Szerb zavargások.
Szerb zavargások.
Aprilis 20-án Újvidéken nagy népcsődület támadt. A nagy szerb templom udvarán nagy néptömeg verődött össze, mely az 1840. évtől kezdve magyarul vezetett anyakönyvek elégetését követelte. Kosztics Mátyás plébános és Markovics János, miután az eredeti anyakönyveket szerb nyelvre lefordították, kiadták a magyar nyelvű példányokat, a melyeket a néptömeg szétszaggatott, majd örömújjongás közben elégetett. Délután 3 órakor a vezérférfiak küldöttsége 50 hintón és kocsin Péterváradon át Karlóczára rándult s ott nagy zajjal felszólította a metropolitát, hogy haladéktalanul hívja egybe a nemzetgyűlést. Rajacsics, ekkor már tisztában lévén czéljaival, készséggel engedett a nép kívánságának s a nemzetgyűlést május 13-ára Újvidékre hívta össze.
A küldöttség Karlóczáról visszatérve, Péterváradon a mértékvámházi vendéglőben gyűlt össze és itt elhatározták, hogy Bács-Bodrog vármegyének szerbeklakta községeiben, különösen az óbecsei kerületben fogják terjeszteni a mozgalmat. Az izgatás csakhamar megtermé gyümölcseit. Miletics Szvetozár a Sajkás-kerületbe ment, hol előbb Csurogon, majd április 22-én Nádalyon izgatott, mire a hatóság el akarta fogatni, de ennek neszét vette és a Szerémségbe szökött.
Az első nagyobbmérvű zavargás április 26-án Óbecsén tört ki, midőn a tiszai koronakerületi gyűlésen az új törvényeket kihirdették. A magyar érzelmű Zákó István csak életveszélylyel menekült üldözői elől. A zavargók megtámadták a tanácsházat, közel 300 rabot szabadon bocsátottak, a pénztárt feltörték, a levéltárt elégették, a szállásokat felgyújtották. Ugyane napon Moholy, Petrovoszella, Szenttamás, Bácsföldvár és Kulpin helységekben is törtek ki zavargások, melyeket a magyarság még idejekorán elnyomott. Óbecsén báró Jovics nyugalmazott tábornok, ottani birtokos állította helyre a rendet a saját felfegyverzett cselédségével. Két napra ezután érkezett Csuha őrnagy Óbecsére, a ki elfogatván a 202zavargókat, közölök hetet az időközben kirendelt királyi biztos felakasztatott s számosat fogságra vetett. Ugyancsak április 26-án hirdették ki az új törvényeket Újvidéken is, mely alkalommal, mintegy előzetes megbeszélésre, Vlasics Jakab a tanácskozási asztalra ugrott s a közgyűlés előtt felolvasta a karlóczai körlevelet, a mely a szerb nép kívánságait tartalmazza.
A magyar kormány a délvidéki mozgalmak lecsendesítése czéljából Csernojevics Pétert, Temes vármegye főispánját, Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Arad vármegyék területére teljhatalmú királyi biztossá nevezte ki. István főherczeg nádor pedig felhatalmazta, hogy ott, a hol arra szükség lesz, rögtönítélő bíróságokat állíthasson fel. Csernojevics királyi biztost, a ki Csernojevics Arzén patriárka családjából származott, főleg a szerb nép megnyugtatása végett nevezték ki királyi biztossá. Lovagias jelleme, igazságossága egyaránt biztosítékul szolgált a magyarok előtt is arra, hogy sikerülni fog a forrongó kedélyeket lecsillapítania.
Sajnos, hogy a bekövetkezett események nem igazolták a beléje helyezett reményeket. Szelíd természetével nem tudott megküzdeni azzal a viharral, mely mindegyre jobban tombolt az Alvidéken. Két nappal a kinevezése után már Újvidéken volt, honnan felhívást intézett a szerb néphez; majd április 30-án Újvidéken és Szabadkán rögtönítélő bíróságokat léptetett életbe. Mindez hatástalan volt. Noha a nádor a kongresszust Temesvárott rendelte megtartani, s új határnapul május 27-ét tűzte ki, mindamellett május 13-án nagyszámú szerb nép sereglett össze Újvidéken, különösen a Bácskából, Szlavoniából és a katonai Határőrvidékről, még a török fenhatóság alatt álló Szerbiából is eljött valami 400–500 ember, mindmegannyi állig felfegyverkezve. Ezek az úgynevezett szerviánusok voltak, a kik később nagy szerepet játszottak a délvidéki harczokban.
