A katonák elkülönítése.
A katonák elkülönítése.
Ezután hozzáfogtak a katonáknak a földmívelőktől való elkülőnítéséhez, melyet Szabadkán és Zomborban csakhamar befejeztek. A kimutatás szerint Szabadkán 108 lovas és 114 gyalogos kiérdemesült katonát találtak, a kik között 1758 hold szántóföldet osztottak szét. A szervező-bizottság a szerb katonaság létszámát 2000-nél jóval magasabbra tervezte s 1536 lovast és 2328 gyalogost, összesen tehát 3854 embert szándékozott a maros-tiszai Határőrvidékben elhelyezni, még pedig akként, hogy a szegedi parancsnokság alá 1891, a Maros vidékén pedig, 1381965 ember legyen. A szegedi parancsnokság élére egy főkapitányt állitott Szegeden, míg Kanizsára, Becsére, Zentára, Zsablyára és Zomborba egy-egy kapitányt rendelt.
A tiszai Határőrvidék összes állománya, a tervezet szerint, a következő lett volna: egy főkapitány, öt kapitány, egy német parancsnok Zsablyán. A lovasság 16 hadnagy, 16 zászlótartó, 16 őrmester, 32 káplár, 725 közember, összesen 805 fő. A gyalogság: 12 hadnagy, 11 zászlótartó, 13 őrmester, 44 káplár, 1000 közember, összesen 1080 fő. E létszám az egyes határőrhelyekre a következőleg lett volna beosztva: 1. Szegeden a lovasságból: 4 hadnagy, 4 zászlótartó, 4 őrmester, 8 káplár, 186 közember. – 2. Martonoson: a gyalogságból 1 hadnagy, 1 őrmester, 2 káplár, 46 közember, összesen 50 fő; a lovasságból 1 zászlótartó, 1 káplár, 23 közember, összesen 25 fő. – 3. Kanizsán a lovasságból 2 hadnagy, 2 zászlótartó, 2 őrmester, 4 káplár, 90 közember, összesen 100 fő. A gyalogságból 1 hadnagy, 1 zászlótartó, 1 őrmester, 4 káplár, 93 közember, összesen 100 fő. 4. Zentán a lovasságból 2 hadnagy, 2 zászlótartó, 2 őrmester, 4 káplár, 90 közember, összesen 100 fő. A gyalogságból: 1 hadnagy, 1 zászlótartó, 1 őrmester, 4 káplár, 93 közember, összesen 100 fő. – 5. Petrovoszellón a gyalogságból: 1 hadnagy, 1 őrmester, 2 káplár, 26 közember, összesen 30 fő. – 6. Becsén a lovasságból: 2 hadnagy, 2 zászlótartó, 2 őrmester, 4 káplár, 90 közlegény, összesen 100 fő. A gyalogságból: 2 hadnagy, 2 zászlótartó, 2 őrmester, 8 káplár, 186 közlegény, összesen 200 ember. – 7. Csurogon a lovasságból: 1 hadnagy, 1 őrmester, 1 káplár, 27 közember, összesen 30 fő. A gyalogságból: 1 zászlótartó, 1 őrmester. 2 káplár, 46 közlegény, összesen 50 ember. – 8. Zsablyán a lovasságból: 1 hadnagy, 1 zászlótartó, 1 őrmester, 2 káplár, 45 közlegény, összesen 50 ember. A gyalogságból: 2 hadnagy, 2 zászlótartó, 2 őrmester, 8 káplár, 186 közlegény, összesen 200 ember. – 9. Zomborban a lovasságból: 2 hadnagy, 2 zászlótartó, 2 őrmester, 4 káplár, 90 közlegény, összesen 100 ember. A gyalogságból: 1 hadnagy, 1 zászlótartó, 1 őrmester, 4 káplár, 93 közlegény, összesen 100 ember. 10. Szabadkán a lovasságból: 2 hadnagy, 2 őrmester, 4 káplár, 90 közlegény, összesen 100 ember. A gyalogságból: 1 hadnagy, 1 zászlótartó, 1 őrmester, 2 káplár, 45 közlegény, összesen 50 ember.
A szervező-bizottság tervezetét 1703 tavaszán tárgyalta, Kollonits bibornok elnöklete alatt, az udvari főhaditanács és az udvari kamara tagjaiból alakult bizottság, melynek határozatát a m. kir. udvari kanezelláriával is közölték. A kanczellária azonban ezúttal erélyesen szembeszállott a bizottság határozataival s az egész intézményt az ország alkotmánya és a magyar nemzet elleni sérelemnek nevezte, a Considerationes circa proiectum czím alatt tett észrevételeiben. (B.-B. vm. egyet. monogr. I. 335–385.)
A szervező-bizottság, hogy a főhaditanács utasításainak megfelelően a szerb népet a vármegyei tisztikar hatósága alól teljesen kivonja, és a vármegye adókezelésébe bepillanthasson, a legnagyobb erőszakoskodásoktól sem riadt vissza. A vármegye, élén a főispánnal, elkeseredetten tiltakozott a biztosok működése ellen, a kiknek munkáját tőle telhetőleg akadályozni igyekezett. Ez még jobban felbőszítette az amúgy is sok nehézséggel küzdő biztosokat, mire ezek megrohanták a vármegyei tisztviselőket, azokat állásukból elkergették és az egész közigazgatás működését beszüntették. Az állásától megfosztott tisztikar 1702. év július elején a királyhoz intézett elkeseredett hangú emlékiratban tárja fel azokat a méltatlanságokat, a melyeket a Határőrvidék szervezésére kiküldött bizottságtól elszenvednie kellett. De Széchenyi Pál kalocsai érsek, úgy is mint Bács vármegye főispánja, kinek földesúri jogait a bizottság működése jelentékenyen megcsorbította, írásban és élőszóval is sietett a királyt a történtekről értesíteni s a bajok orvoslását sürgetni. Az udvari kanczellária is védelmére kelt a szorongatott vármegyének s június 28-án rosszalását fejezte ki az udvari főhaditanács eljárása és a biztosok működése fölött. Bár a kanczellária és az érsek-főispán 1702. év folyamán több ízben sürgették a sérelmek orvoslását, ebben az évben azonban aligha értek el eredményt.
