A várm. az országos politikában.
A várm. az országos politikában.
Szucsics Józsefnek 1829-ben királyi táblai bíróvá történt kineveztetésével az első alispáni szék megüresedett. Gróf Győry Ferencz főispán a tisztújító közgyűlést július 27-ére tűzte ki, mely alkalommal Antunovits Albert eddigi másodalispánt első alispánná, Vojnits Antalt pedig másodalispánná választották meg.
Az 1830-ik évi szeptember 8-ára egybehívott országgyűlésre a vármegye követekül Antunovits Albert első alispánt és Ordy József ügyészt oly utasítással küldte, hogy az országos sérelmek orvoslását sürgessék. Ebből azonban semmi sem lett, mert habár az 1827-ben kiküldött bizottságok is elkészültek munkájukkal, az országgyűlés többsége a reformkérdések tárgyalását következő országgyűlésre halasztotta.
193Az 1830-ik évi országgyűlésnek, V. Ferdinánd megkoronázásán kívül, tulajdonképeni tárgya a vármegyékre kivetendő adó és újonczjutalék megállapítása volt. Az 1828-ik évi összeírás adatai alapján a rendek a katonáskodás terhének arányosabb megosztása végett új kulcsot állapítottak meg. A megállapodás értelmében Bács-Bodrogra 2097, Pestre 2074 újoncz esett. Bács-Bodrog vármegye szolgáltatta tehát az országban az összes törvényhatóságok közül a legtöbb újonczot. (Millen. Tört. IX. 220.) Hasonlókép emelkedett a vármegye hadi-adója is. A vármegye portáinak számát az országgyűlés 150-ről 220-ra emelte fel, a vármegye közönsége 1831 június 6-án tartott közgyűlésében ez összeget úgy osztotta szét, hogy a 220 portából 165 a vármegyére s 55 a tiszai Koronakerületre esett. Az 1832–36 évi országgyűlés a vármegye portáinak számát 290-re emelte, mely összeg 1848-ig megmaradt. A vármegye követei az országgyűlésen szerephez nem jutottak. Odry József különben czéltáblája volt az országgyűlési ifjúság gúnyjának, mely őt, fejhajtogatásai miatt, abrakos lónak gúnyolta.
Az országgyűlés eloszlatása előtt a kormány ígéretet tett, hogy a következő évben újból összehívja a rendeket. A vármegye már hozzáfog a követi utasítások elkészítéséhez, midőn az 1831 nyarán hazánkba is behurczolt kolerajárvány az országgyűlés összehívását lehetetlenné tette. A járvány június havában tört ki Felsőmagyarországon és gyorsan terjedt a Tisza vidéke felé. Az óvóintézkedések megbeszélése czéljából a nádor elnöklete alatt július 27-ére vegyes bizottságot hívtak össze, mire azonban e bizottság összeült, a ragály a Tisza mindkét partján, egész Csongrádig terjedt, sőt július 26-án már Szegeden is kitört. Bács-Bodrog vármegyében az összes útakat hivatalosan elzárták, csupán Mélykútnál hagyták nyitva, hol 20 napi vesztegzárt rendeltek el. Az óvóintézkedések foganatosítására Fratricsevits Pál elnöklete alatt külön bizottság ügyelt fel, mely azonban már nem tudta a járvány tovaterjedését megakadályozni. Szegedről néhány nap alatt átcsapott Szabadkára, hol július 31-én tört ki és egész szeptember végéig dühöngött. Legtöbb áldozatot augusztus elején szedett; szeptember elején már csökkent s a hó végével megszűnt. Augusztus és szeptember 19 között mintegy 5000 megbetegedés fordult elő és a fele halálos kimenetelű volt. A ferenczrendűek feljegyzései szerint 2599-en haltak el kolerában.
A vármegye területén a járvány 1831 július végén tört ki s egész 1832-ik év elejéig tartott. Csak az 1832-ik évi február 24-én egybegyűlt rendeknek jelenthette a járványbizottság elnöke, hogy a ragály szűnőfélben van.
Az 1832-ik évi február 24-én tartott közgyűlésen a vármegye gróf Győry főispán vezetése alatt üdvözlő küldöttséget választott, mely az uralkodó 40 éves évfordulója alkalmából a vármegye hódolatát bemutassa. Az október hó 24-én tartott tisztújításon Antunovits Albert helyébe Pacséri Odry Józsefet választották meg első alispánná, másodalispán pedig Rudics József lett; főjegyző Latinovits Benjámin maradt, ügyészszé pedig Szucsics Károlyt választották meg. Az 1832-ik évi deczember hó 16-án Pozsonyba összehívott országgyűlésre a vármegye Rudics József másod alispánt és Szucsics Károlyt küldte követekül. Szucsics Károly, a ki érzelmeire nézve a szabadelvűekhez tartozott, csakhamar magára vonta a közfigyelmet és jó szónokként tette ismertté nevét. A követek mellett résztvettek még a vármegyéből az országgyűlésen Allaga Imre és Spelletich Keresztély is. E két fiatal ember az országgyűlési ifjúság tagjaként teljesen a szabadelvű eszméknek hódol és valahányszor az ifjúság az ellenzék vezérférfiai mellett tüntet, ők sem hiányozhatnak. Mikor Kölcsey Ferencz, a szatmári követ, vármegyéjével összeütközésbe kerül, midőn Szatmár vármegye az örökváltság dolgában előbbi utasításait visszavonja és ő lemond követi tisztéről, az országgyűlési ifjúság zajos tüntetést rendez mellette, melyben Allaga és Spelletich is részt vesznek s ők is aláírják az ifjúság búcsúiratát.
