A szerbek kívánságai.
A szerbek kívánságai.
Míg a pozsonyi országgyűlés korszakos reformok alkotásával volt elfoglalva, a magyarországi szerbek között élénk mozgalom volt észlelhető. A márcziusi napokban, midőn a nemzet örömmámorban úszott, a szerbek is mindegyre gyakrabban összejöttek és egyre tanakodtak, minő sors vár rájuk a megváltozott viszonyok között? Teljesülnek-e kívánságaik, a melyeket már az 1790–1791. évi országgyűlés elé terjesztettek, miként alkothatnak maguknak a szerbeklakta országrészből önálló tartományt, a melyet a magyar államtól függetlenül, nemzeti vajdák kormányozzanak. Márczius közepén már itt-ott mozgolódni is kezdtek, majd márczius 27-én (az ó-naptár szerint 15-én) Újvidéken gyűlést tartottak, mely alkalommal 16 pontban foglalták össze kívánságaikat. A gyűlés Kosztics Sándor vezetése alatt küldöttséget választott, hogy a szerb nép kívánságait a pozsonyi országgyűlés elé terjeszsze. A küldöttség tagjai túlnyomólag újvidékiek voltak; kívülök részt vett a küldöttségben a fiatal, nagyratörő Sztratimirovits György, sőt Nikolits Izidor vármegyei főjegyző is.
Az újvidéki határozatok mindenütt feltűnést keltettek. A közvélemény kárhoztatta a szerbek fellépését, mire Nikolits Izidor, Trifunácz Pál és mások, a Pesti Hirlapban kijelentették, hogy a szerbek mindenkor hű fiai maradnak a hazának. E közben az újvidéki küldöttség Pozsonyba érkezett és az április 8-án tartott kerületi ülésen mutatta be a szerbek e kérvényét, mely alkalommal 201Újvidék város követe: Herger Pál is a küldöttséghez csatlakozott. A küldöttségnek a rendek nevében Kossuth Lajos válaszolt. Higgadt és a békülékenység szellemétől áthatott beszédében kijelentette, hogy a kivívott szabadság áldása az ország minden polgárára egyaránt kiterjed. A minisztérium kötelessége a törvényt általánosságban érvényre juttatni és ennek végrehajtásával a szerbeket jogaikba visszahelyezni. A mi a kérvénynek az újabban kívánt jogokra vonatkozó részét illeti, ennek tárgyalását a jövő országgyűlésre kell halasztani, mert az országgyűlés utolsó napjaiban lehetetlen a szerbek előnyére új jogok megadását tárgyalni. A küldöttség az alsó táblán nyert válaszszal nem volt megelégedve; tehát Kossuth egy mellékszobába vezette a küldöttséget, a hol az eszmecserét folytatták. E közben Sztratimirovits – hevétől elragadtatva – azt vetette oda Kossuthnak, hogy „Ha Pozsony tőlünk jogaink felismerését megtagadja, mi azt máshol fogjuk keresni!” mire Kossuth állítólag azt válaszolta volna neki: „Úgy hát döntsön közöttünk a kard.” Ezzel a társalgásnak vége szakadt és a küldöttség még aznap visszautazott Újvidékre. Ettől kezdve a szerbek elfordultak a magyar országgyűléstől.
Kossuth Lajos. (Az Orsz. Képtárból.)
Vetter Antal. (Az Orsz. Képtárból.)
Damjanich János. (Az Orsz. Képtárból.)
Hogy mennyiben járult hozzá Kossuth Lajosnak fent idézett állítólagos válasza a szerb forrongás kitöréséhez, erre nézve eltérők a vélemények; annyi azonban kétségtelen, hogy már márczius hóban az egész Alvidéken: a Szerémségben és a Határőrvidéken a legféktelenebb módon folyt a magyarok elleni izgatás, melynek főintézője Rajacsics József karlóczai szerb érsek, ugyanaz a férfiú volt, a ki néhány héttel azelőtt a pozsonyi országgyűlés küldöttjeként vett részt az alkotmányos reformok kivívásában.
E munkának nem lehet czélja, hogy a szerb mozgalmak indító okait kutassa; a szerbek forradalmával csakis oly mértékben foglalkozunk, a mennyiben az a vármegye történetével összefüggésben áll.
A szerb küldöttség április 15-én érkezett vissza Újvidékre. Ekkorra már az újvidéki szerbek az április 6-án tartott tisztújításon keresztülvitték a nemzetiségiek kivétel nélkül való megválasztását. Rajacsics érsek, a ki eddig tartózkodó álláspontot foglalt el a szerbek törekvéseivel szemben, most már nyíltan színt vallott, különösen azóta, mióta Jellasich április 18-án, mint újonnan kinevezett horvát bán, bevonult Zágrábba. Karlóczán készült az a két körlevél is, a melynek egyike a délszláv államokhoz, a másika a magyarországi szerb néphez volt intézve. Az utóbbi, mely ápr. 14-én kelt, néhány nap múlva már kézről-kézre járt az Alvidéken. Ez a körlevél különösen a Vojvodina alakítására hívta fel a szerbbeket.
