Bulkeszi.
Bulkeszi.
Bulkeszi. Bács-Bodrog vármegye alsó részében Palánkától éjszak-keletre Szilbács (Szilbás) és Kölpény (Kulpin) alatt fekszik, a palánkai járásban. A vármegye egyik nevezetes ősrégi magyar helysége, a XIII. század közepe óta, s róla a Fráter család kezén levő okmány ad legelső hírt. E család ősei bácsi várjobbágyok voltak, s ezek között a legrégibb a kit ismerünk, Marczel volt. Ennek két fiát, Kelement és Mártont V. István ifjabb magyar király, 1263-ban, a neki tett hűséges szolgálataikért azzal jutalmazta, hogy bizonyos Kezy nevű földet adományozott nekik örökségi joggal és őket 1265-ben nemességre emelte; minthogy pedig Kezy addig a bácsi várispánság alá tartozott, azt 1263-ban egyúttal annak köteléke alól is felmentette. E föld, mint az oklevél mondja, nyolcz falu számára is elegendő területtel bír. Szomszédja pedig nyugatról Szt. Jakab és Zyh Bach (a mai Szilbács). Utóbb István király meghagyta a kői káptalannak, hogy e földterület határait állapítsa meg. A káptalan egy állítólag 1276-ban kelt jelentésében számol be eljárásáról. Ez a jelentés reánk azért is nevezetes, mert megtudjuk belőle, hogy ama föntemlített nyolcz falu csakugyan fennállott e területen. Ezek névszerint: Szt.-Iván-Keszi, Boldogasszony-Keszi, Sávoly-Keszi vagy Boulkezy, Keresztényteleke, Egres, Szt.-Péter, Kastélyteleke és Matyuka-Kürt. A káptalan küldötte maga mellé vette Halad Fülöpöt „de Kürth”, Dobra Tamást, Savolyt de Kezy, Venceslaust „de Thegefalva” stb. és a helyszínén bejárván a határokat, a beiktatást elvégezte. E nyolcz faluból most csak Szt-Péter van meg, Petrovácz néven, és megmaradt még Sávoly-Keszi neve is, bár megváltozott alakban Bulkeszi faluban. Az egész földterület, a melyet a bácsi vár alól felmentettek, Keszi-nek neveztetett, de a nyolcz falu külön birtokosától kapta megkülönböztető nevét; s így az a Keszi nevű falú, a mely Sávolynak jutott, Sávoly-Keszi vagy pedig Boulkeszi nevet kapott, úgy hogy Sávoly-Kesziből Volykeszi, Bolykeszi, Boulkeszi, Bulkesz alakok lettek. A Kelemen és Márton rokonai között, a kik 1265-ben velök együtt a jobbágyságból nemességre emeltettek, csakugyan volt is egy Sávoly nevezetű (Savol et Torzol de genere Dobra). 1311-ben a bácsi káptalan Dénes mestert Balad fiának Mateukának: Csurg, Kétszántó és Bukkescy nevű birtokába bevezette. Kulpin 1418. évi határjárásában a (Desp.) Szt. Ivánról Keszire vezető útakról is van szó. S e Keszi alatt csak a Kulpin szomszédja Bulkesz értendő. A XV. század elején Bulkesz a Garaiaké volt. 1430-ban megerősíti Zsigmond király Garai Miklós végrendelkezését, mely szerint nejének és fiainak többi között Belkezi és Kis-Kezit adja. 1464-ben Bwkezi Garai Jóbé volt, s ebből világos, hogy e két utolsó névalakban is csak Bulkesz rejlik. Régi nevén is megemlítik még 1559-ben, midőn Ferdinánd király a gyulai várkapitánynak meghagyja, hogy az idők zavarában e várhoz foglalt több helységet törvényes uraiknak, Keszi Lőrincznek és Szoláth Miklósnak és Mátyásnak visszaadja. 67A többi között felsoroltatik Savolkeszy másképen Bewkeszy is. Bulkeszt a török defterek is felsorolják a bácsi nahijében 1554-ben két, 1570 körül három és 1590-ben hét adózó házzal. A török hódoltság után kir. kincstári puszta lett, de 1723-ban a közeli palánkai határőrvidéki miliczia foglalta le a maga számára. 1717-ben itt teleltették a sereg élelmezésére szolgáló szaravasmarhát. Neve 1717 és 1737-ben Bulkessa-nak van írva. 1728-ban már benépesített puszta volt és 1740 körűl Vulkesfalú pusztának iratott. A határőrvidék megszüntetése után, 1745-ben, újra a kir. kincstárhoz került vissza és 1786-ban telepíttetett be rendszeresen, nagyobbrészt ág. hitv. németekkel s pedig 1100 lélekkel, 230 házban, akik a következő évben egyházilag is szervezkedtek. 1886 június 14-én a telepítés 100-ik évfordulóját is megülték. A falu lakossága az 1789-iki lázbetegség következtében felére fogyatkozott meg és sokan Hajdusiczára, Ókérre és Óverbászra költöztek át. 1812-ben rendszeres paplak épült. 1717-ig csak ideiglenes imaház volt; ekkor kezdtek új templomot emelni és 1820-ban szentelték fel. 1846-ban már két iskola van Bulkeszen két tanítóval. Gyakran találnak itt a földmunkálatok közben ősi sírokat, urnákat és római pénzeket, sőt 1890. év elején két feliratos téglát is találtak. Az 1900. évi népszámláláskor Bulkeszen volt 3042 lélek 503 házban. Anyanyelv szerint volt 54 magyar, 2899 német, 73 tót, 12 oláh, 4 egyéb. Vallás szerint 57 róm. kath., 13 gör. kel., 2947 ág. ev., 22 ref. és 3 izr. A község határa 4551 kat. hold. Postája és távirója helyben van. Van három pénzintézet, három olvasókör és posztógyár. A lakosok jó része szélrosta-készítéssel foglalkozik. Bulkeszi község közelében már a XIV. század elején egyházas hely volt Baka. Nagyobb birtoka volt itt 1323-ban Doroszlai Pálnak, a ki a helybeli nemesekkel egyezséget kötött a birtokviszony rendezése végett. A falut 1395-ben Bakamonostor néven említi egy oklevél. 1428-ban a Garaiak kezén találjuk egy részét. A mohácsi vész után is nyomát találjuk a falunak; a háborús zavarok idején, más községekkel együtt, a gyulai vár birtokai közé kerűlt, de 1559-ben királyi rendeletre ez alól felmentették és visszaadatott törvényes birtokosainak. A török defterek 1590-ben a bácsi nahijébe sorozzák. Szintén a bulkeszi határban, Petrőcz felé volt Békatorok község, egy 1430. évi följegyzés a Garaiak birtokaként említik, a kik zálogjogon szerezték meg. Garai Miklós nádor a feleségének engedte át e birtokot, de a fiainak 1432. évi osztozkodásakor azok kezén találjuk. Későbbi sorsáról hiányzanak az adatok. – Az eltűnt Csimor nevű falu is e tájon fekhetett. 1373–75-ben Chyomor a Csimori Bársony családé. E község több nemes család nevében szerepel, 1461-től 1504-ig. A Kövér és a Nagy családoknak is ez az előnevük szerepel 1486-ban és 1480-ban.
