Tánczok.
Tánczok.
A kóló (koszorútáncz, körtáncz) nagyon egyszerű. Férfiak és nők körben összefogódznak, dudaszóra kétszer jobbra, egyszer balra lépve, haladnak és különféle kóló-dalokat énekelnek. Az összefogódzott férfiak közé fehér kendővel övezett nők állanak. Előtánczos (kolovogya) vezetése alatt az egész tánczoló társaság egy fűzérré válik, majd lassankint egész koszorúvá fejlődik. A kólótáncz lassú ütemben kezdődik, enyelegve, csevegve folytatódik és jobbra mozogva, majd egész félkörrel előre nyomúlva, mondhatni csendes, de itt-ott erős, kitörő. A kólót tavasszal vagy nyáron terebélyes fák árnyékában, búcsúk alkalmával a templom udvarán, télen szobában, de néha hófedte téren is tánczolják s énekelnek is hozzá.
Búcsú-ünnepnapokon a leányok és legények különválnak. A leányok a templomudvarban levő padokra űlnek, az ifjak oldalvást, csoportokba verődve hevernek a földön, vagy a templom udvarán ácsorognak. Enyelgő szavak, incselkedő megjegyzések hallhatók, végűl egymást kézenfogva, felállanak a kóló-tánczhoz. Itt már párosával sorakoznak. A kólózás eltart két-három óráig s két-három táncz betölt egy délutánt és egy éjjelt. A nők nyakán csüngő gyöngy- és aranypénzsorok a táncz üteme szerint csengenek belé a kólóba. Néha a fiatal legények bele is kurjantanak a tánczba. Példúl: Kitöröm a nyakamat, Még sem hagyom magamat! – Vagy: Ha a nyelvem peregne, Az én rózsám szeretne.
Sokacz nő ünnepi díszben, fején a „Burundzsuk”.
Bácskai sokacz asszonyok.
