A kivándorlás.
A kivándorlás.
A társadalmi életnek is súlyos bajai merültek fel. A kivándorlás, mely eleinte csak a nép szeszélyének látszott, hirtelen járványszerű módon megnőtt s elterjedt. 1901-ben 2992 útlevelet adtak ki, s már 1902-ben az első két hónapban 2313 személy vándorolt ki; még pedig 70%-uk Amerikába s 30% Németországba. Az alispán erélyes rendelettel igyekezett kideríteni, mi az oka ennek a bámulatosan terjedő kivándorlásnak. S végeredményül csak arra jutott a hivatalos vizsgálat, hogy nem az ínség viszi ki a nép java munkaerejét, hanem a gyors meggazdagodás vágya. Míg a földmívelés a szorgalmas és józan nép körében lassú, de biztos léptekkel egyre javul, a fényűzés és más erkölcsi betegségek még gyorsabban hódítottak s fölösen emésztették el a földnek bővebb kamatait. Az ipar még mindig igen szűkös a vármegyében, a mely megmaradt elsősorban, sőt egyes vidékein kizárólag őstermelőnek. Kár és szomorú dolog, hogy ezeket az okokat fölismerve, nem lehetett olyan könnyen segíteni a bajon, mint a közigazgatás hiányain. Az élet, a szorgalmas munkát termő, s új meg új sikert hozó élet bizonyára meg fogja hozni ennek is az orvoslását. Így örvendetes jelenség, hogy ebben az évben már csaknem minden nagyobb s életrevalóbb községben alakult tejszövetkezet. Kisebb-nagyobb ipari vállalatok is kezdettek alakulni mindenfelé, valamint a szövetkezetek alakulása is megkezdődött.
A vármegye tavaszi közgyűlése részvéttel emlékezett meg Tisza Kálmán elhúnytáról s érdemeit jegyzőkönyvébe iktatta. Széll Kálmán miniszterelnököt pedig feliratban üdvözölték abból az alkalomból, hogy a király a Szent István rend nagykeresztjével tüntette ki. Városy Gyula dr. kalocsai kanonokot székesfehérvári püspökké kineveztetésekor az egész vármegyében örömmel üdvözölték. Császka György kalocsai érsek június 13-án bérmaúton volt Zomborban s ekkor a vármegye és a város nagy fénnyel ünnepelte őt. József főherczeg is e napokban látogatta meg a vármegyében levő honvédség ezredeit s a vármegye és a városok a legszebb hódolati ünnepléssel fogadták.
A nyári közgyűlésen döntöttek a vármegyei szeretetház ügyében. Erre a czélra a millenniumkor tettek alapot, de az igen lassan gyarapodott és még előreláthatólag sokáig nem érte volna el, hogy a rendeltetésére lehessen fordítani. Ezért az eddig gyűlt összeget fölajánlották az államnak, hogy építsen Zomborban árvaházat. A tőke növelésére való pótadót pedig kultúrális czélok megvalósítására rendelték.
