Egyházi élet.
Egyházi élet.
A reformáczió a mohácsi vész után nagy hódítást tett az Alföldön, és 1542–1552 között már jobban el volt terjedve a Duna–Tisza közén, mint Debreczenben. Ez időben már számos magyar ifjú kereste fel a német egyetemeket, honnan visszatérve, terjesztői lettek a protestáns hitnek. A wittenbergi egyetem hallgatói között a XVI. század közepén két bácskai ifjút találunk: az 157–48. tanévben Lucas Futag, 1549–50-ben Franciscus Futaginus szerepel az egyetem anyakönyveiben. Mikor Bács-Bodrog vármegye török kézbe került, az új hit szabadon terjedhetett, mert a budai basa még 1551-ben a területén megtelepedő protestáns lelkészeknek személyes védelmet biztosított, sőt külön jutalommal is kecsegtette őket. Azonban a protestáns hit Bács-Bodrog vármegyében nem tudott mélyebb gyökeret verni, mert a magyarság évről-évre fogyott.
A katholikus hitet a szegedi ferencz-rendű szerzetesek ápolták, a kik a törököktől oltalomleveleket eszközölvén ki, bejárták a vármegyét, kiszolgáltatták a szentségeket, de figyelemmel kísérték a protestánsok vallási életét is, és közölök sikerült többet vissza is téríteniök a kath. hitre. A róm. katholikusoknál sokkal kedvezőbb helyzetben voltak a gör. keletiek, mely hit, az újabb szerb települések következtében, mindegyre jobban elterjedt Bács-Bodrog vármegyében. Papjaik, a kiket legtöbbször magukkal hoztak, állandóan a nép között éltek, és így sokkal jobban ki tudták elégíteni a hívek lelki szükségleteit, mint a katholikusok lelkészei, a kik messze földről, sokszor ezernyi veszélyek között keresték fel híveiket s részesítették őket a vallás vígaszában.
Szerb egyházi írók szerint a bácsi görög keleti egyház már a török világban szervezve volt; 1579-ben György püspök a „bácsi területű Szeged várának metropolitája” czímét viselte. A török hódoltság idejében a szerbeknek már kolostoraik is voltak a vármegye területén. Kovilon állítólag már 1607-től, Bogyánban pedig 1621-től kezdve állandóan voltak szerzetesek. Báthmonostoron az egykori benczés s a későbbi ágostonrendű szerzeteseknek elhagyott monostorát, még a XVI. században elfoglalták a görög-keleti szerzetesek s azt még 1725-ben is megtartották. Az itt lakó kalugyerek tanítással is foglalkoztak.
A görög-keleti hitet követő szerbek élete sokkal kezdetlegesebb volt, semhogy a törökök merev és kizárólagos természetű vallásával összeütközésbe került volna. A szerbek még a XVIII. században is igen kezdetleges lakásokat készítettek, rendszerint földbe vájt gödrökben, vermekben és üregekben laktak, s így templomépítésre vagy más egyházi intézmények alkotására nem igen törekedtek. Templomok építését a keresztényeknek általában csak hosszas utánjárás és pénzbeli áldozatok után engedték meg. De a görög-keleti hit sem foglalt el uralkodó helyet a vármegyében. Általában véve a hódoltsági területen a mohamedán vallás volt az uralkodó. Ez volt a hatalmasok, a török főtisztek, a hűbéresek és a török földesurak hite, míg a többi keresztény hitet inkább csak megtűrt vallásnak tekintették.
