Közállapotok.
Közállapotok.
Bizony még most is szakadatlan torzsalkodás folyt minden téren. A közönség nem volt megelégedve a tisztikarral, sem a vármegyénél, sem a városoknál s községeknél; ki győzné elsorolni az ebből származott sok surlódást. A közmunkák lassan haladtak, a vízszabályozás stagnált, a közpénzek s közvagyonok sorvadtak, a közbiztonság gyönge lábon állott. Valóban nagy ideje volt, hogy erős kezű főispánt kapjon a vármegye. De a kinevezés egyre késett s még az augusztusi közgyűlést is az alispán elnöklete alatt kellett megtartani. Ekkor léptették életbe a közbiztonsági közegek számára készített vármegyei szabályrendeletet. Októberben sem volt még főispán. Ellenben az alispán jelentést tehetett a vármegyében az utólsó zsivány-kor virágzásáról. A hírhedt rablógyilkos Macsvánszki Makszim egész csomó gyilkosságot hajtott végre a multban s a rablásoknak nem volt számuk. Ekkor szerelték fel legalább a csendbiztos-legénységet revolverrel és hátultöltő fegyverekkel. Jellemző, hogy egy csendbiztost fegyelmi alá kellett venni, mert elmulasztotta kellő időben üldözni a hírhedt rablót s így el is szalasztotta azt. Ennél a bajnál, a mely elvégre a nép körében talált tápanyagot, jóval súlyosabb a következő jelentés, a mely egy volt megyei telekkönyvvezetőnek visszaéléseiről, csalásairól és sikkasztásairól szólott. Ez a hírhedt Kalapsza-féle ügy. Kalapsza József hivatalos állását és társadalmi tekintélyét fölhasználva, tömérdek embert károsított meg. De általános szempontból a közgyűlésnek ez a megjegyzése érdekel bennünket legjobban: „Nem titkolhatjuk el, hogy az 1867. évben létrejött új megyei szerkezet, a 18 éves gyászos abszolutizmus, az egymást váltogató provizóriumok e sajátszerű szüleménye, egyáltalában nem lehetett olyan, mely a várakozásnak teljesen megfelelhetett volna. Zavart viszonyok között sokkal különbözőbb atomokból alakult, semhogy elegendő erőt s működésében a megkívántató egyöntetűséget mutathatta volna fel. Folytonosan küzdve közállapotaink és a saját rendetlenségével, tevékenységét egyrészről az átalakulás nehéz vajudásai, másrészről hazai törvényeink hiányosságai zsibbasztották meg.”
Bőséges és valóban nagyszabású bírálat alá veszi ez alkalomból a vármegyei tisztikar az új polgári törvénykezési rendtartásnak végrehajthatását s jelentékeny személyzet szaporítást kér és alapos tervezetet dolgoz ki az összes e fajta bajok orvoslására. A közgyűlés valamit azonnal tett a rend megteremtésére, jóváhagyván a bizottság által készített utasítást a hivatalos pénzek és egyéb értékek pénztárszerű kezelésére vonatkozólag.
Minden téren ugyanilyen szükség volt az egészen újból való rendezésre. A vármegye főorvosa a járási orvosokról készített részletes indítványt, a mit a vármegye el is fogadott. Ezen a közgyűlésen csupa nagy ügyek gyűltek össze. Nevezetes és sok oldalról való megvilágításra volt szükség „a Szemző János úr által az államnak adott 5000 forintnyi kölcsön” ügyében s még inkább egy más ügyben, hol a vármegye tekintélye forgott koczkán: Rádi Mihály bajai ügyvéd elleni bűnügyben a vármegye döntését a törvényszék mellőzte s ebből komplikált jogi kérdés támadt. A deczemberi közgyűlésen Koczik Pál harmadalispán terjedelmes jelentést adott be, a melyben a maga ügyköre szempontjából részletezi a vármegye áldatlan s lehetetlen állapotát, a melyekért ő a személyi és anyagi felelősséget el nem vállalhatja, mert sem nem teremtette a meglevő állapotokat, sem módjában nincs rajtuk gyorsan változtatni. Ő volt a megyei törvényszék elnöke s igazán szánalmasan primitív viszonyok között kellett az egyetlen törvényszéknek Bácsország összes törvénykezési ügyeit elintézni. A vármegye elfogadta a harmadalispán panaszait s elhatározta, hogy itt a személyzetet a kívánsághoz képest szaporítani kell, s ha ezt a kormány nem engedélyezi, a felelősséget nem vállalja. A házi és letéti pénztárt is megvizsgálták s azt a nagy jelentést, a melyet erről a bizottság beterjesztett, érdemes tanulmányozni, hogy tiszta képünk legyen a vármegye belső vagyoni viszonyairól.
