Belső zavarok II. Ulászló alatt.
Belső zavarok II. Ulászló alatt.
Mátyás király halála után a rendek az 1490 május 17-ére hirdetett királyválasztó országgyűlésre jöttek össze. Azok közé a főurak közé, a kik elsőknek érkeztek, tartozott Kinizsi Pál, a molnárlegényből lett hadvezér és ekkor Bács vármegye főispánja, továbbá Váradi Péter kalocsai érsek, a kit Corvin János csak néhány nappal június 9 előtt bocsátott ki visegrádi börtönéből. Június közepe táján érkezett Budára Ujlaki Lőrincz herczeg, a ki Corvin János jelöltségét támogatta, vele többen jöttek a bácsi nemességből, szintén Corvin János hívei, mint Halapsicsi Kis Horváth János, a ki Váradi Péter kalocsai érsek jószágait 1492 óta folyton pusztította, továbbá Török Imre, Corvin Jánosnak haláláig hű embere, a kinek 1505-ben végrendeletileg Bulkeszit és Futakot hagyományozta. (Évkönyv: VI. 963.)
Az 1490 július 15-én tartott országgyűlés Ulászló cseh királyt választotta meg, kinek érdekében Kinizsi Pál főispán is nagy tevékenységet fejtett ki. Váradi Péter kalocsai érsek is e párthoz tartozott.
Váradi Péter a királyválasztás után visszatérve székhelyére, Bácsba, a péterváradi apátság visszaszerzéséhez látott. E végből levelet intézett Angelus kormányzóhoz, melyben kéri, hogy mivel az olaszok nem tudják a várat fenntartani, engedjék át neki az apátságot, mely esetben elvállalja a vár jó karban tartását. Váradi Péter régi vágya 1494-ben teljesült, mert VI. Sándor pápa lemondván a péterváradi apátsági javadalmakról, II. Ulászló azokat Váradi érseknek adta át, a ki ekkor ismét teljes buzgalommal fogott a vár helyreállításához. 1494. év őszén II. Ulászló is ellátogatott Péterváradra, mely alkalommal a vár felszerelése iránt intézkedett. Várnagygyá az érsek Thessényi Miklóst nevezte ki. (Érdújhelyi Menyhért, Ujvidék tört. 75–76.)
A Mátyás halála után országszerte fellépő fejetlenség és belzavarok csakhamar Bács és Bodrog vármegyében is érezhetővé váltak. Mátyás király híres fekete serege ez időben Szeged környékén vonta meg magát; de mivel, a kincstár sanyarú helyzete miatt, a sereg zsoldot nem kapott, rablásban és pusztításban keresett kárpótlást. II. Ulászló király, a hozzá érkezett panaszok következtében, 1492 nyarán Kinizsi Pál, Bács és Bodrog vármegyék főispánját bízta meg a garázda had megfékezésével. Kinizsi, amaz ürügy alatt, hogy a törökök ellen indúl, felfegyverezte az Alföld népét, s a Halas mellett táborozó fekete sereget megerősített táborából csellel kicsalta, a vezéreket elfogatta és kivégeztette, a fekete sereget pedig feloszlatta. Ennek egy része ekkor a főúri bandériumokba ment szolgálni. (Millenn. Tört. IV. 356.)
A fekete sereg megfékezése után ismét új veszedelem fenyegette az országot. Ugyanis, Ujlaki Lőrincz, a ki Corvin János híve volt, nem akarta II. Ulászlót királyának elismerni; féktelen zsarnokként garázdálkodott mindenfelé, tisztjei a kalocsai érsek birtokait pusztították, sőt 1492-ben Futakot is elfoglalta. A király 1494-ben Somi Józsa temesi grófot és bácsi főispánt küldte ellene, kinek hadai előtt végre meghódolt és Futakot is kiadta kezei közül.
II. Ulászló e válságos napokban bejárta az országot, hogy személyes jelenlétével nyerje meg a főurakat. 1494-ben, Erdélyből jövet, Temesváron átutazva, okt. 21-én Zentánál a Tiszán át Péterváradra ment, hol okt. 24-től nov. 13-áig tartózkodott. Innen Nándorfehérvárra vette útját, majd onnan visszatérve, november vége felé Bácsba jött, hol Váradi érsek vendégeként decz. 12-étől 23-ig tartózkodott. Míg a király Bácsban időzött, magához rendelte Ujlaki Lőrinczet, a ki maga helyett anyját küldte a király kiengesztelésére. Időközben Ujlaki meghódolván, a király Ujlakra (Illokra) rándult át, hol decz. 29-től egész 1495 jan. 8-áig időzött.
1495-ben II. Ulászló másodízben látogatott el Bácsba, hol november 21-től decz. 31-ig, tehát közel hat héten át tartózkodott, mely időt vadászattal töltött el, de azért az államügyek vezetéséről sem feledkezett meg. A királynak Bácsott való időzése alatt tárnokmestere a futaki vásáron szerezte be az udvartartáshoz szükséges élelmi szereket. Így nov. 20-án 3 mázsa fügét vásárolt 20 75forintért, nov. 24-én pedig Péter deáknak 60 forintot adott, hogy ez a király számára sáfrányt vásároljon.
Ekkor rendezte II. Ulászló a bácsi örökös főispánság ügyét is. Váradi Péter érsek még 1494. év tavaszán kérte a királyt, hogy helyezze vissza az örökös főispáni méltóságba. II. Ulászló ekkor még nem teljesíthette az érsek kérését, mert Ujlaki Lőrincz pártütése miatt ez időben erélyes főispánra volt szükség a vármegyében. Ezért, Kinizsi Pál halála után Somi Józsát tette meg bácsi főispánná. De mikor Ujlaki meghódolt, többé mi sem állott útjában, hogy a király az érsek kérelmét teljesítse. Decz. 21-én kelt rendeletével tehát megparancsolta Somi Józsának, hogy az örökös főispánságot adja át az érseknek.
Még deczember hó folyamán fogadta Bácsott Kutasi Lukácsot is, a ki garázdálkodásaiért szintén magára vonta a király haragját. II. Ulászló a bűnbánónak megbocsátott és visszafogadta kegyeibe. Miután ekként a belnyugalom az ország déli részében valahogy helyre állott, II. Ulászló 1496 jan. 1-én Bácsból Valkón, Szombathelyen és Sopronon át Pozsonyba indult. (Ráth Károly i. m. 260. – Évkönyv VIII. 65. – Századok 1883. 832. – Iványi István, Futak és a futaki urad. tört.)
Váradi Péter, a ki ez időben állandóan Bácsban székelt, a bácsi várat jelentékenyen megerősítette; új épületeket emelt, a vármegyét éjszakról déli irányban átszelő Mosztonga-eret szabályozta és a hajók számára is járhatóvá tette, úgy hogy a dunai hajók a bácsi vár alatt köthettek ki. Nagyarányú építkezéseit 1497-ben fejezte be.
