A magyar nyelv érvényesülése.
A magyar nyelv érvényesülése.
Az 1825–27-ik évi országgyűlésnek a magyar nyelv érdekében kifejtett fáradozásai, bár minden irányban nem vezettek sikerre, de nem is vesztek kárba. Az országgyűlés megveti a tudós társaság alapját; de a nemzet ezzel nem éri be és a mit az országgyűlés meg nem valósíthatott, azt a vármegyék a saját hatáskörükben igyekeznek elérni és a magyar közigazgatási nyelvnek a meghonosítását tűzik ki feladatul. Szabadka és Baja ebben megelőzik a vármegyét. A városok hazafias tanácsának kérelmére a helytartótanács 1826-ban megengedi, hogy a városi tanács, valamint a gazdasági tanács jegyzőkönyveit magyarul vezessék. Baja már 1822 november 9. óta magyarul vezeti jegyzőkönyveit. 1829-ben Niczky Ferencz bajai uradalmi kormányzó elnöklete alatt az úriszék elhatározza, hogy a hozzá beterjesztendő íratok magyarul legyenek szerkesztve. Ugyanez évben elhatározza a város, hogy az utczák magyar nyelvű feliratokat kapjanak, az éjjeli őrök magyar nyelven hirdessék az időt, a közkikiáltók magyar s nem szerb nyelven tegyék közzé a hirdetményeket. Ez évtől kezdve Baján magyarul énekeltek a hívek a kath. templomban s Bartók Mátyás plébános indítványára az iskolai oktatás is magyar nyelven történt. 1831 óta a bajai lövészegyesület jegyzőkönyveit is magyarul vezették.
A magyar nyelv ettől kezdve diadalmasan útat tört magának e soknyelvű vármegye területén. Jelentékenyen előmozdította ezt Bács-Bodrog vármegye közönségének az 1832-ik évi február havában tartott közgyűlésen hozott határozata, mely a magyar nyelv használatát a közigazgatásban és a bíráskodás terén, valamint az iskolákban és a czéheknél egyaránt kötelezővé tette. E nagyfontosságú határozat egész terjedelmében a következőleg hangzik: „Elhatározza a közgyűlés, 1. hogy a tisztikar máris jobb részben fennálló szokás szerint, a legközelebbi közgyűléstől kezdve, minden hivatalos jelentését magyarul adja be, kivéve az olyanokat, a melyek német szövetséges tartománybeli örökösüléseket illetnek, vagy ő felségéhez felküldendők. Jegyzőkönyvek, levelezések vagy ítéletek és számadások magyar nyelven készíttessenek, mindennemű perek, az egész vármegyében, az 1832-ik évi törvénykezés idejének Szent Márton határfától kezdve, mindenkor okvetlenül nemzeti nyelven folytattassanak, ellenkező esetre pedig a vádlevelek az illető bírák által alá se írassanak, a mostani deáknyelven folyamatban levő pereket e rendszerből kivévén. 2. A könyörgő levelek 1832-ik évi május 1-étől kezdve egyedül magyar nyelven írassanak, s csak egyedül e nyelven keltek vétessenek fel. 3. Az úriszéken előforduló ügyekről kelendő ítéletek, jegyzőkönyvek sőt, az uraság székéhez intézett kérőlevelek is magyar nyelven tétessenek fel, ellenkező esetre, törvényes bizonyság által alá ne írassanak; ide értetik a tiszamelléki koronai kerület, mind úriszékére, mind magisztrátusára nézve. A megyebeli mezővárosok és helységeknél mind saját, mind gyámsági számadások magyar nyelven vitessenek. Mindezekre nézve 1832-ik évi augusztus 24-ike rendeltetik határnapul. Mindezek értelméhez képest, a megyebeli földesuradalmak felszólítása mellett, az uradalmi tisztek is oda utasítandók, hogy 1832 november 1-étől fogva minden hivatalos dolgaikat magyar nyelven vigyék, de az uradalmak részéről kiveendő nyilatkoztatásokat (nyilatkozatokat) nem más, mint magyar nyelven szerkesztve lesznek kötelesek átvenni az illető szolgabíró urak. 4. Minthogy a magyar nyelv megtanulására legczélirányosabb az, ha a serdülő ifjúságnak alkalom adatik arra, e végett a megyében ezentúl helységi tanítónak, kántornak és jegyzőnek oly személyek ne fogadtassanak be, kik magyar nyelvben nem jártasak; kik pedig már hivatalban vannak, azoknak három esztendő szabatik a magyar nyelv megtanulására, úgy t. i., ha addig meg nem tanulnának, szolgálatjokból bocsáttassanak el. Melynek következésiben ezekre leendő felvigyázás az illető földesuraságokkal egyetértőleg a járásbeli főszolgabíró urakra bízatik, e tárgyban adandó tudósításaikat a megyebeli gyülekezetre bevárván; s hogy e rendszabások szerencsésebbek lehessenek: minekutána köztudomás, hogy kiváltképen 192iskolatanító kineveztetése járásbeli főszolgabírók befolyása, sőt többnyire az illető községek megegyezése nélkül történik, innen pedig azon szomorú következés származik, hogy a szülék, kiknek a tanítókhoz bizalmuk nincsen, gyermekeiket az oktatástól s ekként a kiműveltetéstől elvonják, eziránt az alázatosan megkérendő nagyméltóságú kir. helytartótanács útján az illető iskolaigazgatóságokat oda utasítani kívánják: hogy ezentúl a tanítók a járásbeli főszolgabírók és földesuradalmak megegyezésökkel s a községnek is kihallgatásával neveztessenek ki. 5. Kebelbeli mesterlegények, 1832 februárjától 3 esztendőt számlálván, minthogy ők ezen időt felsőbb rendelkezéseknél fogva vándorlással töltvén, magyarul megtanulhatnak, czéhbe ne vétessenek fel másképen, ha csak a magyar nyelvet nem tudják; ennélfogva járásbeli főszolgabíró urak a közigazgatás szerkezetéhez képest czéhek főbiztosai lévén, oda utasíttatnak: hogy a járásbeli különféle helyeken létező czéhek felvigyázásit, csupán járásbeli tisztviselőkre s köztisztekre, mint albiztosokra bízzák s ezeket figyelmesekké tegyék arra, hogy a magyar nyelvben járatlan mesterlegényt mesternek bevétetni ne engedjék. Mindezen rendelkezésekről a közellevő törvényhatóságok, sőt a kebelbeli három szabad királyi város is, kölcsönös egyetértés okáért értesítendők. Kiadta: Nikolits Izidor aljegyző.”
