I. Ferencz József.
I. Ferencz József.
Vetter Antal tábornok a déli hadsereg fővezérletét átvéve, november 30-án az egész őrvonal hosszában támadást tervezett. A 8-ik zászlóalj a szenttamási sánczokat támadta meg, míg Komlóssy őrnagy Óbecséről Földvárra rontott; de mindkét támadást visszaverték. Suplikácz e támadásból a hadjárat újból való megindítását következtetvén, mivel nem bízott többé a saját erejében, segítséget kért a szerb kormánytól, mely készséggel teljesítette a vajda kívánságát. Megjöttek a szerbiai segédhadak, deczember 15-én pedig I. Ferencz József, az új császár, Rajacsicsot patriárkává nevezte ki, Suplikáczot pedig megerősítette vajdai tisztében és egyúttal a vaskorona-rendet adományozta neki. Aznap, midőn az udvari futár a legfelsőbb kézíratokkal Karlóczára ért, Suplikácz vajda deczember 27-én hirtelen elhalt.
Rajacsics kérésére Mayerhofer vette át a szerbek fölötti fővezérletet, a mi miatt Sztratimirovits újból meghasonlott Rajacsics patriárkával. Ezzel kiütött a viszály a szerbek között, a mit a bécsi kormány ügyesen felhasznált arra, hogy a szerb felkelést nemzeti jellegéből kivetkőztesse. 1849 január 4-én a szerb vajdaság hadi teendőit Teodorovics tábornokra bízta, kinek kötelességévé tette, hogy a szerb sereget osztrákká alakítsa át.
Ez alatt azonban Windisch-Grätz a gyakorlatlan honvédhadakat a főváros felé űzte, minek következtében a honvédelmi bizottmány és az országgyűlés Debreczenbe menekült, Windisch-Grätz pedig 1849. január 5-én megszállotta 215Budapestet. A főváros megszállása nagy zavart okozott a verbászi főhadiszálláson. Miután Bakonyi tábornok még deczember közepén odahagyta állását, a kormány gróf Esterházy Sándort nevezte ki a bácskai hadtest parancsnokává, a ki azonban Windisch-Grätz előnyomulásának hírére megszeppent. Eleinte kéz alatt, majd egész nyíltan kifejezte a tisztikar előtt, hogy a sereg legjobban tenné, ha az osztrákokhoz pártolna át. A helyzet, – így szólt egy ízben tisztjeihez, – lényegesen megváltozott. Most már az uralkodóházzal kerültünk szembe. Már pedig mi, ha eskünkhöz és zászlónkhoz hívek akarunk maradni, törvényes uralkodónk ellen nem harczolhatunk. Az ily beszédek nem voltak hatástalanok a tisztikarra. Súlyosbította a helyzetet, hogy a honvédelmi bizottmány a vaskezű Beőthy Ödönt Erdélybe rendelte kormánybiztosnak.
A honvédelmi bizottmány, értesülvén a történtekről, Nádossy Sándor honvédezredest küldte le a bácskai táborba. Nádossy azonban rútul visszaélt a beléje helyezett bizalommal, mert a helyett hogy tekintélyének súlyával közbelépett volna, Esterházyhoz szegődött. Ily viszonyok között érkezett a parancs, hogy a sereg vonuljon a Felső-Tiszához. Esterházy erre ellenszegült a parancsnak s kijelentette, hogy a Bácskából nem fogja csapatait kivonni.
Ekkor azonban közbelépett néhány bátor tiszt, mint Lenkey János ezredes, Baudisz József százados, a kiknek sikerült gróf Vécsey Károly tábornok segítségével a sereg átpártolását megakadályozni. Egy összejövetel alkalmával Baudisz százados Esterházyt és Nádossyt honárulóknak nyilvánította, mire ezek még a következő éjjel megszöktek. Ekkor a sereg vezérletét gróf Vécsey vette át, Baudisz pedig bátor fellépéséért őrnagyi rangot nyert.
Vécsey, miután erélyes fellépésével a meglazult fegyelmet helyreállította és a kétes tiszteket eltávolította, január 20-án indult el Verbászról, 21-én Óbecséről, innen Zentán és Magyarkanizsán át menetelve, 25-én ért Szegedre. Gróf Vécsey, mielőtt Szegedről tovább vonult volna, gróf Hadik Gusztáv ezredes parancsnoksága alatt Szegeden és Szabadkán két zászlóalj honvédet, két és fél század huszárt és két lovassági üteget hagyott vissza. Ezek a csapatok alkották a magvát a később alakult IV. hadtestnek.
