Támogatások és kedvezmények.
Támogatások és kedvezmények.
A csatornát Monostorszegtől a Tiszába Bácsföldvárnál való kitorkolásáig 14 1/2 mértföld = 118 km. hosszban, a Zombor szab. kir. városi területet kivéve, mindenütt kincstári uradalmi, a tiszai részekben pedig koronauradalmi területen ásták. A csatorna megépítésére Kiss Gábor és József testvérek 1794-ben az engedélyt legfelsőbb helyen kieszközölték és erre szabadalmat nyertek. E szabadalomra részvénytársaság alakult „Magyar hajózási társaság” czímen. A szükséges földterületet részben megváltás, részben díjtalan átengedés, részben a területekért évenként fizetendő 1 forintnyi úri jog elismerése fejében szerezték meg. Az építkezés 1794-től 1801 évig terjedő időközben 4 millió forintnyi költséggel történt. és 1802-ben elkészülve, a hajózási forgalomnak átadatott.
Az építkezést eleintén a Kiss testvérek vezették, később „Oberlandes-Bau-direktor Heppe” vezette. A vállalat eleinte igen nagy nehézségekkel és pénzzavarokkal küzdött. A végeredményében oly fényes sikert elért vállalkozás már keletkezésétől fogva hathatós támogatásban részesült az ú. n. Staatsverwaltung részéről. A legnagyobb támogatás abból állott, hogy a csatornához szükséges uradalmi és úrbéri területeket ingyen kapták. Az akkori államkormányzat a csatornai részvénytársaságnak a kincstári só, katonai és egyéb kincstári szállítmányokra nézve az előjogot biztosította, ezeken felül pedig egy 4%-os 200,000 forintos kölcsönt nyújtott. Bérbe adta neki az egész Preradovics vagy kissztapári pusztát és egyéb kincstári területeket. Monostorszegen és Sziváczon felmentette a csatornát és az ahhoz tartozó épületeket a nyilvános contributio 385és katonai beszállásolások alól és a csatornai tisztviselőket a nemesekkel egy rangba helyezte. Megengedte, hogy a társaság hajóin a magyar zászlót kitűzhesse és hogy a csatorna első Ferencz őfelsége nevét viselhesse. Később 1802-től kezdve a szabadalom huszonöt évi terjedelme idejére, nemcsak a kissztapári pusztát, hanem az összes bácsi kincstári birtokokat a társulatnak bérbe adta. A haszonbért évenként 226,691 forintban állapították meg, mint a bérbeadást megelőző tíz évi összes jövedelem átlagát.
A Ferencz-csatorna dunai torkolata Bezdánnál.
Szenttamás. – A Ferencz-csatorna zsilipje.
A Feketehíd (vasbetonhíd) a Jegricska Barán, Zsablyánál.
A bácsföldvári komphíd.
A kir. kincstári erdőkből azonban csak a házi szükségletre megkívántató fát kapták ingyen, máskülönben a fát a „Waldtaxe” árában kellett megfizetniök. Kötelezték továbbá a csatorna-részvénytársaságot, hogy háborús és szűk években a tized kétharmadát a kincstárnak be kell szolgáltatnia. A csatorna-társaság évi jövedelme ily kedvezmények mellett mintegy 1 és egynegyed millió forintra rúgott, mely később még emelkedett, úgy hogy néhány rövid év alatt nemcsak a csatorna építési tőkéje folyt be, hanem a részvénytőkét többszörösen meghaladó osztalék is jutott a befektetőknek.
A magyar helyhatóság 1841-ben ő felségéhez intézett felterjesztésében a Ferencz-csatornára vonatkozó jelentésében, e nagy jövedelmezőséget illetőleg a következő érdekes megjegyzést tette:
„A méltányosan gondolkodó nem fogja megirigyelni e vállalat sikereit, ha tekintetbe veszi, hogy a vállalat eleintén igen veszélyes volt, – mert senki sem tételezhette fel, hogy az országnak e részén ily nagy forgalom és kereskedés létesüljön, hogy pedig az létesült és az értékemelkedést előidézte, az állampénztárnak is előnyére vált, valamint a kereskedőknek és termelőknek is, – ez csakis a csatorna megteremtésének köszönhető.”
