Jellasich szereplése.
Jellasich szereplése.
Jellasich bánt az osztrák főhadvezérlet 15.000 főből álló hadtestével a Szerémségbe küldte, azzal a rendeltetéssel, hogy a szétzüllött szerb csapatokat egybegyűjtve, hadtestét újból szervezze. Jellasich április 24-én Pestről elindulva, a Duna jobbpartján Eszékre vonult, hova május 10-én érkezett meg. Itt csakhamar hozzálátott a hadtest szervezéséhez, minek következtében már június elején megkezdhette támadó hadműveleteit. Jellasich hadainak közeledte, egyelőre meghiúsította Perczel tervét. Ezért tehát még mielőtt a bán hadai Titelre érkeznének, megkísérelte a titeli fennsík ostromát. Perczel hada május 16-án a következőleg oszlott meg a vármegyében. A főhadiszállás Szeghegyen volt. Az I. hadosztályból Kőlgey alezredes dandára Szeghegyen állott, az e hadosztályhoz tartozó többi dandár Torontál vármegyében. A II. hadosztály teljesen Bács-Bodrog vármegye területén, a 6. dandár, Karassay őrnagy alatt, Baján, a 7-ik, Bossányi őrnagy alatt, Piroson, a 8-ik Mihalovics őrnagy alatt Kiskéren, a 9-ik Czintula őrnagy alatt Óbecsén foglalt állást. A titeli fennsíkot Knicsanin parancsnoksága alatt 2000 szerviánus, 2 sajkás-zászóalj, egy péterváradi határőrzászlóalj, egy zászlóalj német-bánáti határőr és 30 ágyú védelmezte. Péterváradot pedig a Duna jobbpartján a – Mayerhofer vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló császári had tartotta körülzárva. Jellasich bán május 18-án már menetre kész volt seregével s azt útnak is indította a Duna jobbpartján, Pétervárad felé.
Perczel, miután Bem tábornok visszatért Erdélybe, magára hagyatva is megkezdte a támadást a titeli fennsík ellen. Május 22-én Bene alezredes, a ki Opovánál állomásozott, Perlaszról Titel felé nyomult; egy hadoszlop Mosorin ellen vonult, míg Perczel 6 zászlóaljjal, 3 üteggel és 2 osztály lovassággal Vilovát támadta meg. A támadás hajnali 3 órakor vette kezdetét, de bár a küzdelem késő estig tartott, a magyar sereg eredményt nem ért el. Mindamellett a támadás Knicsanin erejét annyira igénybe vette, hogy sürgősen segítséget kért Jellasichtól. Perczel május 23-án megadásra szólította fel Knicsanint, a ki azonban a beérkezett segítség után, tagadólag válaszolt. Május 25-én éjfél után egy órakor Perczel újból a támadáshoz fogott. Míg egy hadoszlopot Mosorin ellen indított, addig 3 zászlóaljat, 3 üteget és 2 lovasszázadot Vilova ellen küldött, de a Wasa-gyalogság és a 8 honvédzászlóalj hősi önfeláldozása ellenére a támadás ismét meghiúsult. A röppentyű-telepek óriási kárt tettek a magyarok hadoszlopaiban és a támadó hadoszlop kénytelen volt reggel 7 órakor Sajkásszentivánra visszavonulni. Bene alezredesnek e napon sikerült Perlaszról Titelig nyomulni, csakhogy hajók hiányában nem tudott átkelni a Tiszán.
Jellasich hadának előcsapatai május 24-én kezdték meg az átkelést Szalánkeménnél, június 4-ig már hadának 4 gyalogdandára, 2 lovas dandára, a löveg és a lőszer-tartalék Titelben volt. Jellasich hada ekkor 26.700 gyalogosból, 4400 lovasból, 2600 tűzérből, 2250 előfogati lóból állott. A Péterváradot körülzároló sereg, Mayerhofer alatt, Mamula és Hallavanya őrnagyok vezetése mellett, 10.400 emberből s 515 lóból állott. Perczel Mór, miután a titeli fennsíkot nem tudta elfoglalni, június másodikáig csapatait Újvidék körül egyesítette. Június 4-én támadást intézett a Péterváradot körülzároló Hallavanya-dandár ellen. A magyar csapatok első rohama sikerrel járt, de a császáriak erősítést nyervén, visszaverték a támadást; s a magyar csapatok, az ellenségtől elvett öt löveggel, rendben visszavonultak Péterváradra.
