Új korszak az ev. egyház beléletében.
Új korszak az ev. egyház beléletében.
1860-tól a zsinatig, vagyis 1891-ig, új időszak állott be az egyházmegye beléletében. Kuzmányi Károly ugyan még mindig zavaró befolyást gyakorolt az egyház ügyeire, mégis Tessényi Károly, Becker Jakab, Sztehló József és Stúr Dániel, kik 1870-ig egymást követték a főesperességben, tapintatos és türelmes vezetésükkel az egyházmegye beléletét lépésről-lépésre fejlesztették. Az ország alkotmányának 1867-ben történt helyreállítása az egyházakat is új feladatok elé állította. Az 1868. évi X X XVIII. törvényczikk egészen új berendezést követelt a népiskolákban, gondoskodni kellett különösen az előírt tankönyvekről. A bácsi egyházmegye sem tért ki e feladat teljesítése elől. Nevezetes fordulat állott be az újverbászi esperességi algimnázium helyzetében is. Az esperességbeli lelkészek, tanítók és gyülekezetek eddigi támogatása nem volt elég, hogy a megváltozott tankövetelményeknek megfelelőleg átalakíthassák a gimnáziumot, azért megkérték a kormányt, hogy vegye át a gimnáziumot és alakítsa át államivá; azonban Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter a kérelmező küldöttségnek kijelentette, hogy a gimnáziumot pénzhiány miatt az állam ezúttal át nem veheti. Ezért egy pártfogóság alakult, mely jelentékeny áldozatokkal biztosította a gimnázium fennmaradását s e tekintetben legtöbbet áldozott az újverbászi politikai község. Az egyházmegye bizonyos feltételek mellett a pártfogóságnak 1871-ben átadta a gimnázium minden ingó és ingatlan vagyonát és azonkívül az esperességi pénztárból évenkint 200 frtot. Az 1874. évi esperességi közgyűlés határozata után az egyházmegyei kormányzás új irányt nyert, a kettészakadási törekvések az esperességben egészen megszűntek. 1874-ben Szeberényi Gusztáv dr. püspök kanonika-vizitácziót tartott, mely az ötödik püspöklátogatás volt az egyházmegyében. Az 1884. és 1886. években azok az egyházak, melyeket a múlt század végén telepítettek, fennállásuk százéves emlékünnepét nagy fénynyel tartották meg. 1891 november 5-én volt a zsinat, hol az egyházmegye zsinati követei voltak Belohorszky Gábor főesperes, Bierbrunner Gusztáv ókéri lelkész, Scultéty Ede esperességi felügyelő és Rohonyi Gyula országgyűlési képviselő. Ez évben az egyházmegye lélekszáma a következő volt: az anyaegyházakban 70,305, leányegyházakban 7621, szórványosan 2280 s így összesen 80,106. Ez időben új anyaegyházak is keletkeztek és sok új iskolát építettek. Az esperesség és az egyes egyházak az 1893 márczius 18-án szentesített zsinati törvények értelmében szervezkedtek, a mi sok tekintetben változást idézett elő. Az egyházközségek élére az egyházi elnök mellé azóta világi elnök is választandó, ki az egyházi ügyek vezetésében egyenjogú a pappal. E mellett az egyházközségek több világi képviselőt küldenek az esperességi közgyűlésre. Az esperességben a főesperes és alesperes mellé felügyelő és másodfelügyelő választandó, kiknek társelnöksége alatt az esperességi bíróság – konzisztórium – továbbá a pénzügyi számvizsgáló és iskolai bizottságok, úgyszintén az egyházi tanfelügyelők – dékánok – együtt vezetik az esperességi 357ügyeket. A nyelv és nemzetiség szerinti megkülönböztetés az egyházi szervezetben ezentúl tilos. Az új szervezkedés csak az egyházmegye dunáninneni, bácsvármegyei részében ment símán, a szerémi része az egyházmegyéből való kiválását kívánta. A zsinati törvények alapján történt szervezkedés idejében az egész egyházmegye lélekszáma volt: 87.911. Népiskola volt 107, felekezeti 105, községi 2, felekezeti tanító 105, rendes 100, nem képesített 5. A tanulók száma 9508. A lelkészek évi fizetésének összege volt: 46,876 frt, vagyis 93,769 kor. a tanítóké 79,776 kor. Valamennyi egyház egyházi és iskolai vagyona, épületek, templomok és imaházak értéke: 1.666,914 korona; paplak és melléképületek 193,740 korona; iskolák, tanítólakok és melléképületek: 319,974 korona, temetőházak: 6778 korona, bérházak: 13,600; kertek, szántóföldek, rétek, faiskolák, temetők: 711,806 korona, kötvények és készpénz: 198,554 korona; tehát az egész vagyonérték: 3.112,366 korona, mely állapot csekély különbséggel a mai viszonyoknak is megfelel. Egész Magyarországon nincs egyházmegye, mely oly rohamosan fejlődött és virágzott volna fel, mint a volt bács-szerémi egyházmegye, a mi természetesen első sorban az áldott, termékeny vidéknek tulajdonítható, mely mindig új lakosokat vonzott ide.
