Az egyház főúri pártfogói.
Az egyház főúri pártfogói.
Hitbuzgóságuk azonban oly tántoríthatlan volt, hogy példáúl az Úrvacsora felvételére minden veszély és üldözés között is elzarándokoltak Komlósra, Nagylakra, Pilisre és Péteribe. Nem egyszer történt, hogy utazásuk közben elfogták s Kalocsára börtönbe hurczolták őket. (Petrőcz levéltára).
De jóban is részesültek. Háan Lajos az 1879. évi „Kornhev” 12. és 13-ik számaiban felemlíti, hogy a letelepített evang. tótoknak, jelesül a petrőczieknek nagy jótevőjük volt gróf Hadik és gróf Brunszwick. Gróf Hadik András, 1769-ben a futaki uradalom birtokosa lévén, a petrőczi és a többi ev. tótoknak ingyen adott építéshez való fát és nádat, a lelkészeknek pedig tűzifát, a mennyi kellett. Ezenkívül minden lelkészi és tanítói állomásnak ingyen földet. Hadik András neje pedig a petrőczi templomba ajándékozott drága, sajátkezüleg hímzett oltárterítőt. Sztehló lelkészt ellátta igen szép szarvasmarhával. Ez a Hadik András, a ki 1710–1790-ben élt, Hadik János, egykori (1585–1642) trencsényi evang. lelkésznek és szuperintendensnek a dédunokája volt. Hadik András különben a történelemből főleg a hétéves háborúból ismeretes, a midőn huszárjaival Berlinbe hatolt és a várost megsarczolta.
Ugyancsak Háan Lajos felemlíti az 1879. évi „Kornhev” 13. számában a gróf Brunszwick családot is, mint a Futak táján letelepedett ev. tótok jótevőjét. Elmondja, hogy Rohonyi György, dunagálosi lelkésznek költeményeit 1802-ben Brunszwick grófné saját költségén kinyomatta. A Brunszwick család szintén evang. lelkésztől származik, mert Brunszwick Tóbiás 1620–1624-ig szuperintendens volt és annak dédunokája volt Brunszwick József, a bácsmegyei evang. tótok jótevője, mikor a futaki uradalom gróf Hadik András után az ő birtokába került.
Azonban már 1760–1770 körül, midőn a vallási türelmetlenség szűnni kezdett, nemcsak a kitűnő Sztehló András, pilisi ág. ev. pap, hanem a szelídlelkű Spannagel Sámuel is, kit előbbinek közbenjárására 1770-ben az ó-pázuai katonatelep ág. ev. prédikátorává neveztek ki, Bács-Bodrog vármegyei hitsorsosaikat időnként meglátogatták és vallásuk vígaszában részesítették. Különösen Spannagel tünt ki e tekintetben; 1788-ban II. József császár, a ki a futaki kastélyban időzött, maga elé hívatta és az egyházi téren hosszú éveken át kifejtett buzgó és sikeres működésének elismeréséül megajándékozta néhány aranynyal.
