Őshalmok.
Őshalmok.
Bács-Bodrog vármegye területét lépten-nyomon halmok és halomcsoportozatok élénkítik. Különösen a Duna és a Tisza mentén gyakoriak. Legtöbbje emberkéz munkája. Mint érdekes régészeti objektumok, már régebben felköltötték a szakemberek figyelmét. A megejtett kutatások után a halmok rendeltetése iránt ma már alig lehet kétségünk; de eredetükkel és korukkal még nem vagyunk tisztában. Annyi azonban bizonyos, hogy a halmok nem egy időből valók és hogy nem egy és ugyanaz a nép hagyta azokat. Általános az a vélemény, hogy készítési idejük az ókortól a honfoglalás idejéig lenyúlik.
A halmok osztályozásánál nagyjában megkülönböztethetünk: csoportos-, hármas-, különálló- és földvárral kombinált halmokat.
A csoportos halmok rendszeres temetők voltak. Minden sírdomb egy vagy több emberi csontvázat rejt magában. Ezek az ú. n. tumulus temetők. E halmok általában alacsonyabbak és laposabbak. Sajnos, hogy legtöbbje már feldúlva és kirabolva maradt reánk.
Az apatini tumulusokat Rómer dr. feljegyzése nyomán Weigang Jánosnak 1902-ben sikerült újból kinyomoznia. Ezek a halmok Bácsszentiván felé a római sánczczal majdnem parallel vonuló, ugynevezett „kis sáncz” kiinduló pontjánál vannak. Számuk negyven és nyolcz sorban fekszenek. Magasságuk fél és egy m. között váltakozik. Legtöbbje a kiosztott és szántás alá került földeken van, s lassan-lassan ezeknek is nyoma vész. Weigang a tumulusokból kettőt megásatott. Mind a kettőben egy-egy ülőhelyzetben eltemetett csontvázat talált. Mellékletük nem volt. A sírok két méternél is mélyebbek. Egy más alkalommal Máhler Ede dr. is jelen volt a sírbontásoknál. A kutatás azonban teljesen eredménytelen maradt.
Bogyán határában négyrendbeli tumulus temető van, melyeket Roediger Lajos 1904-ik évi körútjában a bogyáni erdőben fedezett fel. Ugyancsak Roediger feljegyzéseiből tudjuk, hogy a Bátmonostor-Baja-Rém és Jánoshalma határán elvonúló „Ördögárok” környékén szintén tumulusok vannak.
Gádoron, a vasúttól Őrszállás irányában, szintén van 4–5 tumulus, melyek közül az egyik – a legnagyobb – le van fejtve. Bronzkori és honfoglaláskori sírokat találtak benne.
A kátyi határrészen, a „római sáncz” mellett levő tumulusokból 1902-ben Rohonyi Gyula dr. egyet megásatott. E halomra még Frőhlich Róbert dr. figyelmeztette, a ki azt oly fontosnak találta, hogy annak felásása és az abban találandó leletek után vélte a „római sáncz” eredetét és rendeltetését megállapíthatni. A felásott halom a „római sáncz”-nak az újvidék-zsablyai és a tiszaistvánfalva-kátyi útak között levő részétől keletre 250 lépésnyire fekszik ama dűlő mentén, a mely a megjelölt két út és a sáncz érintési pontjai között – körülbelül közepétől kiindulva – a kátyi rét felé vezet. A tumulus átmérője mintegy 15 m; magassága másfél m. A tumulus felszíne alatt 3 m-nyire egy 30–35 évesnek látszó, középtermetű férfi elkorhadt csontvázmaradványait és azok mellett lócsontokat talált. Egyéb melléklete nem volt.
