Pétervárad eleste.
Pétervárad eleste.
Ezalatt a magára hagyott péterváradi őrség, mely július 11-én újabb rohamot vert vissza, nagyon szorongatott helyzetbe került. Kívülről segítséget nem kapván, számuk annyira megfogyott, hogy július 28-án az egész őrségből csak már 90 ember volt életben, a kik azután szabad elvonulás feltétele alatt a várat feladták. Tomori Bácsból a boszniai püspököt küldte a királyhoz, de mivel segítség nem érkezett, felszedte táborát, és Küllődnél (Kollut) átkelvén a Dunán, Báthánál csatlakozott a király seregéhez, mely augusztus 24-én indult el Tolnáról, hogy onnan a mohácsi csatatérre vonúljon.
Pétervárad eleste után a dunai naszádosoknak sikerült megakadályozni a török hadaknak átkelését a Dunán. Ugyancsak a naszádosok fedezték Tomori visszavonulási útját is, a kinek Bácsból való távozásával a magyar hajóhad Gombosnál foglalt állást. Itt szintén egészen augusztus 6-ig fel tudta tartóztatni a török hajóhadat, a mikor a király a mohácsi révbe rendelte a naszádosokat.
