Tiszaistvánfalva.
Tiszaistvánfalva.
Tiszaistvánfalva. Az újvidéki járásban van, Temerin alatt. Nevét többször változtatta. Az 1904. évi miniszteri rendelet előtt Járek néven fordúl elő, helyén azonban hajdan Ireg falu volt. Magyaros neve Jármos lett, de ezt a nevét Tisza István akkori miniszterelnök tiszteletére csakhamar Tiszaistvánfalvára változtatta. He e község mai helyét tekintjük, az teljesen megegyezik a XVI. században elpusztúlt Ireg faluéval, úgy hogy a XVII. században Járek néven emlegetett helységet tulajdonképen Ireg utódjának kell tekintenünk, a mit egyébként e név hasonló hangzása is valószínűvé tesz. Ireg használt név alakjai Irg, Irugd, Irugh, Iregh, Erwg, Wregh. 1267-ben a Kér nevű földbirtok keleti szomszédja volt, bizonyos Márkus-nak örökölt Irg nevű földje. Irugh későbbi birtokosai, 1380-ban a Keresményi család, majd a Székely testvérek voltak, de 1404-ben Maróthi Jánost iktatták be a Bács vármegyei Irugh birtokába, melyet a Székelyek hűtlensége miatt kaphattak meg. A Maróthiak 1477-ben kihaltak, s ekkor a Báthoriak kapták meg. 1410-ben ura az Iregi Baranyai család. Irugh 1423-ban is előfordúl Bács vármegyében; ekkor kapott Garai János, a nádor fia, a királytól itt részbirtokot és 1432-ben Garai Miklós és fiai többi között Ireg birtokában is megosztoztak. 1461-ben a Baranyai családnak még van itt birtoka. 1464-ben Garai Jóbé volt Iregh. Ugyanekkor az Iregieknek is van itt részük. 1470-ben is említik Wreget, mint Jób birtokát, de Baranyaiak s Iregiek is voltak itt birtokosok Csánki szerint, a ki 1506-ban is ismeri Ireegh-et. Ekkor innen írja magát a Horváth család. Utoljára az 1522-iki tizedlajstrom említi a falut. Ezután Iregnek nyoma vész; de Jarak névalakban éled fel az itteni szerb nép ajkain, ez a szó sánczot jelent, mert a község határán vonúlnak el az ú. n. római sánczok. Kulpin határjárásában 1748-ban meta Járaknak nevezték azt a pontot, a hol a római sáncz Alpár pusztára megy át; 1750-ben pedig: „Mali Jarak sive fossatum Romanum”. Sokáig mint kis puszta (praediolum Jarek) volt a temerini postamesternek (1738–84-ben Csanádi Simon) bérbe adva, míg a királyi kincstár ezt 1787-ben evang. németekkel betelepítette. A következő év nyarán az egész falu ínségben volt, és 17 ház kivételével az itteni 100 család búzát vagy lisztet kért és kapott a kamarától. 1796-ban a gróf Széchen család kapta Járekot birtokadományúl. Az itteni ág. ev. templom 1823-ban épűlt. Az 1828. évi összeíráskor 369 egyén volt itt, és pedig 66 gazda, 47 házas zsellér, 5 iparos, 113 házban. 1848-ban sokat kellett e község lakosságának szenvednie, mert a szerb tábor közvetetlen szomszédságában volt; augusztus 31-én reggel fel is gyújtották a szerbek Temerint és Járekot, a honnan a lakosság Ókér felé menekűlt. Maga a község egészen leégett, még a templomnak is csak a fala maradt meg; a harangokat a szerbek Karlóczára vitték s onnan az egyház csak 1850-ben kapta vissza. A község határa 1970 holdból áll, ebből 384 hold a községé, de 113 hold nem használható. Az 1900. évi népszámláláskor 2173 lélek volt itt 412 házban. Anyanyelv szerint: 47 magyar, 2124 német, 2 szerb. Vallás szerint: 57 róm. kath., 2 görög keleti, 2112 ág. ev., 2 ref. Van a községben két dalárda, és a Délvidéki gazdasági egyesületnek fiókja. A határbeli dűlők ma is jórészt magyarok, így: Varangyhegy, Békeföld, Fehérföld, Laposföld, Alsó-, Felsőrétek, Rónai föld, stb. Határában az ú. n. római sánczok vonalán egy régi földvár található. Van postája, távírója és vasúti állomása.