A kiszácsi tumulusokon a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat megbízásából, Roediger Lajos végeztetett ásatásokat. E tumulus-temető a község éjszaki oldalán, a gróf Chotek-féle uradalom területén, a vasúti állomástól éjszakra, az első őrház mellett van. A temető 28 kisebb-nagyobb sírdombból áll, melyek nagyobbrészt hármas sorban vannak elhelyezve. Az út éjszaki oldalán eső legmagasabb tumulus már többször meg volt bolygatva s az éjszaki felén vont határárok miatt meg is csonkították. Ezt a halmot tehát nem is tette kutatása tárgyává. Ásatása során megállapította, hogy az összes tumulusokat 16mindenütt 40–50 cm. mély rétegben humusz fedi, s majd mindenik tumulus a tetején be van horpadva: tehát valamikor régen megbolygatták. Roediger az általa felvett helyszínrajzon feltüntetett sírhalmokból az I–VII. számmal jelzetteket ásatta fel. Az I. számú tumulus magassága 2 m. Benne egy összevisszahányt emberi csontvázat és egy 13 cm. hosszú és két és fél cm. széles alakú vastárgyat talált. A II. számú sírhalomban egy korongolt szürke edénytalp-töredék volt. A III. számú halomból csupán egy sardonixból csiszolt gyöngyszem került elő. A IV.-ben ÉD irányban fektetve és fejjel egymásfelé fordítva két gyermekcsontvázat talált. A koponyák alatt egy durva művű népvándorláskori edény, azalatt pedig mintegy 40 cmnyire egy lófog, egy emberi karcsont és vastörmelék volt. A tovább folytatott ásatás során, a talajvizes földben egy felnőtt ember csontvázára akadt. Az V. számú tumulusból egy korongon készült szürke agyagedény oldaltöredékét és egy 10 cm. hosszú, 2–3 cm. széles S-alalakú vastárgyat talált. A további kutatás során még egy 10 cm. hosszú, lapos fejű, kovácsolt vasszeg és egy kiégetetlennek látszó agyaggyöngy került felszínre. E tumulusnál 2.7 m. mélység után értek a nyers földre. A VI. számú sírhalomban szintén egy 11.5 cm. hosszú és 3 és fél cm. széles S-alakú vastárgy fordult elő. Szétszórva a sírban mindenütt emberi csontok feküdtek. Körülbelül 2 m, mélyen, egy 6 cm. hosszú, 2 cm. széles S-alakú vastárgyra is akadt, melynek homorú részén – a hosszirányra harántosan – farostok nyomai voltak észrevehetők. A VII. számú sírdombot már korábban kirabolták. (Roediger jelentése nyomán.)
Kishegyesen, a Fodor Mihály szántóföldjén felfedezett tumulusok ásatását szintén tervbe vették.
Madarason, a községtől délre, a Kígyós-bara mellett elterülő közlegelőn 72 sírdombból álló tumulus-csoport látható. A sírdombok középrésze erősen be van horpadva, jeléül, hogy azokat már korábban kirabolták. Roediger a sírokból hatot megásatott. Az analogia után e sírok a kiszácsiakkal egykorúak.
Weigang János, Palonán jártában, négy tumulus-temetőről nyert tudomást. Az 1903. évi iskolai szünet folyamán több sírdombot megásatott. Az ásatás eredménye ismeretlen.
A pinczédi két tumulus-temetőt is Roediger Lajos fedezte fel. 1904-ben Pertschy Ferencz dr. kíséretében megszemlélte, azokról helyszínrajzot és fotografiai képeket vett fel. Az ú. n. „Veliki-Atovi” határrészen levő tumulus-temető még ma is hat nagyobb és hét kisebb tumulusból áll, de a szántott helyeken még mindig tisztán kivehető több elhordott halom helye is. A nagyobbak között nyolcz m. magasságú is akad. Az egyik tágas árokkal van körülvéve; az árkon kívül pedig alacsony kis földvár látható. Alakjára és nagyságára megegyezik a bezdáni „Zöld-halom”-mal. A halmokból négy nagyobb és két alacsonyabb a Czobrda-család tulajdona. A másik, ú. n. „Graskovina”-csoport hat nagyobb és egy-két kisebb tumulusból áll és az előbbenitől mintegy két km-nyire esik. Ez a csoport közel van a „római sánczok” éjszaki oldalához s a Tir- és a Czinczurák-család birtoka. Roediger – a katonai térkép után – Pinczéd éjszaki oldalán, az ú. n. „Csongrád” nevű helyen is tumulusokat sejttet.
A Szentfülöp éjszaki határán elterülő legelőn szintén tumulus-csoport van. Roediger ezt még 1899-ben konstatálta. 1904-ben Pertschy Ferencz dr.-ral a tumulusokon ásatásokat is végeztettek. A jelzett helyen még ma is látható négy alacsonyabb tumulus, de Pertschy dr. állítja és bizonyítják az ásatásban résztvett idősebb munkások is, hogy még a 60-as években is az e csoporttól éjszaknyugat felé, hosszú sorban elnyúló tumulus-csoport volt látható. Roediger e helyen három halmot fel is ásatott. Az elsőben szétszórt emberi csontokat és egy cserépedénytalptöredéket talált. A jelenvoltak állítása szerint ezt a tumulust földnyerés czéljából többször ásták felülről, s mivel látták, hogy alul forgatott föld van, kutatni is kezdték. E közben Lék Mihály a dombban fekvő emberi csontváz mellett egy kardot talált. Az innen 18 lépésnyire eső második sír üres volt. A harmadik is meg volt már bolygatva. Mindössze néhány emberi lábszárcsontot és egy lópatacsontot talált. A negyedik tumulust a községbeliek valami útrendezési czélra széthordták s ugyanakkor a benne talált sírt teljesen szétdúlták.