Jellasich, miután a titeli fennsík seregének szűk volt, jún. 5-én megkezdte az előnyomulást Kátyra, míg némely csapatokat Kovilra irányított, hogy Karlóczán át a Péterváradot körülzároló csapattal az összeköttetést fenntartsák. Jellasich Újvidéknél szándékozott Perczelt megtámadni. Perczel azonban értesülvén Jellasich szándékáról, hogy be ne szoruljon Újvidékre, elhatározta, hogy megelőzi Jellasichot a támadásban. A június 6-áról 7-ére menő éjjel tehát megkezdte az előnyomulást Káty felé; elővédül Gaál ezredes egy gyöngébb dandárát az úton Kátyra irányította, míg a zöm Perczel személyes vezetése alatt az 225újvidéki szállásokon túl, átlépte a római sánczokat és egyenesen a kátyi erdőnek tartott. Mögötte a tüzérség és a lovasság nagyobb része haladt, míg a nemzetőrséget Czintula őrnagy parancsnoksága alatt, Csurogról Zsablyára irányította, hogy az osztrák sereg jobb szárnyát veszélyeztesse. Ottinger altábornagy, a ki az osztrák középhad fölött parancsnokolt, Perczelt beljebb hagyta nyomulni, az erdő előtt csupán egy lovas-üteget és 3 lovas-századot hagyott, de egyidejűleg az erdő mögött lovasságát kettős átkarolásra állította fel, hogy kedvező pillanatban előtörve, a magyarokat minden oldalról megtámadja.
Perczel e cselt nem vette észre, s mindegyre beljebb nyomult, midőn Ottinger lovasai két oldalt az erdő mellől előtörtek és a jobb szárnyat nyomban megfutamították. Erre Perczel egész serege futásnak eredt s meg sem állott a római sánczokig. A tűzérség és a lovasság volt az első, mely otthagyván állását, Újvidék felé menekült. A magára maradt gyalogság szintén futni kezdett, de az utána vágtató lovasságtól borzasztó vereséget szenvedett; gróf Sternberg, a négy század dragonyossal és két század Wallmoden-kurassier-rel, a 8-ik honvédzászlóaljat s a Thurszky-századot bekerítve, teljesen megsemmisítette. Perczel 1500 halottat és 230 sebesültet veszített s alig néhány száz emberrel menekült Újvidékre.
Perczel mindamellett nem csüggedt el, hanem hozzáfogott szétvert hadának összegyűjtéséhez. Június 8-án a 7-ik honvédzászlóaljat Pétervárad megerősítésére visszahagyva, Petrováczra, majd innen a Ferencz-csatorna mögé vonult, melyet június 9-én ért el. Perczel ekkor 11.000 emberből és 58 lövegből álló haddal rendelkezett, melyet Óbecsétől, Zomboron át Bezdánig a következőleg helyezett el: Földváron és Szenttamáson egy mozgó dandár, Verbászon 3000, Kulán 3500 főnyi rendes had. A jobbszárnyon Cservenkától Zomboron át Bezdánig, Gfeller őrnagy alatt egy mozgó dandár. A IV. hadtest parancsnoka ekkor Gaál ezredes volt; a hadtest zöme a csatorna mellett, Verbásznál és Kulánál foglalt állást. A hadtestnek elsősorban Szegedet kellett fedeznie. Jellasich útja a kátyi győzelem után Szeged felé nyitva állott; ez volt a déli osztrák sereg főhadműveletének tárgya, de Jellasich elsősorban Újvidék elfoglalására törekedett és ezáltal remélte az Újvidék és Pétervárad közötti hajóhidat megsemmisíteni és Pétervárad összeköttetését Bács vármegyével, honnan a védősereget élelemmel látták el, megszakítani.
Pétervárad parancsnokává a kormány június elején Kiss Pál ezredest nevezte ki, a kinek azonban Perczel vonakodott átadni a várparancsnokságot s csak akkor engedett, midőn Kossuth Vukovics Sebőt küldte le a viszály békés elintézésére. Kiss Pál június 3-án vette át a várparancsnokságot, Perczel pedig június 8-án elhagyta Újvidéket. Jellasich június 9-én ért Újvidék alá. Kiss Pál ezredes csekély számú őrsége miatt az Újvidék körüli sánczokat elhagyta és a hídfőre vonult vissza. Június 11-én este 10 órakor Jellasich hada a védműveket hatalmába ejtve, a hídfő közeléig hatolt; de a magyarok oly hatásos ágyútűzzel fogadták, hogy kénytelen volt visszavonulni. Mivel a császári had Ujvidéket megszállotta, Kiss ezredes kénytelen volt a várost bombáztatni, hogy hajóhídját megmentse. Jellasich minden törekvése, hogy a hidat röppentyűkkel felgyújtsa, kárbaveszett. Újvidék lángba borult és délig 800 épület pusztult el. A szerb lakosok a kátyi táborba, a magyarok és a németek pedig Péterváradra menekültek.
