A zentai csata.
A zentai csata.
A csatarend felállítása a következőleg történt: A jobb szárny gróf Heisster Szigbert táborszernagy vezérlete alatt. Az első ütközeti vonal gróf Gronsfeld altábornagy, gróf Schlick és gróf Vitry vezérőrnagyok alatt állott. A középpont Eugén herczeg fővezér, illetőleg Commercy herczeg vezénylete alatt. Az első ütközeti vonal Börner táborszernagy, gróf Auersperg altábornagy, Röbel és Schlaberndorf vezérőrnagyok alatt állott. A balszárny gróf Starhemberg Guidó táborszernagy vezénylete alatt, az első ütközeti vonalban gróf Corbelli altábornagy, báró Hasstingen és báró Pfefferhofen vezérőrnagyok, míg a második ütközeti vonalban herczeg Vaudemont altábornagy, gróf Reuss és herczeg Lichtenstein vezérőrnagyok parancsnoksága alatti hadosztályok foglaltak helyet. A csatavonaltól jobbról és balról, hátvédül állottak a Deák Pál, a Zichy István és a Pálffy-féle huszárezredek.
A támadás részleteit Szárics Bertalan, Eugén herczegnek I. Lipót királyhoz intézett jelentése nyomán, a következőleg írja le: Eugén herczeg a bal szárnyat, Zenta község és a sánczok között levő területen, a bal oldalvéd néhány ezredével együtt, a Tiszáig terjesztette ki, midőn látta, hogy az ellenség lovassága az ő bal szárnyát szándékozik megtámadni, s már a folyamig terjeszkedett ki, ágyúival a hídat kezdte lövetni, a mit a jobb szárnyon is megtettek. Hogy ekkor az ellenség másfelől is le legyen kötve, a fővezér elrendelte a támadást minden oldalon. Miután az ellenség a part és a folyam között levő mintegy 50 lépésnyi alsó vonalon szándékozott a balszárny végét megkerülni, a fővezér a leggyorsabban intézkedett, hogy ágyúk és gyalogság vonuljanak oda, hol a törökök eme csapatját szemközt támadták. Még mielőtt a jobbszárny és a szentrum a támadást megkezdhette volna, a balszárny távolabb eső vonalából és oldalából erős tüzelésnek kitett török lovasság zavarba jött, minek láttára a császári katonák felbátorodva, az óriási sánczoknak rohantak; nemcsak a gyalogság, hanem a lovasság is, az utóbbiak leszállottak lovaikról s ép úgy harczoltak, mint a gyalogság. Ezt látva a többi támadó vonalak, az egész had összes erejével feltartóztathatatlanúl nyomult előre. Miután a lovasoknak kiadták a parancsot, hogy lovaikról leszálljanak, ezek azután bizonyos rendben rohantak át a mély árkokon és a magas sánczokon, melyek már török holttestekkel voltak telve. 128A balszárny és a baloldalvéd zászlóaljai elvágták az ellenségnek a híd felé való visszavonulását, mely borzasztó vérengzésre adott alkalmat, a víz szélén, a vízben, a sánczoknál, valamint a hidnál. A katonák annyira fel voltak ingerülve, hogy kegyelemről szó sem lehetett, noha egyes basák és főtisztek nagy pénzbeli ígéreteket is tettek. Ez okozta azt, hogy a zentai csatából igen kevés fogoly esett, s ezeket is később húzták elő a halottak közül és a hid hajóiból.
E közben a jobb szárny és a czentrum hősies támadást intézett a többi sánczok ellen, mely szintén sikerrel végződött. A csapatok fékezhetetlen harcztüze leküzdött minden nehézséget s akadályt; a lovasság és a gyalogság együtt hatolt az árkokig, hogy együtt hághassák meg a mellvédeket. E vérengzés jelenetei leírhatatlanok. Miként Eugén jelentése mondja, 20.000 török maradt a sánczok között és 8000 a Tiszába veszett. A harcznak csak a sötét éjtszaka vetett véget. Miként Eugén herczeg írja Lipóthoz intézett jelentésében: „maga a nap sem akart előbb lenyugodni, mig ragyogó szemével Felséged fegyvereinek teljes diadalát végig nem nézhette.” Este 10 óráig tartott a zsákmányolás, midőn Eugén herczeg lefúvatott s a hidhoz őrizetet rendelt.
A szultán, a ki a túlpartról, valószínűleg a csókai fennsíkon elhelyezett táborkarával együtt nézte a szörnyű küzdelmet, a vereség láttára a vele levő Thököly Imrével s a megmaradt lovassággal, mintegy 2000 spahival Temesvárra, onnan pedig Pancsován és Belgrádon át Konstantinápolyba menekült vissza.
Másnap reggel Eugen herczeg a Tiszán átkelve, a hátra-hagyott török tábor zsákmányolására bocsátotta katonáit. A holtak száma és a hátrahagyott zsákmany minden képzeletet felülmult. A törökök részéről elestek: Elmas Mohamed nagyvezér, Ibrahim basa, Dzsafer temesvári parancsnok, Misirli Oglu anatoliai kormányzó, Jaszli basa alanai kormányzó, Baltadzsi Mohamed, a janicsárok vezére, Ibrahim diarbekiri bég, Szugla szandzsákbej, több alhelytartó, janicsárfőnökhelyettes, főagarász, a vasasok és a tüzérek fővezére, 57–58 janicsár-ezredes, 20 lovas aga, 10 ezredes. 3 turnidzsi aga. Zsákmányúl esett 80 ágyú, 280 mázsa lőpor, 190 mázsa puskatöltény, 4500 ágyugolyó, 523 bomba, 6300 gránát, 62 hajó, 179 gerenda, 19 vasmacska, továbbá 6000 teve, 15.000 ökör, 7000 ló, 9000 szekér, 2027 különféle sánczeszköz, tömérdek fegyver, 7 lófarkos zászlófő, 423 zászló, a birodalmi pecsét, melyet a nagyvezérnél találtak. A szultán és táborkarának összes sátrai, díszes szerelvényeikkel és 10 háremhölgygyel, a Tisza tulsó partján, szintén a győzők birtokába kerültek.
Míg a zsákmányolás tartott, Eugén herczeg báró Glöckelsberg ezredes parancsnoksága alatt lovascsapatokat küldött az ellenség üldözésére és e csapatok számos fogolylyal és nagymennyiségű zsákmánynyal tértek vissza.
A császári sereg vesztesége a következő volt: a gyalogságból elesett egy alezredes, egy őrnagy, öt kapitány, négy hadnagy, öt zászlótartó, 263 közember, megsebesült egy ezredes, négy alezredes, 16 kapitány, 28 hadnagy, hét zászlótartó, 1112 közember. A lovasságból elesett 12 tiszt, 128 közember, megsebesült 47 ember. A táborkarból, megsebesültek: gróf Heisster táborszernagy, báró Pfefferhofen és gróf Vitry altábornagyok, végül gróf Reuss táborszernagy, a ki utóbb sebeiben Szegeden meghalt. A császári lovasság és a tüzérség 3533 lovat veszített, minek oka főleg az, hogy a lovasság első ízben lóháton rohanta meg a sánczokat.
