Bronzkorszak.
Bronzkorszak.
A bronzkori műveltség emlékeivel több helyen is találkozunk. Rendszeresen átkutatott telepekkel azonban nem dicsekedhetünk. Épen ezért csak a szórványosan előfordult leletekkel összefüggő adatok egymás mellé sorozásával rajzolhatjuk meg azt a képet, mely a vármegye bronzkorát halványan visszatükrözheti.
A gyüjtelékes leletek között első helyen áll a szabadkai bronz-kincs, a melyet a „zentai temető” táján épült téglagyárnál 1882-ben találtak. A lelet mintegy 50 kg-ot nyomott. Legnagyobb részét széthordták és beolvasztották. A megmaradt csoport a főgimnázium gyűjteményébe került. E tárgyak között voltak sarlók, kardmarkolatok, fűrészek, tokos vésők, lándsa-hegyek, kar- és lábgyűrűk, sodronydarabok, öntvény-rögök, egy vonaldíszszel czifrázott lapocska és egy félgömb-alakra kidomborított füles gomb. Az 1883. év folyamán is találtak itt több kis bögrét; a későbbi időkben pedig bronzkarpereczek darabjait. A telepet környező tájon, egyrészt a városban, a Szent György melletti téren, másrészt a túlsó oldalon, a gyepmesteri ház körül s a Palics partján; sőt távolabb, a „Vértó” környékén is találtak a bronzkori típusoknak megfelelő tárgyakat. Iványi említi, hogy Csantavéren két orsóforma, hosszú, nagyfejű bronztűt találtak.
Előkelő hely jut e csoportban a zombori (sáponya-pusztai) leletnek, mely 1897-ben került felszínre. A csoportban egy nádlevél-alakú bronzkardot, két bronzcsákányt, kilencz bronztűt, három bronzkarpereczet, három urnát és emberi csontvázmaradványokat találunk. A tárgyakat a vármegyei muzeum őrzi. A csákányok alakja a bronzkor végső szakára enged következtetést. A sáponya-pusztai bronzleletnek méltó párja a nagybaracskai lelet, a melyet a Borsai-féle gyűjteményből ismerünk. Van a leletben hat tömör bronzkarperecz, három bronztű, négy bronzsodronytekeres, egy bronzgyűrű és három bronz csüngődísz. A karpereczek díszítése fejlett ízlésre vall.
Zomborban, a vasúti indóház mögött, a Szemző-szálláson, az ú. n. „Bukováci” 5erdőségben is találtak bronzkori edényeket, a bronzkor végéről ismeretes formákkal., Ez időből valók a vármegyei muzeumban őrzött regőczei edényoldal-töredékek is: Zentán, az ú. n. „Orompartok”-on, a „Pap-halom” közelében, 1898-ban, házépítés közben egy elkorhadt csontváz mellett egy bronzgyűrűt, egy bronz kardpengét, egy csákányt, egy C-alakúra hajlított bronz-karpereczet és egy 25 cm. hosszú bronztűt találtak. A lelet a zentai gimnázium régiségtárába került. A tárgyak a zombori sáponyai leletekkel analog jellegűek. Ugyanott, a csárdai műút készítése alkalmával, az ú. n. „Lapos-halom” vonalán, szintén több őskori sírt találtak. Az egyikből egy tömör bronzkarpereczet és egy a hallstatti ízlést jellemző tekercs-fibulát emeltek ki. A karpereczek analogiáját a szabadkai leletek között találjuk. A leletek elkallódtak.
Érdújhelyi Menyhért oromi ásatásából – máskorbeli leletek társaságában két edényoldal-töredéket ismerünk, a melyeket szintén az e csoportbeli emlékek közé kell soroznunk.
A Bácsból származó leletek között találunk egy bronzkardot, mely a Magyar Nemzeti Muzeumba került. E kard stílus és technika tekintetében megegyezik a szeged-öthalmi leletekkel. A „Bács-Bodrog Vármegyei Tört. Társulat” gyűjteményében is van egy szárnyas bronzvéső, mely innen származik.
