Albert védelmi intézkedései a török ellen.
Albert védelmi intézkedései a török ellen.
Midőn Zsigmond 1437 deczember 9-én meghalt, és a trónt Albert osztrák herczeg foglalta el, már a törökök támadásai mindegyre aggasztóbb mérvet öltöttek. Az 1439 május havában Budán megnyílt országgyűlés, mely a törökök ellen megindítandó háborúval foglalkozott, a helyzeten mit sem változtatott, mert a nemesség a királyra hárította a hadviselés költségeit. A védekezés súlypontját ekkor a szörényi bánságra kellett fektetni, melynek védelmét a király 1439 május havában Hunyadi Jánosra bízta. 1439 május 9-én a négy szörényi vár védelmi költségeinek fedezésére a király 3 hónapra 2757 forintot utalványozott, és zálogúl Hunyadi Jánosnak adományozta Bodrog vármegyében Madaras, Tavankút, Szabadka és Halas helységeket, továbbá a Csőszapa puszta fele részét. (Pesty Frigyes: A Szörényi báns. tört. III. 35.)
Míg a tanácskozások folytak, a törökök megszállották Szerbia egy részét és megkezdték Szendrő ostromát. E hírre a király megindította seregét. Július 29-étől augusztus 2-ig Szegeden táborozott, augusztus 13-án Kabolban (Alsó- és Felsőkabol), augusztus 14-én a Duna melletti Kisdihez ért (Kisdivásárhely, a mai Dunagárdony határában), hol augusztus 20-ig tartózkodott. Augusztus 30-án a királyi sereg Szalánkeménnél ütött tábort, hogy itt bevárja a nemesi sereget, mely igen lassan gyülekezvén, még ekkor is csak 24,000 emberből állott. Természetes, hogy ily csekély számú haderőt lehetetlen volt a törökkel szembe állítani, mely ezalatt Szendrőt is elfoglalta. Miután pedig a magyar seregben a vérhas is kezdett púsztítani, és a csehek betöréséről is naponként aggasztóbb hírek érkeztek, a király kénytelen volt a további támadásról lemondani. Mindenekelőtt azonban az ország éjszaki részének védelméről kellett gondoskodnia. Zsigmond tehát Rozgonyi György és Alsólendvai Bánffi Pál vezérlete alatt egy csapatot küldött előre az éjszaki határra, maga pedig a visszavonulásra készült. Mielőtt azonban a szalánkeméni tábort felszedette volna, Titelben, vagyis inkább Tüdőrévnél értekezletet tartott, melyen elhatározták, hogy a további sikeres hadviselés érdekében az ország védelmi rendszerét új alapon fogják szervezni, és hogy a jövő évben új hadjáratot fognak indítani. Ez értekezleten, a többek között részt vettek: Hédervári Lőrincz nádor, Brankovics György deszpota, János kalocsai érsek, Hunyadi János szörényi bán, a veszprémi, a váczi és a szerémi püspökök, Garai László macsói bán és bodrogi főispán, Thallóczi Matkó horvát bán és testvére Frank, Báthori István országbíró, Lévai Cseh Péter, Korógyi János, Pálóczi László, továbbá a Marczali, a Kusalyi Jakcs, a Guthi Országh, a Rozgonyi, a Tamási, a Csáki és a Perényi családok sarjai. (Millenn. Tört. III. 621–623. Teleki: Hunyadiak kora X. 70.)
A titeli értekezlet után a király néhány napra (szeptember 18–21.) Péterváradra, majd innen Futakra ment, hol szeptember 26-ától 28-áig tartózkodott. Október elsején ismét Szalánkeménben találjuk, a mikor kiadván a parancsot a visszavonulásra, Buda felé vette útját. Visszatérőben, október 6-án Szondon megállapodván, a péterváradi várat, mely eddig a bélakúti apátságé volt, az apátság kegyúri jogával együtt, Garai László macsói bán és bodrogi főispánnak adományozta. Október 12-én Bodrogban időzött, 17-én már Esztergomban volt. A király azonban a hadjárat alatt beteg lett és már Szalánkeménről is betegen távozott; baját eleinte nem tartotta komolynak, azért tovább folytatta útját Bács felé, de útközben Neszmélyen, október 27-én meghalt. (Millenn. Tört. III. 625. Érdéjhelyi Menyhért: Ujvidék tört. 49. – Csánki Dezső II. 140.)
