A szabadságharcz vége Bácskában.
A szabadságharcz vége Bácskában.
A július 23-ikán vívott mosorini csatával bezárul a honvédsereg küzdelme Bács-Bodrog vármegyében. Vetter a kormánytól még a július 21-én kapott utasítás értelmében kivonul a vármegyéből és főhadiszállását július 25-én Beodrára (Torontál várm), 31-én Szegedre helyezte át.
Guyon 10.500 főnyi hada, melyet a szegedi elsánczolt táborba rendeltek, július 26-án Adán volt és 30-án bevonult Szegedre. Kmetty közel 10.000 főnyi hadával és 33 ágyúval a római sánczokban maradt és 26-án Zsablyán táborozott. Monostoron, Bezdánban, Apatitiban, Turján és Verbászon megfigyelő csapatokat 231állítottak fel. Zomborban Török János lett a térparancsnok. Baján Zambelly Lajos ezredes, Bezdánban Járossy alezredes foglalt állást.
A hegyesi csata-emlék
Schweidel József. (Az Orsz. Képtárból.)
A kulai honvéd-emlék.
Ferencz József főherczeg 1847-ben. (Ő felsége hitb. könyvtárából.)
Zambelly ezredes már július 24-én értesítette Török zombori térparancsnokot, hogy mivel a császári had Kalocsa felől közeleg, a hadikészletet Zomborba fogja küldeni. A magyar kormány időközben parancsot küldött hozzá, hogy Szegedre vonuljon. Zambelly erre elhagyta Baját, 28-án már Szabadkán volt s julius 31-én, 2000 főnyi hadával szintén Szegedre érkezett. Ekkor már csak a 126-ik honvédzászlóalj volt a Dunánál. Járossy alezredes, a ki Apatinban és Bezdánban helyezte el zászlóalját, még julius 28-án utasítást kapott az elvonulásra, de csak augusztus 1-én indult el Apatinból s Becse felé vonult. Török János szintén elhagyta Zombort s Vetternek beodrai táborába ment. Kmetty július 28-án parancsot kapván az elvonulásra, Óbecsén át Vetter táborába siet, mire azonban odaér, Vetter, ki időközben összetűzött Dembinszkyvel, lemondott a déli hadsereg fölötti vezérletről. Ramberg ezalatt a III. császári hadtest élén, Vadkerten és Halason át, július 29-én Mélykútra érkezik és másnap, július 30-án ellenállás nélkül bevonul Szabadkára, míg Althan őrnagy, a ki időközben Baját szállotta meg, szintén Szabadkára érkezik.
A császári had közeledtére a nemzeti küzdelemben résztvett férfiak ijedten rebbennek szét. Kuluncsics István, Szabadka polgármestere, a város pecsétjével Szegedre menekült. A Ramberg hadával érkező Kacskovics Károly teljhatalmú császári biztos július 31-én Arnold Frigyest nevezi ki Szabadka város polgármesterévé, a kit a mellé szegődött „gutgesinnt” tisztikar áradozó szavakban üdvözölt az önkényuralom első képviselőjeként.
Ramberg Szabadkáról Zomborba, Hegyesre és Zentára küldött egyes csapatokat, főleg azért, hogy Jellasich hadát a császári sereg jöveteléről értesítsék. Ámde Jellasichot nem találták sehol sem. Ramberg, megúnva a várakozást, Szabadkán egy csapatot hátrahagyva, augusztus 4-én Magyarkanizsa felé vette útját, hova délután 3 órakor érkezett meg. Innen egy dandárt Horgos felé küldött, a többivel pedig, miután Guyon tábornoknak hadát, mely itt állást foglalt, visszaszorítja, nagynehezen átkel a Tiszán és szintén Szeged felé tart.
Jellasich bán csak kerülő úton értesülvén Haynau győzelmeiről, július 31-én a titeli fennsíkra vonul; innen küldte Knicsanin egyik szerb csapatát Szeged felé, miután azt hallotta, hogy a császáriak már a Tiszánál vannak. A csapat vezére Csurogon és Földváron át el is ment, de 10-én visszaérkezett és arról értesítette, hogy a felkelés ügye már hanyatlóban van. Ezt azonban az „oroszlánszívű” bán már nem várta be. A mint a szállongó hírek megerősítik a magyarok vereségeit, előbújik rejtekéből, hogy ő is részt vegyen a felkelés leverésében. Átkel a Tiszán s augusztus 16-án már Nagybecskereknél táborozik.
A nagy nemzeti küzdelem rohamosan közeledik utolsó felvonásához. Az augusztus 5-én vívott szőregi csata, Dembinszky habozó s félszeg intézkedései következtében elveszett. Alig néhány nappal később (augusztus 9-én), a temesvári csatával eldőlt a szabadságharcz sorsa. Augusztus 13-án Paskiewich büszkén jelenthette a minden oroszok czárjának: „Magyarország Felséged lábai előtt fekszik.”
