Német protestánsok telepítése a Bácskába.
Német protestánsok telepítése a Bácskába.
Az 1780-as évekbe esik Bács-Bodrog vármegyében a protestáns németek telepítése. II. József, ugyanis meggyőződvén, hogy a Mária Terézia alatt történt német katholikusok telepítése után sem elég népes még a vármegye, frankfurti biztosa utján az 1782 szeptember 21-én kiadott úgynevezett telepítési nyílt parancsban felhívatta a felső Rajna vidékén lakott alattvalóit, hogy települjenek le Magyarországra, hol még egész nagy néptelen vidékek vannak, melyek német szorgalommal mívelve, minden tekintetben könnyű megélhetést biztosítanak. A rajnavidéki lakosoknál a települési felhívás kedvező visszhangra talált; egyrészt azért, mert még akkor ott kifejlett ipar nem volt, a mívelhető föld pedig a lakosok számához képest kevés volt, s így sok ezer szorgalmas ember munka nélkül tengődött és munka után vágyott; másrészt azért, mert a felhívás igen kedvező és előnyös feltételeket biztosított a települőknek. Minden települő család a települési számtartói hivataltól kapott: egy tehenet vagy e helyett egy frtot, egy nyoszolyát, egy szalmazsákot, egy pokróczot, hat zsákot, egy teknőt, egy fejszét, egy kapát, egy ásót, egy villát, egy rokkát, egy szitát, egy sütőlapátot, egy csöbört, egy sajtárt, egy köpülőt. A földmívelő paraszt pedig kapott: három lovat vagy e helyett 22 frtot, egy rövid és egy hosszú gyeplőt, négy kötőféket, nyolcz hámkötelet, két béklyókötelet, egy vasalatlan kocsit, egy ekét felszerelésével, egy boronát, egy baltát, egy csákányt, egy favillát, egy kaszát köszörűkővel, egy kaszaüllőt, egy fúrót, egy gyalúkést, egy kézifűrészt és egy ponyvát. Minden község azonnal épített ideiglenes imaházat 354és iskolát, templomi felszerelésre kaptak egy harangot, szószéket, oltárt, egy aranyozott kelyhet, egy czinnből való keresztelő edényt, egy feszületet, egy ostyasütőt és az iskolabútort. A papok kaptak egy egész telek földet és az adómentes években évenként 200 frtot és 12 öl fát, a tanítók fél telek földet és évenként 75 frtot és 24 pozsonyi mérő feles búzát. (Eimann J. „Der deutsche Colonist 1820.)
A települési nyílt parancs a felső rajnavidékiek számára, sok ezer földmíves és mesterember telepítését ígérvén, a következő ajánlatot teszi: „1. Egészen tökéletes lelkiismereti és vallási szabadságot, valamint hogy minden hitfelekezetet a szükséges lelkészekkel és tanítókkal és mindennel, a mi azok fenntartására szükséges, a legtökéletesebben ellátjuk. 2. Minden család egy rendes, új, a helyi viszonyoknak megfelelő, elég tágas lakóházzal és kerttel fog elláttatni. 3. A földmívelőket, családjuk fenntartásához megkívántató szántófölddel és kaszálóval, valamint a szükséges igavonó és tenyész-állatokkal és mezei és háztartási eszközökkel megajándékozzuk. 4. A mesteremberek és a napszámosok csak háztartási eszközöket kapnak, de a mesteremberek ezenfelül mesterségük űzéséhez szükséges szerszám beszerzésére még ötven rhenusi forintot kapnak készpénzben. 5. Minden családnak legöregebbik fia a katona újonczozás alól fel van mentve. 6. Minden család ingyen utazásban részesül Bécstől egészen a település helyéig, és az erre szükséges utazási pénzek kifizettetnek; azután az ellátás még addig fog tartani, míg a család abba a helyzetbe jut, hogy maga erejéből fenntarthatja magát. Ha azonban e támogatási idő után némely család önhibáján kívül bajba kerülne, akkor három évi visszafizetés mellett, minden szükséges támogatásban részesül. 7. Az új jövevényeknek, ha az úton, vagy a változott éghajlat miatt, vagy más okból megbetegedtek: egészségük helyreállítására kórházakat állít az állam, hol a betegek ingyen és gondos ápolásban részesülnek. 8. Végre a birodalmi bevándorlók, településük napjától, tíz éven át, adómentességet nyernek, úgy hogy ez idő alatt minden állami és uradalmi adótól, járuléktól és tehertől, akármi legyen annak a neve, teljesen szabadok és mentesek maradnak. E tíz szabad év eltelte után azonban kötelesek, úgy mint a többi alattvalók, a tűrhető és az országban szokásos adófizetést teljesíteni.”
Magától érthető, hogy e nyílt parancsban biztosított telepítési feltételek és előnyök csakhamar kivándorlási mozgalmat idéztek föl a Rajna vidékén. Würtemberg, Baden, Zweibrücken, Saarbrücken, Pfalz és Nassau városaiban. És meg kell vallani, hogy ez idő óta a mai napig soha oly előnyös település nem történt. A felhívás annál inkább kedvező visszhangra talált a birodalmi lakosoknál mert ott is ismerték már II. József türelmes szellemét. A felhívás, mely különben az 1781-ben kiadott úgynevezett türelmi parancsban gyökerezett, sokakat indított a Magyarországba való településre. Decker Péter, iskolamester és Bauer Radó kézmíves, beutazták mint toborzók az egész Rajna-vidéket és buzdították a népet kivándorlásra. Oly tömegesen vándoroltak az egész Rajnavidékről, hogy három év alatt – nem tekintve a róm. kath. bevándorlókat – 1784-től 1787-ig: Újverbász, Torzsa, Kiskér, Cservenka, Szeghegy, Bulkeszi és Járek községek keletkeztek, túlnyomólag ágostai hitv. evangélikus lakosokkal.