A vajszkai tumulusokat 1902–3-ban Cziráky Gyula és Tumbász István dr. ásták meg. A sírdombok az ú. n. „Okruglik” határrészen három csoportban, sűrűn sorakoznak egymás mellett. A sorok az É–D irányt követik. Az egyik 17helyen 28, másikon 21 a harmadikon még több halom van. Sokat el is szántottak már belőlük. Cziráky a halmok számát száznál többre teszi. Magasságuk 0,7–1,2 m. között váltakozik. Átmérőjük 11–15 m. Az ásatás során 33 halmot bontottak fel. Minden halom közepén 120–150 cm. mélyen egy-egy széthányt csontvázat találtak. A 2. halomból egy köpűs vaslándzsa-hegy került elő. A 3-ban egy cserépdarabot találtak. A 4.-ben két csészealakú edény cserepei voltak. A 6-ban egy simított cserépdarab az egyedüli lelet. A 7. sírdomb alatt a rendes hossznégyszögű sírgödör nyomait konstatálhatták, mely É-D irányban volt megásva. Ez is fel volt dúlva. A 8. sír melléklete egy darabokra tört szürke edény, egy rozsdaette vasdarab és egy antik bronzfibula töredéke. A 9. sírban egy tojásdad alakú vascsatkeret és egy kis elrozsdásodott vasdarab fordult elő. A 10. sírban is csak egy vasdarabka volt. A 11. sírból való egy csésze-féle edény. A 16. sír melléklete egy elgörbített rossz ezüstsodronyos karperecz. A 19.-ből római készítményű vörös edénycserepek kerültek elő. A 20. sírban néhány opál és üveggyöngyszemet találtak. A 21.-ben egy fekete cserép; a 32.-ben egy hullámvonalakkal díszített barna opálgyöngy; a 33.-ban pedig egy kézzel formált bögre töredéke volt az egyedüli lelet. A sírokban – miként a pátkai, alsószentiváni és a bakonyi keltakori „százhalmok”-nál – itt is égési nyomokat észleltek. A leletek barbár készítmények, de sajátosságaik erős római befolyást árulnak el. E körülményből Cziráky e halomsírokat a szarmata-jazyg-korból származtatja.
Vaskúton, a községtől éjszakkeletre 12 tumulus áll, melyek az említett földvárral vannak összefüggésben. A halmok átlagos magassága 20–30 cm. között ingadozik; oldaluk ma is feltűnően meredek, úgy hogy csak némely oldalról lehet rájuk felkapaszkodni. A halmok közül 1868-ban Czirfusz Ferencz, Rómer közbejöttével, négyet megásatott. Konstatálták, hogy azok emberkéz munkái és hogy temetkezési czélokra szolgáltak. A halmok mindegyike egy-egy emberi csontvázat rejtő és kemencze-alakúlag kiégetett sírbolttal bírt. A csontváz mellett, a kiszácsi és a madarasi tumulusokban talált S-alakú vastárgyon és a gereblyére emlékeztető formájú, farostokkal bevont vaskapcsokon kívül egyebet nem találtak. Rómer a halmokat, belső szerkezetüknél fogva, a geszterédi (Szabolcsvárm.) halmokkal tartotta megegyezőknek s a leletek alapján a népvándorlás korából valóknak véli. Dudás a jászszentgyörgyi halmokban talált, analog jellegű leletek után azok építésének idejét a. Kr. u. II–III. századba helyezi.
Hármas halmot találunk: Apatinban, a „Zigeuner-Heide” dűlőben levő erdőben; Bácsban, a „Trsanik-pusztán”, és a „Széplaki erdő”-ben; Bácsföldváron, a községtől éjszakra, a Ferencz-csatornán túl, a „Crnabara” mellett; Csurogon, a Zsablya felé eső határszélen; Kölpényen, az „Alpár-puszta” felé eső részen; Magyarkanizsán, a telecskai magaslaton; ugyanott az ú. n. „Zákó”-, „Fehér”-, és a „Körmöczy-halmot”. Martonoson, a „Nagy”-, „Pap”- és a „Kishalom” néven ismert tumulusokat; Mohol határán 3 nagyobb halmot; Nemesmilitics határszélen, Őrszállás felé szintén hármat.* Az egyik felásott halomban keltakori fegyvereket találtak.
