Szenttamás harmadik ostroma.
Szenttamás harmadik ostroma.
Mészáros szeptember 21-én harmadízben tett kísérletet Szenttamás vissza foglalására. Bár közel 25.000 ember állott rendelkezésére, a támadás meghiúsult. A rohamot maga Mészáros vezette, vakmerően, bámulatos elszántsággal. A golyók ott röpködtek a feje fölött, több gránát lova előtt pattant szét és ő nyugodtan állott a legnagyobb golyózáporban. De nem tudott a seregbe lelkesedést önteni, nem tudott parancsolni. Nem is volt rend és fegyelem a seregben és a kiadott parancsokat csak lanyhán hajtották végre.
A magyar csapatok éjjel 2 órakor állottak csatarendbe. A jobb oszlopot Éder vezérőrnagy, a középsőt báró Bakonyi tábornok, a balt Aulich ezredes vezették, míg Fack ezredest, nagyobbrészt nemzetőr csapatokkal, Óbecséről kirendelték, hogy Szenttamásnak Óbecsére néző sánczai ellen működjék. A lovasság Éder és Kollowrat alatt a római sánczok felé nyomult, hogy az ellenség kitörését meggátolja, míg a Ferencz-csatorna jobb partján felállított ágyúk reggel 5 1/2 óra tájt megkezdték a tüzelést, mely egész délután 1/2 3-ig tartott; egy zászlóaljat a hídfő megvételére rendeltek ki. Bakonyi, miután az ellenség előcsapatait a szőlőkből kiverte, a város alatti sánczokig nyomult. Aulich, a ki szintén a csatorna balpartján nyomult előre, nem bírván az ellennel megmérkőzni, visszavonult. Mészáros, hogy a jobb oszlopot újabb tevékenységre bírja, átlovagolt a jobb partra, mire hosszas készülődések után a jobb parton újból tüzelni kezdtek, a lövések azonban a nagy távolság miatt nem sok kárt okoztak az ellenségben.
A viadal még javában folyt, midőn híre érkezett, hogy a Sajkáskerületből 3000 szerb nyomul előre. Fack ezredes pedig, miután Turja felől nagyobb haderő fenyegette, hogy visszavonulási útját el ne vágják, az óbecsei sánczok elleni tüntetést félbehagyván, visszavonult Óbecsére. Joanovics Mihály százados Csurogon két határőrzászlóaljat kocsira ültetett és 6 ágyúval Szenttamás segélyére sietett. Budimirovics pedig csapatainak egy részével Szőregről szintén a szenttamásiak segélyére ment. Ezt a csapatot azonban a magyarok már-már elfogták, midőn Turja felől megszólaltak az ágyúk, s a határőrcsapatok a hídfőt ostromló csapatok ellen nyomultak. Az ostromló sereg, bár a huszárok néhány rohamot intéztek a határőrök ellen, nem tudta megakadályozni, hogy e segélycsapat a hídfőn át be ne jusson Szenttamásra. Így azután többé szó sem lehetett Szenttamás megvételéről. Mészáros ekkor elrendelte a visszavonulást és a csapatok délután visszatértek állomásaikra.
A magyarok vesztesége nagyon csekély volt. A hivatalos jelentések 20–30 halottról számolnak be. A Sándor-ezredbeli gyalogokból 18-an elestek s 22-en megsebesültek. A huszárokból 25-en estek el. Annál nagyobb volt az erkölcsi 212vereség, Mészáros a kudarcz után Éder tábornokot nevezte ki a bácskai sereg ideiglenes parancsnokává, maga pedig szept. 26-án Szabadkán keresztülutazva, visszatért a fővárosba. Mészáros érezte gyengeségét. A fővárosban általános lehangoltság uralkodott, pedig ekkor Jellasich horvát bán már a Balaton mellett táborozott s elbizakodott gőggel várt az alkalomra, hogy tétovázó csapatainkat tönkretehesse.
