Képviselőválasztás.
Képviselőválasztás.
Az 1868. év végén ismét megindul a vármegyében a képviselőválasztás izgató küzdelme. Az 1865. évi országgyűlés befejezte munkáját, megszerezte a kiegyezést a király és a nemzet között, a királyi meghívó-levél a politikai hitvallás újabb megtételére hívja fel a nemzetet.
Konkoly-Thege Pál első alispán, az 1868. évről a deczember 17-én tartott közgyűlésen beterjesztett alispáni jelentésében ezt mondja:
„Az országgyűlés három éves cziklusát befejezte. Epochális esemény ez nemzetünk történetében, mert képviseleti rendszerünkben ez volt az első országgyűlés, mely teljesen befejeztetett. 1848-ban elnémítja azt az öldöklő ágyúk moraja, 1861-ben a hidegség és a bizalmatlanság, melynek gyökszálai egyrészről az 1848/9. eseményekben, másrészről pedig a leigáztatás keserves fájdalmaiban és emlékében keresendők. És ime, 1865-ben a trónról kimondott ama fejedelmi szavak: „bizalommal jöttem, bizalmat várok”, megtették varázshatásukat.”
A lévai választókerület Deák-párti jelöltje ismét Várady János, vele szemben az ellenzék jelöltje ismét Kürthy József balközéppárti programmal, melynek alapelvei: a personal-unio, a delegácziónak és a közös miniszteriumok megszüntetése, önálló külügyi képviselet.
Az aranyos-maróti választókerületben Deák-párti programmal Samassa József lép fel, Aranyos-Marót város szülötte, a budapesti egyetem tudós tanára. Samassa Józsefnek 1869 január 12-én kiadott programja fölötte érdekes, mert abban az ő egyénisége egész nagyságában nyilatkozik.
Azt mondja hogy „Az 1865–1868. koronázó országgyűlésen a nemzet és fejedelem oly közjogi alkut fogadtak el és szentesítettek, mely képes mind szövetségi kapcsolatunk kívánalmait kielégíteni, mind a leglényegesebb nemzeti jogokat biztosítani, azok gyakorlatát lehetővé tenni. Ez a tényleges, de egyszersmind törvényes helyzet, melyből kiindulnunk kell.”
Majd így folytatja: „Határozottan visszautasítom tehát mindazon törekvéseket, melyek instituczióinkat nem élvezni, de felforgatni akarják. A sérelmi 431politika százados, óriási, de sikertelen küzdelmeit, a teremtő tevékenység új korszaka cserélé fel… Ez oknál fogva irányváltoztatás helyett oda kell fordítanunk minden törekvésünket, hogy a belreform terén… nemzetünket a többi művelt nemzetek sorába helyezzük… Melyik tehát azon ösvény, melyen a nemzet haladni akar? Az, melyet a nemzet 1848-ban nyitni akart magának… szabadság, egyenlőség! e szavakra felébred e nemzet. Ezen eszméket minden lélekzettel magába szívja.”
A programm ezután a részleges reform megvitatására tér át; de nem hagyhatjuk megemlítés nélkül annak befejező sorait, melyekben az akkor politikai pályája küszöbén álló férfiúnak egész egyénisége és szilárd karaktere van megőrizve. Azt mondja: „Én törvényül szabtam magamnak, csak az észtől és igazságtól válnom függővé; csak azt mondani, mit valónak tartok. Mert életemben arról győződtem meg, hogy az őszinteség csaknem mindig ildomosság is s hogy midőn híven kimondjuk, a mire gondolunk és csak azt a mit gondolunk: akkor szerencsésen kikerüljük a pártoskodási korszakok legnagyobb veszedelmét: a ránk fogott magyarázatokat és elhallgatásokat.” Levelét így zárja be: „Én a zászlót, melyen az elvek fel vannak írva, önök nevében tüzendem a nemzeti szószékre és el nem hagyandom soha. S azon nap, midőn önök visszaveendik tőlem megbízásukat, önök kezébe teendem le e zászlót, szemrehányás nélkül reám és folt nélkül önökre nézve.”
A választást 1869 márczius 19-én tartották meg; mind a három kerületben a Deák-párt győzött. Léván Várady Jánost választották meg 2911 szavazattal; Kürthy József pártja elvonult. Újbányán Kaldrovits Andor bányakincstári tanácsost választották meg, Aranyos-Maróton pedig Samassa Józsefet, ki ugyanabban az évben a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumba osztálytanácsossá kineveztetvén, őt október 16-án egyhangúlag újból megválasztották.
