Szerb vereségek.
Szerb vereségek.
Az újonnan alakított szerb császári hadtestnek az lett volna a feladata, hogy mialatt Jellasich Budapest felé iparkodik, azalatt e hadtest Szeged és Szabadka felé nyomuljon előre. A szerbek azonban feladatuk megoldásával kissé megkéstek. Első sorban Óbecsét és Törökbecsét igyekeztek hatalmukba keríteni, hogy ezáltal a magyarok összekötő vonalát hatalmukba kerítsék és a temesvári őrséggel kezet fogva, Délmagyarországon megvessék lábukat. Október 13-án a szerbek Óbecsét és a Tisza balpartján fekvő Törökbecsét megtámadták, de mindkét helyen kudarcot vallottak. Először Törökbecsét támadták meg, melyet Csuha alezredes védett. Fack ezredes, a ki Óbecsét tartotta megszállva, Damjanics őrnagyot küldte segítségül, a ki heves támadással teljesen szétszórta Jovanovics Mihály százados hadoszlopát. Wolfram Nándor főhadnagy azalatt Óbecsét támadta meg, de a magyar huszárok remekül intézett rohama az egész szerb hadat szétszórta, mely azután rendetlen futásban menekült Bácsföldvár felé.
E két kudarcz, de Jellasich kiűzetése is, egyidőre elvette a szerbek kedvét a támadástól, ezért Suplikácz vajda beszüntetett minden támadást s csupán a védelemre szorítkozott. Bács vármegye déli részében ekkor a kolera dühöngött, mely főleg a szenttamási táborban pusztított, úgy hogy a csapatok egy részét máshova kellett rendelni. De szükség is volt erre, mert a délvidéki magyar táborokban fölötte kedvezőtlen állapotok uralkodtak. A bécsi októberi forradalom kitörése óta a déli seregben a hangulat nagyon nyomasztó volt. Különösen azóta, mióta V. Ferdinánd király az országgyűlést feloszlatta és az ostromállapotot kihirdette, a nagyrészt idegenekből álló tisztikar körében a forrongás jelei voltak észlelhetők. Mészáros már 1848 október 4-én felhívta a szerb felkelés ellen felállított hadtestet, hogy a kormánytól kiadott rendeletekhez alkalmazkodjék, ámde a tisztikar, midőn megtudta, hogy Bécsben a magyar kormányt elejtették, nem akart többé engedelmeskedni Mészáros rendeleteinek. Ellenben a magyar ezredek közlegénysége mindegyre hangosabban követelte, hogy a tisztek a magyar alkotmányra feleskettessenek, főleg mióta Hrabovszky János helyébe Blagojevics Imre altábornagyot nevezték ki főhadparancsnoknak, a ki Péterváradon székelt. Pétervárad várának őrsége különben tartózkodóan nézte az események folyását.