Jellasichnak nemcsak, hogy semmi haszna sem volt a város pusztulásából, de katonái között a koleraragály is egyre több áldozatot szedett. Jellasich ekkor felhagyott Pétervárad ostromával, megkezdte az előnyomulást a Ferencz-csatorna felé, melyet hadai június 15-én értek el.
A bácskai magyar seregben azonban ekkorra nagy változások történtek. Perczel a kátyi vereség miatt meghasonlott Kossuth Lajossal is, a ki ekkor épen a Bácskában tartózkodó Vukovicsot azzal küldte hozzá, hogy a sereg vezérletét vegye ki kezei közül. Perczel lemondása után a bácskai magyar sereg fölött a vezérletet, addig, míg Vetter Antal altábornagy megérkezett, június 15-én Tóth Ágoston ezredes vette át.
Jellasich hada három főoszlopban nyomult előre. A jobbszárny, Grammont dandára, június 15-én egész Bácsföldvárig vonult, melyet megszállott. A Dietrich-dandár ezalatt Szenttamást foglalta el és egy különítményt Turjára küldött. Június 16–17-én Jellasich hada egész Verbászig nyomult előre és egyes csapatok egész Kuláig terjeszkedtek.
226Tóth Ágoston ezredes a csatorna mentén elhelyezett magyar csapatokat a Tisza mellett egyesítette. Gaál ezredes Óbecsénél, Czintula dandára Óbecse és Földvár között foglalt állást. Mihalovics Bandára Verbásznál a csatorna-átjárót tartotta megszállva.
Jellasich terve az volt, hogy Óbecse elfoglalásával a magyarokat átszorítsa a Tiszán és ezzel Bácsot hatalmába kerítse. Óbecsét Törökbecsével hajóhíd kötötte össze, hol Kohlmann ezredes hadosztálya foglalt állást. Időközben az óbecsei magyar sereg fölötti vezérletet Pereczy Mihály ezredes vette át, kinek hadosztálya 6–8 ezer emberből állott. Czintula őrnagy 1200–1500 emberrel Földvár átellenében, a Csonthalmon fészkelte be magát. Mihalovics Bandára, 2000 emberrel, Verbásztól éjszakra, valószínűleg Hegyes felé, míg a Bezdánban volt honvédzászlóalj (860 ember) Baja felé vonult vissza. A magyar hadügyi kormány intézkedései következtében, Zombor és Monostorszeg között, a Ferencz-csatornán, valamint a Dunán gabonaszállító-hajókat gyűjtöttek, hogy a honvédsereg számára szükséges gabonát Pestre szállítsak. Jellasich értesülvén erről, Reznicsek őrnagy vezetése alatt portyázó csapatot küldött a gabonaszállító hajók elfogására. Zomborból a hajóknak még sikerült elmenekülni, de Monostorszegen a császáriak 17 búzával és zabbal telt hajót fogtak el. Reznicsek őrnagy junius 19-én megszállván Zombort, egész Bezdánig hatolt. Jellasich a június 24-éről 25-ére menő éjel 10 zászlóaljjal, 13 lovas-századdal és 13 üteggel Szent-Tamásnál átkelvén a Ferencz-csatornán, Óbecse ellen indult; Lang ezredes dandárát pedig, mely Bácsföldvárnál állott, oda utasította, hogy Czintula csapatát támadja meg s igyekezzék elvágni a derékhadtól. Czintula azonban még idejekorán észrevette az ellenség tervét és folytonosan harczolva, Óbecsétől délre a Botra-szőlőkig hátrált s azok fedezete alatt, a városban elhelyezett hadosztályhoz csatlakozott.
