Országos ügyek.
Országos ügyek.
Az országos érdekű kérdéseket szakértelemmel karolja fel. Így feliratot intéz az országgyűlés képviselőházhoz a közigazgatási bíróság intézményének megalkotása iránt. Indokolásában kifejti, hogy a népek jóléte csak akkor van biztosítva, ha a jogszolgáltatás az igazságot képviselő teljesen független hatalomnak alárendelve van, mert a rendező hatalom, még ha a nemzet legjelesebbjeinek a kezébe van is letéve, mint a történelem számtalan példája mutatja, a saját hatalmának fogalmát a jog eszméjével eltéveszteni szokta.*
1888 szeptember 27-én 173. sz. Kgy. h.
Feliratot intéz az országgyűléshez a vadházasságok korlátozása iránt, mert a vadházasság a társadalmi bajok között a mindinkább terjedni látszó 473métely, mely a tiszta erkölcsöt, az államnak ezen alapzatát megrontja. A mindennapi bűnnek látása az erkölcsi közöny felébredésének veszedelmével fenyeget s a szemérem érzetét a társadalom minden rétegében meggyöngíti. A vadházasságok elszaporodása által az egyház és állam törvényei szerint megszentelt házasság frigye mindinkább elveszíti társadalmat fentartó jelentőségét s az erénynyel a bűn egy rangban hivalkodik. A vadházasságok a törvénytelen szülöttek számát szaporítják, ezek pedig az egyház és az állam törvényeinek irántuk mostoha rendelkezéseinél fogva megvetettek, a tisztesség áldásaiból kizárva vannak és e miatt sokszor kényszerűségből az állam társadalmi jogrendjét veszélyeztetik.
Az 1888. évi tűzrendészeti kormányrendelet végrehajtása nagy buzgalommal indult meg a vármegyében. Községi kötelező tűzoltóságok keletkeztek, az előírt tűzoltószereket a községek beszerezték. A tűzoltás rendészete különösen a garam-szent-kereszti járásban nyert nagyarányú fejlődést, mert ott Finka Sándor főbíró nagy érdeklődéssel fogott ez ügy szervezéséhez, olyannyira, hogy ezt a járást, legalább is a Felvidéken, mintajárásnak tekintették.
A törvényhatósági bizottság elrendeli, hogy az alispán időszaki jelentéseit, a közgyűlést megelőzőleg, sajtó útján sokszorosíttassa s a közgyűlési meghívókkal egyidejűleg a bizottság tagjainak megküldje.
A községi pénzkezelés sorsa nem engedi, hogy e kérdés fölött Mailáth István tétlenségben vesztegeljen. 1886 június 10-iki elnöki megnyitójában újból hangoztatja, hogy a községi igazgatást érdeklő siralmas állapotokat kell jeleznie. Nagy bajt lát abban, hogy a községi számadások már több évtől feltorlódtak a számvevőségnél és felülvizsgálat nélkül hevernek. A számvevőség nem egyhamar lehet oly helyzetben, hogy a felülvizsgálatot eszközölje. Támogatásra hívja fel tehát a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy az illető községekben a helyszini felülvizsgálatoknál közreműködjenek, mert ismervén a helyi viszonyokat, az egyes tételek helyességét megbírálhatják. Így azután nagyon könnyítve lesz a számvevőség munkáján, ha a számadások a netáni észrevételekkel hozzá visszakerülnek. A közgyűlés az egészséges eszmét elfogadta s a községi számadások reviziója a törvényhatósági bizottság tagjainak bevonásával tényleg megtörtént.
