Az ág. ev. egyház fejlődése.
Az ág. ev. egyház fejlődése.
A lutheránusok száma Bács-Bodrog vármegyében gyorsan szaporodott, látni abból, hogy 1808-ban Bajsán 521, Bácsújfalun 1026, Dunagáloson 959, Kiszácson 1380, Petrőczön 3347, Pinczéden 641, összesen 7874 tót; Bulkeszin 1104, Cservenkán 2022, Járekon 424, Kiskéren 1048, Szeghegyen 1305, Torzsán 783, Újverbászon 1048, összesen 7734 német, tehát összesen: 15,608 ág. evangélilikus lakott tizenhárom anyaegyházban, melyekhez Liliomos, Újszivácz, Palánka, Újsóvé, Kuczora és Kölpény mint leányegyházak tartoztak körülbelül 1000 lélekkel.
A múlt század harminczas éveinek végén már nem volt anyaegyház, hol a régi – német egyházközségekben a kincstár által épített – imaházak helyen szép, nagy templomuk ne lett volna az aránylag szegény, de áldozatkész, hitbuzgó ág. ev. híveknek. Iskolákat is építettek; közöttük az újverbászi algimnáziumot, melyet az ág. ev. felekezet papjai és tanítói 1822-ben alapítottak és a tanügy lelkes barátainak segélyezésével több mint félszázadon át fönntartottak. Minden anya- és leányegyháznak volt népiskolája, melyben – mint az időben más felekezeteknél is – vagy végzett hittanhallgatók, vagy legtöbb esetben harmad-negyedosztályu deákok, értelmes mesteremberek és kiszolgált katonák tanították a gyermekeket olvasni, írni, számolni és bevezették a vallás, fölrajz, fizika, egészségi káté, valamint az időjárástan elemi ismereteibe. Az iskola egyházi hatósága, az esperesség, nagy gondot fordított az elemi népiskolákra. A hívek anyanyelve szerint tót és német dékánátust, tankerületet alakítottak, melyek élén egy-egy dékán, tanfelügyelő állott, kik az alig 5–6 hónapig tartó iskolaévben többször meglátogatták az iskolákat, az évzáró ünnepélyes vizsgákat megtartották és jelentést tettek az esperességnek. Az akkor még kezdetleges közoktatásügyi viszonyok között meglepően sokat tettek az ág. evangélikusok iskoláik fejlesztésére. Az 1808-ban még csak 7874 lelket számláló ev. tótok 1846-ig 18,673-ra szaporodtak és tíz anyaegyházban 10 iskolát tartottak fenn, melyekben évi 16,024 frt 34 kr. bevétel és 11,059 frt 91 kr. évi kiadás mellett tíz tanító 1883 gyermeket oktatott. Az 1808-ban még csak 7734 lelket számláló németek pedig 1846-ig 23,749-re szaporodtak és tíz anyaegyház és három leányegyházban 13 iskolát tartottak fenn, melyekben 16,543 frt évi bevétel és 15,422 frt 69 kr. évi kiadás mellett tizenhét tanító és három segédtanító 3979 gyermeket oktatott. Figyelemre méltó, hogy az 1846. évi dékánátusi jelentés, melyből a fenti adatokat vettük, a német dékánátusba tartozott iskolákra vonatkozólag megjegyzi, hogy: „In omnibus scholis juventus scholastica in lectura et scriptura Magyaricce exercebatur.” A németek és tótok száma tehát 1808-ban összesen: 15,608 lélek volt s 1846-ban 42,422-re növekedett; kevés kivétellel mindenütt csinos falvakban laktak, templomuk és iskolájuk volt, békében éltek a más hitfelekezetűekkel és mind vagyonosodás, mind művelődés tekintetében előrehaladtak. Az egyházmegye megalakulása óta 1848-ig négy kanonika vizitáczió volt az egyházmegyében. 1798-ban Hamaliar Márton, 1810-ben Lyci Kristóf, 1818-ban Lovich Ádám és 1836-ban Szeberényi János dr. szuperintendensek végezték.