Jellasich hadának főoszlopa, a bán személyes vezérlete alatt, június 25-én reggel támadta meg a romokban lévő Óbecse város körletén kívül emelt három földsánczban elhelyezett honvédeket. Két órán át tartó ágyúharcz után a magyar csapatok megkezdték sánczaikból a kivonulást, hogy a Tisza balpartjára keljenek át; Dietrich altábornagy azonban rohamra vezette a császári gyalogságot, melyet a hátráló magyarok a házakból puskatűzzel fogadtak, de a császáriak egész a Tisza hídjáig követték a magyarokat. Pereczy a Tisza balpartján foglalt állást. Délelőtt 11 órakor érkezett meg Bánffy hadosztálya, mely megkísérelte ugyan Óbecsét visszafoglalni, Máriássy gyalogságának egy zászlóalja át is ment a hídon, de a túlerővel szemben kénytelen volt visszavonulni. Még délután 4 óráig ágyuztak egymásra a Tisza két partjáról a hadakozó felek, midőn Jellasich visszavonatta ágyuit és Lang ezredes dandárát Óbecsén hagyva, visszatért Szenttamásra. Az óbecsei győzelemmel Jellasich jóformán az egész Bács-Bodrog vármegye ura lett, sőt nyitva állott előtte az út égész Szegedig. Mihalovics dandára egész Bajmokig, majd Csantavérig, a szélső jobb szárnyon lévő honvédek pedig Bajáig vonultak vissza.
A kormány, mely Tóth Ágoston ezredes hadműveleteivel elégedetlen volt, a 4. hadtest parancsnokságát Guyon Rikárd tábornokra bízta, míg az összes déli magyar hadsereg fölötti parancsnokságot Vetter Antal altábornagy vette át. Guyon június 27-én foglalta el helyét. Csakhamar helyreállíttatta a Tiszahídat, Óbecsét visszafoglalta s július 6-án már Topolyára vonult. Vetter július 8-án Szabadkára tette át főhadiszállását és Kohlman József ezredest dandárával Bajára küldte, hogy a Paksról lefelé vonuló Kmetty György tábornok hadaival egyesülve, őt a fősereghez kalauzolja. Kmetty azonban gyorsabb volt. Mivel a Pestről leúsztatott hajóhíd még nem érkezett meg, július 7-én gőzhajókon átkelt a Duna balpartjára s 12-én Nemesmiliticsnél, 13-án már Kernyáján és Ósziváczon táborozott. Militicsről egy különítményt küldött Zomborba, báró Meszena alatt. Ezalatt Guyon Kishegyes, Szeghegy és Bácsfeketehegy között ütött tábort. Guyon összes hadereje 10–12.000 emberből és 50 ágyúból állott, melynek legnagyobb részét, 7000–8000 embert, Kishegyes, Szeghegy és Bács-Feketehegy táján állított fel. Az itt táborozó csapatok elhelyezése a következőleg történt. Pereczy hadosztályának egyik része volt a jobb szárny, majd beljebb Szeghegy felé Kovács Ernő őrnagy állott a 30-ik csongrádi zászlóaljjal, odább egy osztály Hunyadi-huszár Móricz Károly őrnagy alatt, ezután következett Pereczy hadosztályának másik része s Igmándy ezredes dandára; a balszárnyat 227Bácsfeketehegy alatt egy dandár gyalogos alkotta. Bánffy hadosztálya ezalatt Perlasznál állott, hol tüntető harczot vívott a titeli fennsík ellen. Július 13-án Vetter Antal is megjelent a magyar táborban, hogy a támadótervet megbeszéljék. E szerint Guyon július 14-én tüntető támadást intézett volna Jellasich verbászi tábora ellen, ezalatt Kmetty átkelt volna a Ferencz-csatornán és Veprováczon állapodott volna meg, másnap Guyon szemben, Kmetty pedig oldalt támadt volna Jellasich hadára.
Ámde Jellasich értesülvén Guyon hadainak mozdulatairól, elhatározta, hogy ő lép fel támadólag. Július 13-án tehát 15 zászlóalj gyalogosból, 22 század lovasból és 79 ágyúból álló hadával Verbásznál átkelt a Ferencz-csatornán. Jellasich hada éjjel 11 órakor a következő sorrendben indúlt el Verbászból: elül ment Castiglione lovas dandára, ezt követte a pesti úton az összes tüzérség; a tüzérségtől jobbra Puffer gyalogdandára, balra Budisavlievics gyalogdandára, a hátvédet Rastics vezérőrnagy gyalogsága alkotta. A baloldal biztosítása végett Jellasich Petrichevich-Horváth vezérőrnagyot Kuláról Kishegyes felé rendelte. Jellasich hada, mely az éj leple alatt csendben nyomult előre, július 14-én hajnali 3 órakor érkezett Hegyes szomszédságába, Feketehegyre, midőn az egyik czirkáló csapat azzal tért vissza, hogy a magyar táborban a legnagyobb csönd honol, nyilván alusznak; mert még előőrseiket sem látni.
