Mátyás király uralkodása és hadjáratai.
Mátyás király uralkodása és hadjáratai.
A nemzet az 1458 jan. 23-iki országgyűlésen Hunyadi Mátyást választotta királylyá, a ki főleg uralkodásának első éveiben gyakran megfordult a vármegye területén.
Arra a hírre, hogy a törökök Galambócz várát megvívták, Mátyás közfelkelést hirdetett és augusztus 25-én megindult Budáról Szerbia felé. Szept. 22-én Futakon találjuk, a hol a budai káptalanhoz parancsot intéz, a melyben Bálványos várának és tartozékainak elfoglalása miatt Geréb Jánost, Várdai István kalocsai érsek és fivére Aladár ellen megidéztetni rendeli. (Zichy Okmt. X. 5–6.) Október 1-én Péterváradon, okt. 8-ától 24-ig Nándorfehérvárnál táborozott. (Teleki X. 603.) Ez útjában a vármegyei nemesek közűl a királyt Báthmonostori Tőttös László is elkísérte, a kit a király Szegedről kelt levelében szólított fel a törökök elleni háborúra. Miután azonban Szilágyi Mihály, Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal szövetkezve, ármányt szőtt ellene, Mátyás a törökök elleni hadjárat folytatásáról kénytelen volt lemondani.
Mialatt Mátyás a Frigyes császár elleni háborúval volt elfoglalva, a törökök ismét támadólag léptek fel. Ali bég hadai 1462 nyárán átkelvén a Száván, a Szerémséget pusztították, sőt egészen a Dunáig és a Dráváig zsákmányoltak. A török betörés hírére azonban a Rozgonyi testvérek és Szokolyi Péter Futak átellenében megtámadták a Dráva mentéről visszatérő törököket, azokat heves harcz után legyőzték, a zsákmányt tőlük mind elvették és nagyszámú foglyot szabadítottak ki. Ebben az ütközetben 4000 török esett el. (Szalay Margyarorsz. Tört. III. 218.)
Az 1463. évi márczius hó második felében Tolnán tartott országgyűlés a törökök elleni háború megindítását határozva el, a sereg gyűlőhelyéül pünkösd ünnepére (május 29) Péterváradot tűzte ki. Mátyás király, hogy a vármegyéktől kiállítandó hadak ne késedelmeskedjenek, már május első felében (12–20) Bátán táborozott, majd átkelvén a Dunán, Bács felé tartott. Május 23-án már Bácsban találjuk. Ide rendelte Báthmonostori Tőttös Lászlót is, a kinek még ápr. 24-én meghagyta, hogy fegyvereseivel Bács városába siessen. Innen keltezi azt a rendeletét is, a melylyel a háború miatt Tőttös László, Péter és Szentiváni János deák pereiben halasztást ád. Május 30-án a király még Bácsott tartózkodott. Június 6-án azonban már Futakon keltezi azt a levelét, a melylyel Szokolyi Pétert, fivérét Miklóst, a személyes hadbavonulás kötelezettsége alól feloldotta (Zichy Okmt. X. 275., 277–79. 280–283.) Futakon hosszabb időt töltött a király, mert még június 28-án is itt találjuk. Itt csatlakoztak hadaihoz a kalocsai érsek, Újlaki Miklós és Dengelegi Pongrácz János. Ugyanekkor szervezte a király a dunai naszádosokat is, a kik már a törököknek előző évi támadása alkalmával is nagy szolgálatokat tettek a Rozgonyi testvéreknek. A naszádosok 73állomáshelyéül is Futakot jelölte ki a király. Ettől kezdve Futak volt a naszádosok kikötője; innen indultak el az Al-Dunára, portyázó kirándulásokra, honnan gyakran gazdag zsákmánynyal tértek vissza.
BÁCS VÁRA.
Bács vár romjai. Heyer Arthur aqarelje
Futakról Mátyás király Péterváradra ment, hol az egész augusztus és szeptember hónapokat töltötte. Péterváradon fontos államügyeket intézett el. Ekkor kötött szövetséget szept. 12-én a velenczei köztársasággal, mely alkalommal Guthi Ország Mihály nádor, Ujlaki Miklós erdélyi vajda, Frangepán István, Szapolyai Imre is megjelentek a péterváradi királyi palotában; hol a szövetségi szerződést a megbízottak aláírták. (Érdújhelyi Menyhért: A péterváradi apátság története.) Szept. 28-án még ugyancsak Péterváradról keltezi a király a pápához intézett egyik levelét is, melyben tudatja vele, hogy a törökök elleni háborúba indul. Októberben serige átlépte a Szávát és Boszniába tört.