Rajzunk a „Bács-Bodrog Vármegyei Történeti Társulat” albumában.
Hármas és többes halmokat találunk még: Palánkán, Borócz felé az erdő szélén; Szabadkán, Tavankút felé; Sztapáron, a „Zsárkovácz” felé húzódó földháton; Újvidéken, Piros felé és a „Vaskapu” puszta részen húzódó földháton; Zsablyán, a községtől nyugatra; Zomborban, a Bácsszentiván felé húzódó hosszas földháton; s végre: Zentán, az „Orompartok” alatti síkon a „Lapos”-, „Kis”- és a „Bátkai” halmot. Ez utóbbiakat Dudás Gyula megásatta. A bennük talált sírok a népvándorláskorból származnak.
A harmadik kategóriába sorozhatnók a Tisza mentén és a vármegye alsó felében található különálló halmokat. Ezeknek nemcsak nagyobb arányaik, hanem az egymástól következetes irányban és távolságban való elhelyezésük is ad némi jelleget. E halmok optikai összefüggésben vannak s így valószínű, hogy azok lánczolata annak idején stratégiai czélokra is szolgálhatott. Martonoson alul, dél felé, a halmok szakadatlan lánczolatával találkozunk, melyek részint közvetlenül a Tisza mellett, részint attól kissé távolabb, az „Orompartok”-on vannak elhelyezve. Magyarkanizsán, az „Orompartok”-on, az említett három névtelen halmon kívül találjuk a „Fehérek-halmát”, a „Zákó”- és a „Körmöczy-halmot”; 18a vasúti állomásnál pedig a „Pap-halmot”. Zentán, az „Oromparton” szintén öt halom sorakozik. A „Kalocsa-pusztán”, a völgy partján áll az ú. n. „Pivár-halom”. Moholon, a község mellett szintén van egy névtelen halom. Péterrévén, a Tisza mellett hat halom áll; a községtől nyugatra pedig szintén egy nagy halom. Borzsóky Sándor péterrévei lakos a majorsága területén levő halmok közül egyet építési czélokra felásatott s abban egy csontvázas sírkamrára talált. A halomból előkerült érem alapján a sír a Kr. u. IV. századból származik. Óbecsén is több halom ismeretes. Egy a községben, egy pedig a szerb temető helyén áll. Péterréve felé, a nagy réten, a „Perlaki-pusztán” van az ú. n. „Perlačka-lunka” nevű halom. Bácsföldvár határán, a Crna-bara mellett találjuk az ismert három halmot, közöttük az ú. n. „Csont-halmot” is. Csurogon a község belső területén áll egy nagyobb halom maradványa; határában Zsablya felé szintén három nagyobb halom. Zsablyán, Mozsor felé két halmot, a községtől nyugatra pedig három halmot találunk. Novoszelló-puszta felé Mozsorig 14 halom látható. Ezek közül 4 nagyobb vonja magára a figyelmet. Legnagyobbak a „Csicsovszki” és a „Kamen” nevűek. Szemtanúk állítása szerint tele vannak embercsontokkal. Sajkásgyörgyén, a községtől éjszakra, a zsablyai országút mellett is áll egy nagy halom; kelet felé pedig még kettő. A nyugati legelőn van az ú. n. „Csonka-halom”. Sajkásszentiván határában is van 4 halom. Mozsortól Titelig, a „Titeli fennsík”-on pedig 11. Titeltől Újvidékig – a „római sáncz”-tól keletre még ma is több halom látható, melyeket Marsigli a „római sánczok”-ról rajzolt térképébe is felvett.
Az elszórtan fekvő és magányosan álló halmok közül különös figyelmet érdemel a bezdáni ú. n. Zöld halom, amelyet 1899-ben Roediger Lajos, majd Bosnyák János és Radich Tihamér ástak meg. Ez a halom 32 m. alapépítményű és felső koronájánál 25 m. átmérőjű, a környező talaj síkjából három m. magasságban kiemelkedő, mesterségesen emelt halom, melyet 10–11 m. széles és fél m. mély árok körít és egy 40–45 cm. magas, 6–7 m. széles kis alacsony töltés szegélyez. Kis földvárnak nézné az ember. A kutatások során Roediger a megásott három m. hosszú és egy m. széles árokban vékony faszén és hamuréteget talált. A Bosnyák és Radich által végzett folytatólagos kutatások alkalmával az ásatást az átvágás nyugati végén kezdték. A kiszélesített árokban, a külső földsánczczal egy vonalon, egy kővésőt, tűzpadokat és konyhahulladékokat találtak, jeléül, hogy a halmot valamely kőkorszaki telep helyére emelték. A domb középrészén, a dombtetőtől mintegy 60 cm-re, emberi csontváz és vaseszközök elrozsdásodott darabjaira és V. István ezüstpénzére akadtak. Az É-K oldalon húzott másfél m. mély árokban szintén emberi csontokat találtak V. István pénzével. A halomban összesen nyolcz sír volt elhelyezve. A koponyák mind É irányban feküdtek.