Még egy nagy alkotásról kell beszámolnunk, melylyel a vármegye a társtörvényhatóságokat megelőzte. Az 1888. évi községi költségvetések reviziója alkalmával feltünt, hogy a községek több oly egyházi tartozással vannak megróva, melyek részben kétségesek, részben bizonytalanok s e miatt a hitfelekezetek között gondosan őrzött békére zavarólag hatnak s a mellett a lelkész és a hívek között is a békés egyetértés megrontására vannak. A vármegye a fenforgó hitfelekezeti jellegű tartozások rendezése czéljából bizottságot nevezett. A bizottság tagjai voltak: Mailáth István főispán, Máriássy István alispán, Pristyák Neit, Kittenberger István, Ocsovszky Antal esperesek, Rózsa József plébános, Varannay Lajos ev. ref. lelkész, Detrich Péter, Bodó Lipót, Szirányi Sándor, Benkovics Ernő, Konkoly Gyula, Ruffy Pál főjegyző, Znamenák Sándor tiszti főügyész. A bizottság megbizatásában a legnagyobb lelkiismeretességgel eljárt és valóságos canonica investigátiót végzett. A vármegye nagy jogtörténeti készültséggel tüzetesen szabályozta az egyházi természetű szolgáltatások jogalapját minden egyes községre külön és így a felmerült kérdések rendezése által, a tétova joggyakorlat helyett, határozott jogelveken alapuló rendszert teremtett, legalább is addig, míg a törvényhozás a párbérszerű tartozások ügyét rendezni fogja.*
1889 jan. 30-án 4. sz.
Zólyom vármegyének az országgyűlés képviselőházához intézett feliratát, melyben a községekben az adóügyek ellátására külön állami közeg rendszeresítését kérelmezi a közgyűlés, hason szellemü felirattal pártolja.*
1887 szept. 29-én 165. sz. Kgy. h.
Jelentőségteljes lépés volt a mezőgazdasági politika terén a faiskolafelügyelői intézmény magalkotása, mely intézmény a mezőgazdasági felügyelői intézménynek mintegy előfutára volt. A vármegye által megalkotott szabályrendelet szerint a törvényhatóság területén levő faiskolák és köztereken 474tenyésztett gyümölcsfa-ültetvények fölött gyakorlandó felügyelet biztosítása, a községi faiskolának kezelők oktatása, a gyümölcsészetnek megyeszerte helyes irányban történendő fejlesztése és nyilvántartása, a selyemtenyésztés fejleszthetése, végre a szőlő-rovar (phylloxera vastatrix) terjedésének ellenőrzése és korlátozása czéljából, egy vármegyei faiskola-felügyelői állás rendszeresíttetik. A vármegyei faiskola-felügyelőt a törvényhatóság bizottságának közgyűlése választja. Évi fizetése készpénzben 700 frt, uti átalánya 600 frt, lakáspénze czimén 140 frt, iroda-általánya 60 frt, összes évi dija tehát 1500 frt.*
1888 jun. 14-én 76. sz.
Az intézmény azonban nem vált be, mert azt a vármegye-igazgatással kapcsolatba nem hozták; imperiummal nem bírt; sem a vármegye, sem a közönség nem támogatta, mert pótadóból tartották fenn, rokonszenves sem volt s e miatt, néhány éves sikertelen vergődés után megszünt. Szerencsés intézkedés volt a községi és az úrbéres erdőknek állami kezelésbe adása. A közigazgatási bizottság azon alapon, mert az erdőknek kezelése a vármegyei erdőtisztek által, a várakozásnak meg nem felelt, felterjesztést intézett a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez, azon feltételek közlését kérve, melyek mellett az erdőkezelés államosítása foganatosíthatóvá válnék.
A miniszter a vármegye erdőkezelésének államosítását azon feltétel alatt helyezte kilátásba, ha kellő biztosítást nyer, hogy a vármegye közönsége az erdőkezelésnek 3500 frt évi átalányban megállapított költségeit pontosan megtériteni fogja. Ezen az alapon a miniszter és a vármegye között a szerződés létre jött és a vármegye ez által egyik előkészítője volt annak az iránynak, mely az 1898. évi XIX. t.-cz.-ben közkötelezőleg érvényesült.*
1888 szept. 27-én 158. sz. Kgy. h.