Az apatini dunamenti téglaégető-telepekről özv. Schwerer Jánosné egy szárnyas bronzvésővel, Thim József dr. pedig a bronztárgyak egész sorozatával gazdagította a vármegyei muzeum gyűjteményét. A Thim-féle gyűjteményben van több sima és sodrott bronzhuzalból való karika és karikatöredék; egy levélalakú köpűs bronzlándzsa; két harántos és hosszvonalakkal díszített karperecz és egy 22.3 cm hosszú gömbfejes bronztű. Az érdekes leletet egy rhomboid-alakú, három szeglyukkal ellátott bronz tőrpenge egészíti ki. Ugyancsak Apatinból, a „római-sáncz” melletti téglagödrökből egy olvasztott réz-szeg, számos edény és edénytöredék került a vármegyei muzeumba. Az ú. n. „temető-szőlők”-ből pedig egy kilencz cm. magas, öt bütyökkel díszített urnát és egy kisebb bögrét ismerünk. A bronzkor végéről származó produktumoknak tarthatjuk a Tessényi-féle szőlőkből való mélyített fenekű mericzét és az egyik tálczikát is. Az 1899. év őszén, e szőlőkben, a „római sáncz”-tól délre elvonuló mocsár déli partján, egyéb cserepek társaságában, egy 44 cm. magas s négy oldalbütyökkel ellátott urnát találtak, melyben hamu és az égetés nyomait magán viselő embercsonttöredék volt. Az urnasírok a környéken elég gyakoriak. A Bogner-féle szőlőkből való edények feketék, kihajló peremmel és a száj fölé emelkedő fülekkel. E szőlő mellett, a „római sáncz” árkában egy hibátlan fekete urnát is találtak. A többivel együtt ez is a vármegyei muzeumba került. A „római sáncz” déli lejtőjénél elvonuló mocsár éjszaki partján, Bekker Jakab egy 35 cm. magas talpcsöves edény talptöredékére bukkant, a melyben szintén hamu és csontmaradvány volt. Ugyanott egy szélesfenekű fekete urnát is találtak. A Bekkor-féle szőlőből előkerült leletek között leginkább a talpas edények vannak képviselve. E kecses alakú edénykék 5–8. cm magasak, sárgás agyagból készítvék. Szájnyílásuk rhombus; oldaluk és peremük két átellenes csücskével és fülekkel bír.
Hasonló edényeket Bácsszentivánon is találtak. Ez utóbbiak feketére fejtett agyagból valók s felső részük – bütyök helyett – körülfutó vonalakkal van díszítve.
A bácskeresztúri leletekből szintén figyelemreméltó bronztárgyakat őriz a vármegyei muzeum. Ezek között különösen érdekes egy bronz tokos balta, mely félhold-alakú, élénél fogva a ritkább minták közé tartozik. Egyszerű körülfutó és két-két lefutó vonallal van díszítve. Onnan való egy kardmarkolathoz hasonló bronz-dísztárgy is.
Gomboson a „Puszta-falu”-nak nevezett szőlők éjszaki oldalán, a bácsordasi határ felé húzódó részen, a talaj őskori cserepekkel van beszórva. E tájon már két ízben is találtak hamuval és égett csontdarabokkal telt urnákat. Hasonló urnákra bukkantak a község belterületén, a templomtéren keresztül ásott nagy árokban is. Egy másik érdekes pont az erdőtársaság téglakemenczéje táján van; ugyanilyen hely az ú. n. „Kis-város”-ban Ujházy udvara is, a hol a házépítési czélokra használt gödörben egy fekete, bütykös s felfelé nyíló kis lyukkal ellátott aprófülű edényben, hamu között, égett csontdarabkákat találtak. A vármegyei muzeumba került gombosi mészbetétes urnatető díszítése szintén a bronzkori ízlés és technika fejlettségéről tesz tanúságot. Az edény jól iszapolt 6agyagból, vörösre van égetve; oldala ívezetesen hasas; nyaka különtagolt; pereme kifelé kanyarodó. Indás és spirális motívumokban gazdag ornamentikája feltűnően díszes külsőt kölcsönöz az edénynek. Analogiáját az Al-Duna vidékén előforduló leletek között találjuk. A lelethez tartozik egy bronz varrótű és egy bronz sodronytekercs. A varrótű, mint e kor ritka szerszáma, becses darabja a vármegyei muzeumnak.