A délvidéki diadalmas hadjáratból visszatérve, a király Székesfehérvárra ment, hol az agg Széchi Dénes prímás megkoronázta. A koronázás után Budára visszatérve, egyik kiváló hadvezérét, Dengelegí Pongrácz Jánost azzal jutalmazta, hogy neki adta Szabadka, Csőszapa, Tavankút, Madaras és Halas helységeket, a melyek Szilágyi Mihály halálával a koronára szállottak.
1464-ben Mátyás ismét hadat gyűjtött a törökök ellen. Aug. 14-én és 16-án Szondnál, aug. közepén ismét Futaknál táborozott, honnan e hó végén Boszniába vonúlt. Jajcza felszabadítása után nov. 26-án ismét Bácsban volt, sőt még deczemberben is itt tartózkodott. Bácsban való időzése alatt mondott ítéletet Zvorningban fellázadt katonái fölött. (Teleki: Hunyadiak kora XI. 92. XI. 100. Zichy Okmt. X. 230. Évkönyv VII. 31. és XVI. 54.)
1465-ben ismét nagy hadikészülődéseket tett a király. Szegedre összehívta a rendeket, hogy a törökök elleni háború ügyében velük tanácskozzék; de ebben az évben nem kerül háborúra a dolog. Ez időtől kezdve éveken át nem fordult meg a király a vármegye területén, mert az 1468 óta folyó cseh háború miatt másfelé volt elfoglalva. A vármegye védelméről azonban ezután sem feledkezett meg. A törökök gyakori betörései a Szávaközre, mindegyre nagyobb aggodalmat keltettek a vármegye urai között. Hogy az esetleges meglepetések ellen biztosítva legyenek, a többi között Czobor Mihály fia Jánosnak, valamint testvéreinek, Imrének és Mártonnak, 1469-ben megengedte a király, hogy Czobor-Szent-Mihályon (Zombor) kő- vagy favárat építhessenek. (Évkönyv X. 69.)
A sziléziai háború befejeztével Mátyás király végre teljes erejével a törökök ellen fordulhatott. 1475 nyarán nagyarányú előkészületeket tett. Október közepén kibontván a hadilobogókat, a Száva partján épült Szabács vára megvívását tűzte ki a hadjárat első feladatáúl. Nov. 3-án Péterváradról keltezi a pápához intézett levelét. Nov. 25-én Futakon találjuk, hol Keszi László részére megerősítő levelet állított ki. (évkönyv VI. 136.) Nov. 30-án ismét Péterváradon tartózkodott, honnan csakhamar a Szávához vonult. Szabács bevétele után (1476 febr. 15.) az események a királyt ismét Budára szólították.
Mikor Mátyás 1475–76-ban a törökök ellen vonult, a dunai naszádosok, a kik a sziléziai háború folyamán a Felső-Dunára voltak rendelve, ismét visszatértek őrhelyeikre. 1476-tól kezdve Pétervárad lett a naszádosok főhelye.
Mátyás uralkodásának utolsó idejében két nagy uradalom cserélt gazdát e vármegyében, a mi jelentékeny kihatással volt a további eseményekre. Az egyik a péterváradi apátság, mely martalékúl esett a politikai érdekeknek, a másik a futaki uradalom. A péterváradi apátságnak 1477-ben Gábor kalocsai érsek volt a kormányzója. 1483-ban azonban a király kieszközölte, hogy az apátság egyik kedves emberének, Váradi Péternek, 1481-től kalocsai érsek, birtokába jusson.
Váradi Péter azonban nem sodóig élvezte a javadalmat, mert Mátyás már 1484-ben megfosztotta birtokaitól és előbb Árva, majd Visegrád várába záratta. Némelyek szerint Beatrix ármányainak esett áldozatúl; sokkal valószínűbb azonban, hogy szókimondó természete, egyenes modora miatt vonta magára a király haragját. (Századok 1883., 730. Millenn, Tört. IV. 294.)
Váradi Péter elzárása után Mátyás az apátságot Borgia Rodrígo bíbornokra, a későbbi VI. Sándor pápára ruházta, a ki azonban a javadalmat helytartójával kormányoztatta. A tíz évig tartó interregnum a péterváradi erősség fenntartására rendkívül káros hatással volt. Midőn ugyanis Váradi Péter az apátság javadalmait átvette, azonnal nagy buzgalommal fogott a vár helyreállításához; 74elfogatása után azonban többé senki sem törődött a vár jókarban tartásával s így e hatalmas erősség, mely mindenkor oly nagy szerepet játszott a vármegye történetében, napról-napra pusztult.
A Garai család magvaszakadtával a nagykiterjedésű futaki uradalom is gazdát cserélt. Ezt az uradalmat a király természetes fiának, Corvin Jánosnak adományozta és azt 1487-ben menyasszonyának jegyajándékul kötötte le.