Bajmokon, a község alatt, a szabadkai úton levő dombban sírt, urnákat és római érmeket találtak. Csávoly határán is van egy „Kékhegy” nevű halom. Csonoplyán is ismerünk egy megásott halmot. A zombor–csonoplyai törvényhatósági műút építése alkalmával Fernbach Péter országgyűlési képviselő átengedte a birtokán levő és a csonoplyai út mentén fekvő, mintegy 50 m. átmérőjű és két m-nél is nagyobb magasságú dombot. A domb egész tömege hordott fekete föld volt. A mikor a földet a környező talaj színéig lehordták, 30 cm. mélységben egy teljesen ép emberi csontvázat találtak. Mellette apró, fehéres csontok (de nem emberi csontok), egy vaskéspenge, egy csat és valami nehezebb fémből, talán bronzból való karika szétporlott darabjai feküdtek. A leletek elkallódtak. Felsőszentivánon, a határ déli részén is van egy nagyobb halom. Jánoshalmán találjuk a vármegye tengerszínfeletti legmagasabb pontját, a „Banka-halmot”; továbbá a „Fehér-”, „Göcs-”, „Sikáros-” és „Teréz-halmot” is. A vármegye éjszaki és éjszaknyugati részén elterülő homokos vidéken a halmokat nehéz megkülönböztetni a közönséges homokbuczkáktól. A ma itt látható halomszerű magaslatokról tehát nem tudhatjuk biztosan, hogy azok a többi tumulusokhoz hasonló alkotások-e, vagy a széltől összehordott homokzátonyok.
Őrszállás határán két nagy halom volt. Az egyik az ú. n. „Obere Türkenhügel”, a másik, mely kisebb, az „Untere Türkenhügel”. A kisebbit Béke Imre a Vármegyei Tört. Társulat megbízásából 1902-ben megásatta. Konstatálta, hogy a halom úgy van összehordva. Roediger – a ki szintén ott járt – e halmokat a vaskútiakkal egyidőseknek véli. Az ásatások során leletre nem akadtak. A halmot a tulajdonos házépítéshez széthordatta. Parragon a községtől nyugatra 21eső hosszas földháton két halom van. Pinczéden, a határnak Liliomos felé eső részén öt nagy halom látható; Paripás felé pedig négy. Regőczén, a község alatt a Telecskán egy nagy, a vasúti állomástól délnyugatra pedig egy hatalmas köralakú magaslat áll négy halommal. Szabadkán, Zenta felé is egy halom. Tataháza határában van az ú. n. „Fehér-halom”. Tiszakálmánfalván, a községtől éjszakra szintén van egy halom. Torzsától Sóvé felé van az ú. n. „Terkentempel” nevű halom. Úrszentivántól délre, a község határszélén van az ú. n. „Töröksírdomb”. Vaskút határában, az ismert tumulusokon kívül van egy „Kőhegy” nevű halom is. Zombor határában is van egy magányosan álló halom, az ú. n. „Akasztófa-halom”.
A zentai bronzlelet és a titeli ezüst alap.
A monostorszegi szarmata-jazyg sírleletek.
A földvárakkal kombinált halmok között első helyen állanak a vaskútiak. Ugyanilyenek a bácsi határban ismert hármashalmok, valamint a bácsföldvári hármashalom is. Roediger a Bogyánban felfedezett tumulus-csoportok mellett egy nagy és két kisebb földvárra bukkant.
Madarason a „Sánácz” nevű pusztán a négy „török-halom” mellett; továbbá: Mélykút határán a „Sáncz-hegy” mellett egy-egy földvár maradványa látható. Szilbereken, Doroszló irányában, az ú. n. „Katharina-berg” felé szintén van egy földvár. E dombon ülőhelyzetben eltemetett csontvázas sírokat találtak. Szántás közben az eke ma is minduntalan sírokat vet fel. Újvidék határán, a „Vaskapu” pusztarészen, a hosszas földháton ismert hármas-halom szintén földvárral van összeköttetésben. Zsablya határán, a Mozsor felé eső két halom között is földvár terül el.
