Mailáth főispán felmentése.
Mailáth főispán felmentése.
Mailáth István még elnökölt a márczius 28-án tartott évnegyedes rendes közgyűlésen s felmentése április hó első napjaiban történt. Felmentésének hírét Aranyos-Marótra gróf Migazzi Vilmos hozta, itt értesült arról Mailáth István is, ki a közigazgatási bizottságnak április havi ülésére érkezett a székvárosba.
Nekünk, kiknek a történetíró szemével kell megitélnünk az eseményeket, nem lehet elzárkóznunk a Mailáth-korszak méltatása elől, mert az a vármegye beligazgatásának szervezésében mély nyomokat hagyott. Mailáth határozott adminisztrativ talentum. Ő teljesen felfogta az önkormányzat jövő programmját, melynek alapja a közgazdaság, a kultura és a humanizmus. Ő jelentette ki egyszer egyik szép elnöki beszédében, hogy az adminisztrácziónak kulturális feladata van,* az ő közgazdasági törekvései, az ezek iránt kifejtett agitácziója, valóban a jövő zenéje volt. A prófétákat azonban csak az utókor érti meg. A viczinális közúti hálózatot ő teremtette meg, a lévai főgimnázium és a lévai kórház az ő alkotása. A legnagyobb érdeme pedig, hogy egy jó községi igazgatásnak vetette meg az alapját.
1883 márczius 15-iki Kgy.
KAZY JÁNOS, FŐISPÁN.
Említettük, hogy három feladat állott előtte, egy országos pártnak, egy vármegyei pártnak és jó közigazgatásnak szervezése. Mindhárom irányban nagy buzgóságot fejtett ki és az ő nagy tudásával és gyakorlati közigazgatási érzékével sikert is tudott felmutatni. De meg van írva, hogy a jó ember elveti a jó magot és jő az ellenség és a jó vetemény közé konkolyt hint el. A konkoly gyorsabban hajt, hamarabb üti fel fejét és biztosabb termést hoz, mint a búzakalász. Az országos párt szervezése iránti sikereit lerontotta Detrich győzelme, Keglevich bukása; a megyei párt hatalmas volt, de fegyelmezetlen is és úgy is, a mint volt, még az ő kormányzása alatt szétzüllött, létezni megszünt. Az ő odaadó törekvéseit egy jó közigazgatás szervezése iránt, meghiúsította az 1885. évi katasztrófa. Igaz, hogy bámulatos kitartást fejtett ki a felfordult állapotok egyensúlyának megszerzésében, egy új tisztikar szervezésében, de a vármegye testén támadt fekélyt, ha lehetett is jól orvosolni, idő kellett hozzá, míg a sebhely beheged. Elmondhatjuk róla is: diligit justitiam, odit iniquitatem et propterea – est missus.
A vármegye az új aerának első közgyűlésében, 1889 jún. 27-én búcsuzott el tőle.
