Aratási ünnep.
Aratási ünnep.
Az aratási ünnepek (zsetva) a következő módon folynak le. A módosabb szerb gazdáknál az aratók pénz helyett bizonyos részt kapnak a termésből, s egyszersmind az aratás ideje alatt ételt és italt. Dél felé a házbeli menyecskék hátukon, kezükben, vagy talyigára rakva viszik ki a mezőre a meleg ételt és a friss kenyeret. Az aratást vezető hirdeti ki a delet. Mikor vége az aratásnak, fölosztják: mi a gazdáé, mi az aratóké.
Az aratás utolsó napja ünnep. Az aratásvezető, maga körűl gyűjtvén az aratókat, kimondja, hogy az aratás véget ért. Az arató-leányok és asszonyok a mezei virágokkal díszített kalászkoszorút az aratást vezető fejére helyezik, s annak vezetése alatt, Istent dicsőítő, gazdát dícsérő, sokféleképen változó éneket énekelve, haza felé indúlnak s a gazda udvaráig vonúlnak. A helységbeliek kíváncsi összecsődülése mellett, az örömrivalgással érkező aratókat a házi gazda fogadja. A megkoszorúzott aratót a házi szolgáló, kötelességszerűleg 381készen tartott dézsa vízzel nyakon önti a végből, hogy a búza esőben hiányt ne lásson.
A megtisztelt gazda jó áldomással iparkodik kitenni magáért, a mit az aratók áldáskívánatok között jó kedvvel költenek el. Az áldomást táncz követi, mely néha eltart estétől reggelig. Ha a gabona jól fizetett, jó dolga van az aratónak, de ha nem, akkor még koszorút sem kötnek.
