Buda vár elfoglalása, a török uralom kezdete.
Buda vár elfoglalása, a török uralom kezdete.
Augusztus 26-án Szulejmán is megérkezett Buda alá. Alig néhány nap múlva (augusztus 27-én) magához kérette a csecsemő János Zsigmondot, hogy meggyőződjék arról, vajjon fiú-e vagy leány. A gyámok fényes kísérettel vitték a kis János Zsigmondot a szultán táborába. Mialatt azonban ott időztek, a török katonák lassanként belopództak a várba, és megszállván annak fontos pontjait, kardcsapás nélkül birtokukba vették az ország fővárosát.
A mint Budavára török kézre került, Szulejmán szabadon bocsátotta a gyámokat, Török Bálint kivételével, a kit fogolyként magával vitt Konstantinápolyba. Török Bálint nem is látta többé viszont Szabadkát: a héttoronyban raboskodva fejezte be változatos életét. (Zsilinszky Mihály i. m. I. 219.)
Az 1568. évi márczius hó végén kötött drinápolyi béke egy negyedszázadra biztosította ugyan a fegyverszünetet, de azért az ország területe nem volt ment a kisebb csete-patéktól. A szultán nem akart, a király nem tudott a békének érvényt szerezni és így a végeken szinte megszakítás nélkül folytak a portyázások s kisebb rablókalandok. A török katonaság a várakban már számbeli túlsúlyánál fogva sem maradhatott békében, főleg miután a haderő az 1580–1590. közötti években mindegyre növekedett. 1590-ben már megkezdődik a török haderő züllése, mert a katonaság nem kapván ki rendesen zsoldját, gyakran fellázadt. 1590-től kezdve gyakran voltak katonai lázadások. A fegyelmezetlen had gyakran kiszökdösött a várakból és a vidéket pusztította, s ezzel a népnek valóságos réme lett.
A mily mértékben fejlődött az 1554–1590. évek között a népesség Bács-Bodrog vármegye területén, ép oly mértékben pusztult az 1590. év óta.
Buda elfoglalásával, Magyarország középpontja s vele az ország nagy része közvetetlen török uralom alá került. Szulejmán 1541 szept. második felében, visszatérő útjában, ismét végigvonúlt a vármegyén, de csupán Kalocsa vidékére vezényelt egy nagyobb török csapatot, mely itt telelt, annélkül azonban, hogy a környékbeli helységeket megszállotta volna. Csupán az 1542. év elején találjuk Baján Mehemed béget 300 besi-vet, (önkéntesek, a kik a zsákmányért harczoltak), a kik az előcsapatokat alkották.
Arra a hírre, hogy 1542-ben Joakim brandenburgi választó fejedelem vezérlete alatt, Németország Buda visszavételére 60,000 harczosból álló hadat indított 98útnak, a szultán Ahmed ruméliai beglerbéget küldte a várbeliek segítségére. Ahmed 1642 nyarán áthidalván Péterváradnál a Dunát, Baja felé vette útját, mialatt Mehemed bég a Kalocsa és Baja közötti lakosságot sarczolta. Ahmed Bajánál akarta bevárni Mihály moldvai vajda segédcsapatait, de mert ezek idejében nem érkeztek meg, Sárköz felé vette útját s innen fenyegető leveleket küldött Szeged város tanácsához, meghagyván, hogy a Tiszán Kanizsánál (Magyarkanizsa) átkelő Mihály vajda seregének kellő számú hajókat bocsásson rendelkezésére.
Szeged város tanácsa megijedt Ahmed fenyegető leveleitől, és Zákány István főbíróval 3 tanácsost küldött a török táborba, a hűségeskü letétele czéljából. E közben a német had (okt. 8–9-én) abbahagyva Buda ostromát, visszavonúlt Esztergomba, hol csakhamar feloszlott és így Ahmednek már nem akadt dolga. Ferdinánd király azonban, Fráter György biztatására, okt. 19-én Bornemisza Boldizsár és Batthyány Orbán vezérlete alatt, kisebb csapatot küldött Szeged és a tiszai részek védelmére. Midőn a budai basa erről értesült, a város elfoglalására indult. A városi tanács, belátván, hogy a Ferdinándtól küldött csapatok a túlnyomó török had ellen nem tudják a várost megoltalmazni, Ferdinánd seregét rávette a város elhagyására, ugyanakkor pedig négy szegedi polgárt a város hűségnyilatkozatával újra a basa elé küldött. A budai basa azonban nem ismert irgalmat. Az elébe járuló négy szegedi városi polgárt a város előbbeni elpártolásáért lefejeztette, a várost pedig megszállotta.
Szeged elfoglalásával Bács-Bodrog vármegyének tiszamenti része is a török uralom alá került. A megrémült helységek küldöttségei ezután egyre-másra jelentkeztek a basánál, hogy helységeiket a feldúlástól megmentsék, valamint a defterdárnál, hogy adójukat bevallják. Mire a tél beköszöntött, az egész vármegye már a törököt uralta. Ekkor hódolt meg Szabadka is, mely Török Bálint elfogatása óta uratlanná lett. Csak a Tisza tulsó partján épült Becse vára maradt meg János Zsigmond birtokában. (Zsilinszky i. m. I. 169. – Szentkláray Jenő: A Dunai Hajóhadak Tört. 158. – Iványi István: Bács-Bodrog várm. Helynévt. III. – V. kötet.)
