Varázslás.
Varázslás.
Nagyon elterjedt a varázslás. Ha valaki szeretőűl akar magának valakit megszerezni, kenyérmorzsát, sót és a kéményseprő seprűjének egy kis vesszőcskéjét zacskóba köti és a harisnyáján viseli. Ha a leány a búcsúhelyen este háromszor megkerüli a kápolnát és azután éjfélkor felébredvén, háromszor czuppant s hármat ugrik, abban az évben férjhez megy. A legény szerelmének megszerzése olyan módon is sikerűl, ha felveszi és magánál hordja a nyomát. A megrontott gyermekek gyógyításánál szerepel a szenes víz, a sótalan víz, de bő szerepe akad minden téren a ráolvasásnak. Ha a gyermeket a váltóláz látogatja, éjfélkor az anyja a kémény alá viszi és a következőket mondja: „Alsó, felső szomszédasszony, – Az én gyermekemet – A gyujtvány-hideg leli!” – Ha háromszor megismétli, a láz elmúlik. (Topolya.) A szemölcs elmúlik az újjról, ha, mikor a disznók moslékot esznek, kezét belemártja a vályúba és keresztet vetvén, mondja: „Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében!” Ha valakinek tyúkszem van az újján, újholdkor kimegy a felkelő csillag elé s kezébe fogván a tyúkszemet, folyton a holdra nézve mondja el háromszor: „Újhold, új király!” – Nekem van egy támadásom, – Akkora mint egy tál, – Legyen akkora, mint egy mák!” Ráolvasással gyógyítják a gombosiak a „pokó-varrt”. Egy lóraolvasásuk így szól: „Sárkerék, vadlóher, maradhatsz te ettől; – Nagy szelindek-kutyák majd jól laknak ebből”.