Adán, a már fentebb ismertetett neolith-kori telepeken ütötte fel tanyáját a bronzkori ősember is. A régi Tisza-meder környékén levő téglagödrökben együtt találjuk a bronzkor kezdetéről és végéről származó edénycserepeket is. Ez emlékek között a festett keramika termékei is helyet foglalnak.
A monostorszegi bronzkori telepeket is legnagyobbrészt a neolith-kori telepek fölé emelték. A Kígyós mentén, a bronzkor elején dívó mintákkal díszített edénytöredékeket, az ú. n. Szauerborn-féle telepen pedig már a bronzkor végső szakára emlékeztető cserepeket találunk. Ez utóbbi helyen igan gyakori az üstforma edénytípus. Feltűnő jelenség, hogy bár ezen a helyen nagyobb ásatások folytak, a bronz jelenlétét nem konstatálhatták. Valószínű, hogy az itt lakó őstelepesek a kőeszközök használatát még a bronzkorban is megtartották.
A neolith-korban szokásos zsugorított temetkezési eljárás a bronzkorban már letűnt. A csontvázas sírok azonban még elég gyakoriak. A bronzkor előrehaladottabb szakában fellépő halottégetéssel azonban az urna-temetkezés mind általánosabbá lett. A vármegye területén elég sűrűn találkozunk urna-sírokkal. Ilyen sírok tartozékai az apatini és a gombosi hamut és csontmaradványokat tartalmazó edények is.
Monostorszegen a Periskics-féle szállás építése alkalmával, több urnát találtak. Oldalukon bütyökfülek, tetejükön pedig tányérforma fedők voltak. Némely fedő bütyökfogantyús volt. Az urnákban, hamuval és csonttörmelékkel kevert földön kívül egyebet nem találtak. A Szauerborn-féle telepen is előkerült egy nagyobb vörös edény, mely hamut, faszéntörmeléket és földet tartalmazott. Az urna mellett még két kisebb edény is volt. Az egyik felálló peremű, dudordíszes bögre, a másik pedig élesre csípett csücskökkel díszített, kisebb csésze lehetett.
A monostorszegi Periskics-szállásbeli leletekkel analóg jellegű urnákat találtak Moholon is, azon a helyen, a hol most az epreskert van.
Az urnasírok egész temetőjére akadtak Baja környékén, Csávolyon, a honnan több példány a Magyar Nemzeti Muzeumba került; Csantavéren is sok régi cserepet és urnát találtak. Bronzkori hamvvedrekre akadtak még: Doroszlón a Mosztonga közelében, a Szent János-szobor melletti partos oldalon, Zentán, a tornyosi pusztán és Bácsordason.
A bronzkori lakóhelyeket gyakran védőművek körítették. A vármegye sík területén fennmaradt földvárakat és halmokat ma még korok szerint osztályozni lehetetlen, mivel behatóbb kutatások eddigelé csak egyes helyeken történtek és azok eredményei is nagyon eltérő véleményeket látszanak igazolni.
A Kr. e. VI–V. században talán még fennállott a bronzkor hazánkban, de néhány századdal később már nálunk is a vas használata jöhetett szokásba. A vármegye területén összegyűjtött emlékek között az ú. n. La-Tčne típuscsoport található. A La-Tčne fibulák számos példányát és a keramikai készítmények között általánosan ismeretes szürke korongolt edények és edénycserepek egész halmazát őrzi a vármegyei muzeum.
