Az önvédelmi harcz.
214Az önvédelmi harcz.
Midőn Beőthy Ödön Kossuth Lajos által a várak biztosítása czéljából október 8-án a parancsnokokhoz intézett felhívást Blagojevicsnek átadta, az öreg császári tábornok egyre aggodalmaskodott, de azért a háromszínű lobogót mégis kitűzte a bástyafokra. Hentzi Henrik, Pétervárad parancsnoka ellenben már október 18-án kézzelfogható jelét adta a magyarok iránti ellenséges érzületének. A péterváradi őrség, mely a magyarokkal rokonszenvező Don Miguel-ezred négy zászlóaljából állott, féltékenyen őrizte a várat. Hentzi várparancsnokot Beőthy Ödön kormánybiztos kívánságára még október 18-án elmozdították állásától, őrizet alá helyezték, azután Budapestre vitték, hol haditörvényszék elé állították; Kossuth közbenjárására azonban megszabadult a büntetéstől és csak felügyelet alá került; de mikor a magyar kormánynak Debreczenbe kellett menekülnie, a nagy zür-zavarban ott felejtették Budapesten.
Hentzi elzáratása után a tisztikarnak is szabad választást hagytak a nemzeti és a feketesárga lobogó között, minek következtében a tisztikar egy része Bajára vonult vissza, a hűen maradt ezredek legénysége és tisztikara pedig október 26-án a verbászi táborban a magyar alkotmányra felesküdött.
A kormány most arra törekedett, hogy a szerbeket megnyerje a nemzeti ügynek. Beőthy kormánybiztos még november hó folyamán megkapta a honvédelmi bizottmánytól a békepontokat, a melyeknek alapján Rajacsicscsal az alkudozásokat megkezdhette volna. Beőthy, bár nem szívesen, engedett a felszólításnak, sőt a szerbek között is megvolt a hajlandóság a kiegyezésre. Raics őrnagy november 30-án Újvidéken kelt kiáltványában felhívta a szerbeket, hogy fogadják el a magyarok békejobbját. Jóakaró szavai azonban kárbavesztek. Az a hír, hogy Windisch-Grätz betört Magyarországba, újabb kitartást öntött a szerbekbe. A szerbek vezérei, – különösen Rajacsics, – sokkal többet vártak a bécsi udvartól, mint a mit a magyar kormány nekik valaha adhatott volna. Azután ott volt Mayerhofer, a ki mindegyre élesztette a gyűlöletet a magyar nemzet ellen.
Beőthy Ödön kormánybiztos főleg a dunai őrvonal megvédésére törekedett. E végből november 12-én 400 felfegyverzett nemzetőrt kért Szabadkától, mely Szávics Móricz nemzetőri őrnagyot bízta meg a rendelet végrehajtásával. A dunai őrvonal parancsnoka Végh Bertalan nemzetőri őrnagy volt, de később Bezerédj Miklós alezredest nevezték ki a vármegyében levő összes nemzetőrség parancsnokává.
A honvédsereget, mely Bakonyi tábornok parancsnoksága alatt állott, november havában a következőleg osztották szét a vármegyében. A főhadiszállás továbbra is Óverbász maradt. Lenkey János ezredes hadosztálya Óbecsén és Törökbecsén, gróf Esterházy Sándor ezredesé Verbászon és Kiskéren, Szabó ezredesé Ókéren és Újvidéken foglalt állást. Az összeköttetés fenntartása czéljából Ókér és Újvidék között Kiszácsot és Pirost, Verbász és Óbecse között Szeghegyet, Feketehegyet és Jovics-szállást különítmények szállották meg. Újvidék város külső körzetét elsánczolták és Péterváradtól kapta a védőrséget.
