezüleg kellett megvarrnia a zsákot s miután a hóhér fel s alá meghurczolta a tömeg előtt, vétke kikiáltatott s a zsákba köttetvén, 89október 4-én a Hernád vizébe fojtatott, „hogy úgy városunk, mint pedig Isten törvényeinek elég tétessék”. De a férjnek is bűnhődnie kellett, amiért nem volt elég erős a nő botrányos életmódját idejekorán megakadályozni. Fejvesztés terhe alatt száműzték a városból tíz mértföldnyire, a csábító legénynyel egyetemben.
1562-ben és 1570-ben a betöréses lopás elkövetőjét akasztással büntették; más esetben megvesszőzték és 10 évre számüzték a városból. A visszaeső tolvajt lefejezték. Egy lótolvajt felakasztottak (1558). Egy tolvaj és házasságtörő nőt megkorbácsoltak s a városból kiűzték; egy másikat halálra itéltek, de tekintettel kiskoru gyermekeire, száműzték.
Egy zsebmetszőt tetten értek a mivel megesküdött, hogy többé sohasem teszi, csak száműzetésre itélték. Egy másiknak büntetlen előéletéért megbocsátottak. Egy tolvajt megvesszőztek és jobb fülét levágták (1570). A szőllőtolvajnak fülét levágták, más esetben felakasztották. (1579.)
A rágalmazásért az ítélet úgy szólt ugyan, hogy az illetőnek nyelve vágattassék ki (1561, 1572), azonban az ítéletet megváltoztatták arra, hogy a porkoláb az illetőt a piaczon kikiáltsa.
A becsületsértőt becsukták, vagy súlyos pénzbüntetésben marasztalták; azonfelül még némely esetben utczaseprésre is itélték, vagy pedig a városból száműzték.
A súlyos testi sértés és verekedés büntetése: súlyos pénzbirság, vagy száműzetés. Egy kerékgyártó mester emiatt czéhbeli jogát elvesztette, két társa 14 napi fogságot kapott.
Egy verekedés halállal végződött, s az életben maradt családja a halotténak nagyobb összeg pénzt fizetett (1575.).
BOCATIUS RÉGI KASSAI BÍRÓ CZÍMERE. (Eredetije a lőcsei városi levéltárban)
A gyilkosnak fejét vették.
Egy többszörös rablógyilkost, a ki templomokat is feltört, a város négy végére vezették és ott tüzes fogókkal csipdesték s végül kerékbetörték. Más esetben a rablógyilkost lófarkon hurczolták a vesztőhelyre, s ott kerékbe törték; mást tüzes fogókkal csipkedtek s lefejeztek.
A gyermekkitevésért száműzetés járt.
A bigamiát elkövető férfit (1562.) a városból kikorbácsolták, hasonlóképen egy gyujtogató nőt is (1558). Az istenkáromlót száműzték.
Egy fiút ki apjára kezet emelt, keze és nyelve elvesztésére itéltek, de kegyelemből csupán hat évre száműzték.
Egy kémet lófarkon a vesztőhelyre hurczoltak s ott karóba húzták.
A visszaesést szigorúan büntették; egy tolvajnőt uj tolvajságon kapván (1572), ismét megvesszőzték s orrát levágták.
1562-ben a Forgách-utczán Satler Jakab házában tűz üt ki, s tizennyolcz ház elég. Satler vagyonát az okozott kár megtéritésére lefoglalták.
1570-ben Szabó Péter kassai polgár magát Drugeth Gáspár jobbágyává avatta. Ezért a tanács polgárjogának (ius civile) örökre való elvesztésére itéli.
90Hasonló büntetéseket a már említett Simplicius is feljegyez. Elbeszélése szerint a kegyetlen büntetések közt a kövezés is szerepelt. Egy ily módon kivégzett elitéltet volt alkalma látni Kassán. Az elitéltnek hanyatt kellett feküdnie a földön, a hóhér kezét-lábát a földbe vert czövekekhez kötözte, a hóhér négy legénye pedig egy nagy követ dobott mellére háromszor egymásután, mire kisebb követeket hajigálva rája, összezúzták a fejét.
Egy férfit, a ki ittasságában kardjával hadonázva, ugy megsérté áldott állapotban levő nejét, hogy az idő előtt szült és meghalt, elevenen való eltemetésre itéltek. Minthogy azonban a haldokló asszony teljesen megbocsátott neki, sőt imádkozott érette: kegyelemből fejvesztésre változtatták az ítéletet; de előbb neje koporsójához lánczolva, el kellett kisérnie a halottat a temetőbe. Ezután átadták a hóhérnak, a ki lefejezte. Az elitélt iránt igen nagy volt a részvét, mert nem csak maga vallotta bünbánóan, de felesége is halottas ágyán, hogy beszámíthatatlan állapotban s véletlenül követte el tettét s feleségét hiven szerette. Sőt talán meg is kegyelmeztek volna életének, ha a napa nem akarja minden áron vérét látni. Ez addig járt a tanács nyakára, a míg kimondta a halálos ítéletet, hogy példát szolgáltasson.
