Virkolák.
Virkolák.
Ismerte a néphit a virkolákot vagy varkolákot is.
Félig ember, félig farkas. Késő éjszakákon kóborol elhagyott utakon és embervérre szomjazik. Ábrázatja rút, de az emberéhez hasonlít, sőt azt tartják róla, hogy valóban ember is, csak természete a farkasé. Igen hosszu életü, de sohasem hal meg a jámbor emberekhez hasonlóan, mindig öngyilkosság utján pusztul el.
A mord tekintetü emberről ma is azt mondják: ugy néz, mint egy virkolák. Hernádparti halászok sokat meséltek róla; ma már ugy látszik kiveszett, mert a kassai virkolák éjjeli kóborlásairól többé nem szól a népmonda.