Ámde a magyar táborban uralkodó csend csak színleges. Guyon nagyon is éber volt. Mikorra Petrichevich-Horváth vezérőrnagy különítménye is Hegyes közelébe érkezik, egyszerre itt is ott is jeladó tüzek gyúlnak ki s a következő pillanatban eldördülnek a magyar fegyverek. Jellasich egy pillanatra elképed; hisz ő akarta a magyarokat meglepni, s íme, őt lepik meg; mindamellett túlerejében bízva, nem csügged. Ottinger altábornagy a lovasdandár élén a balszárnyon foglal állást, tőle jobbra Dietrich hadosztálya, ezt követte Puffer ezredes dandára, míg a második harczvonalban Rastics tartalékgyalogsága állott. Dietrich dandára parancsot kapván a támadásra, miután lövegei állást foglaltak, megkezdte az előnyomulást. Ekkor a magyarok előretolt csapatai hirtelen visszavonultak, de csakhamar megszólalnak az ágyúk, melyek gyilkos tűzzel fogadják az ellenséget.
A Wasa-gyalogság, támogatva a 30. honvédzászlóalj első és második századától, visszaszorította az ellenséget; de Jellasich nem tágít, háromszor sortüzet vezényel, mely nagy veszteséget okozott a magyarok között. Ekkor a bácskai honvédzászlóalj lép harczba, s az ellenséget puska-agygyal támadja meg. Elkeseredett küzdelem támad; ember-ember ellen harczol. Ekkor közbevágnak a Coburg-huszárok, Hertelendy százados alatt, de ezeket visszaszorítják. Pereczy ezredes e válságos pillanatban az összes még meglévő ütegekkel tüzet ád az ellenségre, s ezzel rendkívüli kárt okozott Jellasich hadai között. Puffer, a jobbszárnyon, miután hadállását jobbról megkerülték, kénytelen visszavonulni, az utóvéd pedig, a Feketehegyről kitört magyar huszárság elől Verbászra menekül. Dietrich hadosztályparancsnok ugyan még egy támadást intézett a magyarok ellen, de a magyarok pusztító ágyútüze megtörte erejét s hátrálni volt kénytelen. Az általános visszavonulás a balszárnyon is megkezdődik. A hátrálást Petrichevich-Horváth vezérőrnagy fedezi 4 század dragonyossal, 2 század vértessel és két 12 fontos üteggel.
Jellasich vert hada Verbásznál kelt át a csatorna három hídján, a diadalmas honvédsereg azonban mindenütt a nyomában volt. A császári had utóvéde két órán át védte a csatorna balparti sánczait, de nagy vesztességgel kénytelen volt azokat is feladni, átkelt tehát a vízen és a hidakat felszedte maga után. Jellasich hada Kiskérig meg sem állott, hova Kuczoráról Reznicsek különítménye, majd Kuláról Léderer vértes-osztálya is beérkezett; de innen is tovább vonult a vert had és a 14-éről–15-ére menő éjjel Kátyon pihente ki fáradalmait.
A hegyesi csatában a császáriak vesztesége halottakban 4 tiszt, 180 ember, sebesültekben 16 tiszt, 484 ember. A magyaroké halottakban 2 tiszt, 79 ember, sebesültekben 15 tiszt, 130 ember. Ha azonban Kmetty, kinek hada július 14-én Veprovácz felől közeledett Kulához és valószínűleg Kulától délre foglalt állást, elzárta volna a Verbász felé vivő útat, Jellasich serege aligha menekült volna meg a teljes tönkretételtől. A hegyesi csata így is nagyjelentőségű hadműveleti eredmény velt. Bács-Bodrog vármegye újból a magyarok birtokába került s egyelőre sem Jellasichtól, sem a szerb felkelőktől nem kellett tartani, így azután Szeged 228is biztosabb menedékhely lett, hova a kormány, a győri vereség hírére, július első napjaiban, az országgyűléssel együtt átköltözött. Jellasich vert hada Kátyról folytatta a visszavonulást a Duna jobb partjára. Puffer dandárát Kátyról Kovilra és onnan gőzhajón Karlóczára szállították. Ottinger lovashadosztálya és Lang dandára, egy 12 fontos üteggel, Vilovát szállották meg. Mivel Jellasich attól tartott, hogy a magyarok Újvidéken átkelve, áttörik a péterváradi ostromzárt, Budiszavlyevits dandárát július 16-án Slankamenre rendelte, melyet a következő napokon a gyalogsági tartalék is követett. Jellasich Lang és Knicsanin dandárain kívül, Maszano dandárát, továbbá Petrichevich-Horváth dandárát is a titeli fennsíkra rendelte. A csapatok fölötti parancsnokságot Dietrich altábornagy vette át.
