A mezőgazdasági és mezőrendőrségi törvényjavaslat.
A mezőgazdasági és mezőrendőrségi törvényjavaslat.
Nagy érdeklődést keltett a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat, melynek előadói tervezetét a miniszter a vármegyéknek megküldötte. A vármegye a tervezet tárgyalására bizottságot küldött ki, ennek szakszerű jelentését elfogadta és annak alapján intézett feliratot a miniszterhez. Érdekes ez a felirat, mert jellemzi azt a szellemet, melyben fogantatott, mert az a valódi szabadelvűségnek lelkes apológiája. Azt mondja: „A tervezetnek mezőgazdasági rendészeti része fölött őszintén örvendünk, de komoly megfontolásunk tárgyává tettük azt a kérdést, vajjon a kormánynak tervbe vett beavatkozása a mezőgazdasági irány részleteibe, nem hat-e be mélyebben a magánszemély belügyeibe, mint a hogy azt alkotmányos állam szelleme megengedné? Nemzeti jogrendszerünknek, népünk jogfelfogásának szelleme, mely a polgári szabadságot létfeltételének alapjává tette, megerősít aggodalmunkban. Az 1848. évi törvényhozás a közterhek viselését általánossá, de a jobbágyot és az urbéri ingatlant szabaddá tette. A polgári szabadságnak alapfeltétele, hogy kiki saját javait korlátlanul használhassa. A magántulajdonos kötelessége az állam iránt nem több, mint hogy jövedelmeinek államhatóságilag megszabott hányadát az adópénztárba befizesse. A szabad gazdaság fogalma és természete kizárja az államigazgatásnak közvetlen beavatkozását. A mezei gazdászat haladásának bázisa maga a szorgalmas gazda, kinek az állam rendelkező gyámjává nem lehet. Az államigazgatásnak eddig egyedüli missziója volt, hogy a mezei gazdászatot szabaddá tegye, ettől el nem térhet, de eltérni oka sincs.
Egy egészséges államkormányzatnak czéltudatos gazdasági politikája, a mezőgazdasági hitelügy rendezésében, a forgalom biztosításában, mezőgazdasági külpiaczok teremtésében, a mezei rendészet szigorában és a mezőgazdasági szövetkezés támogatásában áll. Helyes, ha az állam a marhatenyésztést fölkarolja, tenyész-telepeket állít, de ne alkalmazzon kényszert, hanem bízza a mazőgazdára, akinek van értelme ahhoz, hogy a jótól megkülönböztesse azt, a mi jobb. A mezőgazdasági bizottságok apparátusa a gazdasági egyleteket, a szabad társulás egyedüli tényeit hatálytalanokká tenné, pedig a vidék közgazdasági érdekeit leginkább a gazdasági egyesületek vannak hivatva gondozni. Mert a mezőgazdászat egész sorát kívánja oly szakismereteknek, melyekkel a kormány nem rendelkezik, mert hogy a közgazdasági előadói intézmény sikeresnek nem bizonyult, azt a miniszter jelentette ki, hogy pedig a vándortanári intézménynek semminemű sikere nincs, azt mi tudjuk. A kellő 475szakismeretekkel a vármegye közigazgatása nem rendelkezik, de rendelkezik a gazdaközönség, mely majdnem kizárólag viseli a közterheket s alattuk eddig le nem roskadt.*
1887 szeptember 29-én 152. sz.
