Huszita tanok terjedése.
Huszita tanok terjedése.
1420-ban kezdetüket vették a huszita háborúk, a melyben Garai Dezső és János is tevékeny részt vettek, a kik a királyt ez alkalommal Prágába kísérték. A husziták elleni háborúban nagy szolgálatokat tett Zsigmond királynak Czobor János fia, Mihály is, a kinek Zsigmond, szolgálatai elismeréséül, 1437-ben megengedte, hogy az atyjától elkobzott jószágokat a Biai családtól visszaperelhesse. (Évkönyv. X. 67.)
A huszita tanok lassanként elterjedtek a mai Bács-Bodrog vármegye területén is. IV. Jenő pápa 1433 szeptember 30-án felhatalmazta a ferenczrendűeket, hogy többek között Csaholban (Bodrog vármegye), a hol az eretnekek az egyháztól elszakadtak, rendházat építhessenek. (Borovszky Samu: Csanád várm. tört. I. 360.)
A bázeli zsinat Marchiai Jakab ferenczrendű szerzetest küldte Magyarországba, a ki 1437. elején a Délvidéken kezdett téríteni. Azonban a pécsi egyházmegye papsága, a püspökük meghívására körükbe érkező térítőt, erőszakos fellépése miatt elűzte, mire Marchiai Jakab Bácsban folytatta térítői működését, a hol erőszakosságával szintén többet ártott, mint használt az ügynek. Nem csak a megtérni nem akaró huszitákat üldözte és kínozta halálra, de még az elhúnytak sírjait is felásatta és megégettette. Bácsból a Szeremségbe ment át, a magyar husziták közé. A huszita-tanokat azonban egyelőre nem lehetett teljesen kiirtani a vármegye területéről. 1440–50 között a böki (Dunabökény) plébánost Futakon máglyahalállal büntették, mert szintén a huszita-tanokhoz szított. (Millenn. Tört. III. 599. Századok 1893. Iványi István Helynévt. IV. 131.)
A törökök elleni harczok és a cseh husziták betörései következtében az ország állandó védelméről kellett gondoskodni. A védelmi tervet Zsigmond még 1432-ben dolgoztatta ki, az akkor divatozó német védrendszer alapján. E tervezet szerint Bács vármegye 500, Bodrog nemessége 300 lovast tartozott kiállítani a törökök ellen. (Haditört. Közl. 1892. 592. Horváth Mihály kisebb tört. munkái I. 177.)
67Zsigmond élete alkonyán, 1433-ban, Rómába ment, hogy magát császárrá koronáztassa. Ez alkalommal fényes magyar küldöttség kísérte el, a melyben részt vett Báthmonostori László is, a ki e római tartózkodását felhasználva, báthmonostori kegyúri egyháza részére búcsúengedélyt eszközölt ki a pápától. (Turul XI. 4–6.)