Ezalatt Kmetty július 15-én Kiszácsról Újvidékre, Guyon pedig Temerinre vonult, a római sánczokba. Vetter július 16-án érkezett Péterváradra, hol haditanácsot tartott. Vetter eredetileg a péterváradi ostromzár áttörését óhajtotta, de a haditanács ellene nyilatkozott. Közben az egyesült orosz-osztrák hadak július 11–12-én bevonultak a fővárosba. Báró Haynau Gyula táborszernagy, a császári hadak új fővezére, a ki július 19-én érkezett Budapestre, értesülvén Jellasich veseségéről, Ramberg tábornoknak parancsot ád, hogy a III. hadtesttel nyomuljon Szabadkáig és kísértse meg a magyar sereg elfogását, vagy szorítsa át a Tiszán. Ramberg a parancsnak engedelmeskedve, legott megkezdi az előnyomulást és július 21-én már Halason jár. Vetter minderről értesülve, még mielőtt a császáriak ellen fordult volna, még egy kísérletet tesz a titeli fennsík elfoglalására.
Guyon július 19-én Vilova felől próbatámadást intéz a fennsík ellen s utána Szentivánra vonult vissza. Vetter a július 20-áról 21-ére menő éjjel Péterváradról a körülzároló sereg balszárnya ellen két órán át tűzharczot rendelt, de ennek eredménye nem volt. Guyon július 23-án hajnali 3 órakor Vilova felől támadást intézett a fennsík ellen, a mit azonban a szerbek, Knicsanin alatt, heves kartácstűzzel visszavertek. Guyon azonban délben Mosorin felől újból támad, 4 hadoszlopban, míg az ötödik a töltésen közeledett. A magyarok elszánt, vakmerő támadása már-már sikert arat; délután öt órakor a honvédek balszárnya már el-eléri a fennsíkot, melyet megmásznak s a védelmezőket leszorítják róla. Knicsanin helyzete mindegyre válságosabb. Már összes tartalékát felhasználta és lőszerkészlete is fogytán van.
E válságos helyzetben érkezett meg Lang ezredes vilovai állásából, egy dragonyos osztálylyal és fél üteggel. A magyarok a kartácstüzet egyideig hidegvérrel állották, de a dragonyosok rohama visszaszorította őket a mocsárba. Ekkor a mosorini felfegyverzett lakosság is előtör, mire a honvédzászlóaljak az egész vonalon kénytelenek voltak visszafordulni. Az ágyútűzharcz még ezután is, estig tartott, hogy a gyalogság visszavonulását fedezze. A császáriak 8 halottat és 45 sebesültet vesztettek; a magyarok részéről nem tudni hányan estek el, a szerbek azonban ezret említenek „s lehet – jegyzi meg Thim József – hogy keveset mondanak. A harcz után sok honvéd a mocsarakba menekült és nagyobbrészük, különösen a sebesültek, mind bele vesztek”.
A mosorini ütközet Bácska legvéresebb harczai közé tartozik. A mi a szerbeknek Szenttamás, az nekünk Káty és Mosorin. A magyar csapatok vitézségét, hősies magatartását bámulta az ellenség is. A 74-ik honvédzászlóalj, az egri Wasa, a debreczeni Don Miguel gyalogság zászlóalja becsületet s tiszteletet érdemlő vitézséggel küzdöttek. Egy szerb származású osztrák katonai író mondja, hogy még sohasem látta a magyarokat oly vitézül küzdeni, mint e napon s annál nagyobb tisztelettel adózik az ellenfélnek, mert a talaj, melyen a magyarok küzdöttek, 800 lépés széles, 4–4 1/2 láb mély mocsár volt.
