A véderő-törvényjavaslat a közgyűlés előtt.
A véderő-törvényjavaslat a közgyűlés előtt.
A törvényhatósági bizottság 1889. évi január hó 30. napjára rendkívüli közgyűlésre volt egybehíva, hogy a vármegye 1889. évi közúti költségvetését tárgyalja. Mailáth ágyban fekvő beteg volt s a közgyűlésre nem jöhetett. Akkor volt ez, midőn az ország figyelmét a törvényhozás kötötte le, melyben a véderő-törvényjavaslat fölött a képviselőháznak január 10-én megindult küzdelme tetőfokára hágott. Budapesten a lázba kergetett utczán ezreknek szenvedélye tombolt, a csoportosulás oly jelleget öltött, hogy a tömeg és a katonaság között az összeütközés kikerülhetetlennek látszott.
Azon a napon Bars vármegye, bár a rendkívüli közgyűlés tárgysorozatába az indítvány felvéve nem volt, néma nem maradhatott. Mintha a nemzeti nagy küzdelmekben a század elején a vármegyének vezérszerepet adott nemtője ihlette volna meg a bizottság tagjait, oly legyőzhetetlen volt az akarat az országos közhangulatnak Bars vármegye tanácsterméből erőteljes kifejezést adni. Odescalchi Arthur herczeg indítványát a közgyűlés egyhangulag elfogadta. Megtörtént. Bars vármegye az ország összes vármegyéi és városi között az első volt, melynek intelme felharsogott. A felirat kifejtette, hogy a törvényjavaslat által az alkotmányos szabadságnak biztosítékai vannak veszélyben, hogy a nemzet vérén és verejtékén fentartott hadsereg a nemzet kebeléből kitaszítva, ennek érdekei iránt közönyössé nem válhat, hogy: „az önerejéből megerősödött nemzet, államfensége tudatában neki nemzeti jelleget adó legszentebb palládiumát, az állam nyelvét, a közös hadseregnek áldozatul nem adhatja, mert ily áldozat felér egy a népet eltipró véres vereséggel.” Kéri tehát a törvényhozást, hogy a véderő-törvényjavaslatnak az alkotmányt sértő, a nemzetet megalázó rendelkezését megdöntse, az alkotmány alapfeltételeit biztosítsa, a harczképesség fejlesztését a nemzet életérdeke szellemében folytassa s a nemzeti öntudat uralmát saját kebelében is biztosítsa.
Mariássy István alispán, ki a közgyűlésen elnökölt, aggodalmaskodott a feliratot rendeltetése helyére küldeni s azért az otthon betegen fekvő főispánhoz küldte. Mailáth Istvánnak nem volt aggodalma, meghajolt a közgyűlés akarata előtt s a feliratot a képviselőháznak megküldte.
A vármegye nem volt hálátlan. Az 1889 márczius 28-án tartott közgyűlésen a főispánnak a vármegye iránt tanúsított czéltudatos és tapintatos eljárásáért jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését és köszönetét. Hogy ennek a hálának a megnyilatkozása alkalomszerű volt-e, arról a vármegyének volt alkalma rövid idő alatt meggyőződni.
Mailáth Istvánnak napjai beteltek. A belügyminiszterium ideiglenes vezetését márczius 22-én Baross Gábor a vasminiszter vette át, neki jutott osztályrészül, 478hogy több arra szánt főispánt meneszszen, s ezek sorában volt Mailáth István is.
