Mayerhofer megbízatása.
Mayerhofer megbízatása.
Mayerhofer megbízatása a szerbek között kellemetlen hatást keltett, mely csak akkor csillapodott, midőn Rajacsics megnyugtatta őket, hogy őt csupán a sereg szervezésére rendelték addig, míg Suplikácz megérkezik. Mayerhofer megbízásával azonban Bécsnek egészen más czéljai voltak. Az ő feladata volt, hogy a szerbeket, a kik eddig csak nemzetiségi érdekekből keltek fel, megnyerje a reakcziónak, s hogy ezentúl a császári seregek segédcsapataiként vegyenek részt a magyarok elleni küzdelemben. Mayerhofer, kinek végzetes szerep jutott a vármegye történetében, mint az önkény mindenre kész eszköze, örökre gyűlöletessé tette nevét a vármegyei magyarság előtt. Tán nem lesz érdektelen, ha kalandos pályafutását röviden ismertetjük.
Mayerhofer Ferdinand 1798-ban Bécsben született. 1815-ben, alig 17 éves korában, mint tengerészapródot Leopoldina főherczegnő kíséretéhez osztották be a főherczegnő brazíliai útjában. 1821-ben sorhajózászlósként részt vett a nápolyi felkelés leverésében. 1825-ben főhadnagyi ranggal a szárazföldi hadsereghez osztották be, nemsokára pedig a bécsújhelyi akadémiában a mennyiségtan tanára lett. 1828–29-ben Dalmácziába küldték, a hol mint mérnökkari 213tiszt a helyszíni felvételeket végezte. 1830-ban a vezérkarhoz osztották be. 1831-ben kapitánynyá nevezték ki. 1836-tól 1840-ig Krakkó térparancsnoka volt. 1841-ben őrnagy, 1843-ban pedig belgrádi konzul lett. 1846-ban alezredessé, 1848-ban ezredessé léptették elő. Ebben az állásában érte a szerb forrongás kitörése, mely csakhamar újabb működési kört, sikereket és kitüntetéseket szerzett neki. Katonai pályája mellett az irodalom terén is működött. Véghetetlen nagyravágyásán kívül, csak magyargyűlölete volt nagyobb, igazi „magyarenfresser” volt; de azért a szerb nemzeti törekvések iránt is hideg maradt és Sztratimirovits megbuktatásában neki is része volt.
Október elején megérkezett Suplikácz István vajda is, a kit az udvar tábornokká léptetett elő. Suplikácz kész eszköze lett Mayerhofernek és többnyire az ő utasításait hajtotta végre. A szerb fölkelő-sereg így lassanként átalakul egy császári királyi szerb hadtestté, melynek élén a vajda állott, a ki császári tábornok volt.
A szerb sereg október hó folyamán, Szenttamáson, Csurogon, a rómiai sánczokban és Titelen táborozott. A szerbek bács-szerémvégvidéki hadereje 12681 főre rúgott, 76 ágyúval. Ezzel szemben a magyar haderő 36 zászlóalj gyalogságból, 33 század lovasságból és 102 ágyúból állott. E sereg az óverbászi táborban Óbecsén, Verbászon, Kiskéren és Ókéren volt elhelyezve, azonfelül a nemzetőrség különféle helyeken állomásozott. Péterváradon pedig Blagojevics Imre tábornok alatt 1 zászlóalj gyalogost és 2 század lovast helyeztek el. Mészáros hadügyminiszter távoztával Éder vette át a sereg vezérletét; de pusztán a védelemre szorítkozott.
A veszély növekedésével a honvédelmi bizottmány 14 új honvédzászlóaljjal szaporította a nemzeti hadsereget, miáltal a Bácskában állomásozó magyar hadak jelentékenyen megerősödtek. Október hó folyamán a 2. és 3. zászlóalj kerül Óbecsére, a 4-ik Verbászra, az 5-ik Futakra, a 6-ik és 8-ik Ókérre, a 33-ik Óbecsére és a 34-ik Zomborba. Az utóbbi szabadkai, zombori és újvidéki újonczokból állott.
