Bethlen Gábor első felkelése alkalmával (1619–1621) többször tett kísérletet, hogy a portától segítséget nyerjen. Bár a végbeli törökök támogatták Bethlen katonáit, de segédcsapatokat a szultán nem küldött. Bethlen, látván a porta hangulatát, tatár segédcsapatok kieszközlésére igyekezett. Ez iránt utasította Dóczy István és Rimai János portai követet is 1621 márczius 21-én kelt instructio-jában, meghagyván nekik, igyekezzenek kieszközölni, hogy a tatár segédhadak akár Lengyelországon át, akár a Havasalföld szélein vonulva, Titelnél vagy Szegednél átkelhessenek a Tiszán és onnan Pestre mehessenek, hol a hídon áthaladva, Bethlen seregéhez csatlakozzanak. Hasonló irányú útasítást adott április 6-án Harasztosi Balázs deáknak, a tatár khánhoz küldött követének is, sőt a budai vezérnél is tett lépéseket a tatár segédcsapatok ügyében.
Bethlen újabbi terve szerint, a tatár had a Havasalföld szélein, mindenütt a Duna mentén, egész Titelig vonult volna, onnan kevés kártétellel Bácson és Zomboron át Pestig nyomulna előre, hol már várná Bethlen, hogy Csehországba vezesse őket, mert mint a budai vezérhez intézett levelében is kiemeli, 4000 tatárral „több dolgot vihet végbe a békességcsinálásban”, mint 16.000 törökkel.
A budai vezér azonban nagyon is sokat gondolt arra a „kevés kártételre”, a mire Bethlen a hozzá intézett levelében czéloz, s nem volt hajlandó a bácskai hódoltságot, mely alig heverte ki a két évtized előtti pusztításokat, ismét újabb veszélyeknek kitenni. De Bethlen török segélyt sem kapott. Deák Mehemed ugyan már a nyár elején Belgrádban volt a török segédhadakkal, de innen nem volt hajlandó tovább mozdulni, csupán a bácskai hódoltságban lévő várakba küldött újabb csapatokat. (Török–Magyarkori Államokmánytár I. 278. 284. 289. 410.)
Bethlen így magára hagyatva, az 1622. év első napjaiban Nikolsburgban békét kötött II. Ferdinánd királylyal. De a béke nem volt tartós, mert 1623-ban és 1626-ban Bethlen újból felkelt Ferdinánd ellen.
Bethlen harmadik támadása alkalmával, Murtéza, az ifjú, szilaj budai basa is támogatta 15.000 emberével a felkelőket. Ekkor értesülhetett Bethlen az egyes török erődítvényekben elhelyezett katonaság számáról. Murtéza valószínűleg az őrségekből egészítette ki Bethlennek küldött segédcsapatait. Bethlennek 1626. évi feljegyzése szerint a szegedi szandzsák területén levő erősségekben a következő számú katonaság volt:
Szeged | | 1000 lovas | 1000 gyalogos |
Titel | | 1000 lovas | 2000 gyalogos |
Szalánkemén | 1000 lovas | 1000 gyalogos |
Bács | | 1000 lovas | 1000 gyalogos |
Csongrád | 300 lovas | 300 gyalogos |
Zombor | 300 lovas | 300 gyalogos |
Becse | | 300 lovas | 300 gyalogos |
Kalocsa | 300 lovas | 300 gyalogos |
Baja | | 300 lovas | 300 gyalogos |
Kecskemét | 300 lovas | 300 gyalogos |
112Bethlen harmadik felkelését a pozsonyi békekötés zárta be, melyet a törökökkel az 1627-ben megkötött szőnyi béke követett.