Az 1878-iki tisztújítás.
Az 1878-iki tisztújítás.
A közgyűlés hangulatára enged következtetést, hogy a kijelölő-választmány tagjait is névszerinti szavazással kellett megválasztani. A kijelölőválasztmány választott tagjaivá lettek: gróf Migazzi Vilmos, Leidenfrost László és Kelecsényi Rafael; a főispán ebbe a választmányba kinevezte Kosztolányi László, Pristyák Neit és Mácsay Lukács biz. tagokat. Bodónak pártja megütközés nélkül mégsem akarta átengedni a Pólya-pártnak a diadal pálmáját és elkeseredett elszántsággal Rudnyánszky Flóriánt léptette fel. Ilyképen az alispáni tisztre két jelölt állott szemben: Pólya József és Rudnyánszky Flórián; Pólya József győzött 156 szavazattal 31 szavazat ellenében. Főjegyző lett Máriássy István. A tiszti ügyészi állásnál is két jelölt állott szemben, Znamenák Sándor és Konkoly Gyula. Névszerinti szavazás döntött; Znamenák Sándor 113 szavazattal győzött ellenfelének 44 szavazatával szemben. Bodó Lipót visszatért az árvaszéki elnök nyugalmasabb székébe, honnan a forrongó viszonyok két évvel azelőtt az alispáni székbe sodorták. Főszolgabírák lettek: az oszlányi járásban Polónyi János, a garamiban Mácsay Károly, a kistapolcsányiban Schőnn Ferencz, a verebélyiben Zongor János, a lévaiban Fába Zsigmond.
A Samassa-párt tehát teljes diadalt aratott. Kétségtelen, hogy ez által a választási aktus által ez a párt hatalmának fénykorához ért. A Samassa-párt akkoron egységes, jól szervezett párt volt, kitünő vezérekkel. A vezérkarnak három alakja volt: Samassa Adolf, kit a párt szájának neveztek, hatalmas agitátor, kinek aranyos-maróti üzletében a vármegye minden falujából a közélet minden idegszála összefutott. Második alakja volt Büttner Emil ügyvéd, kit bámulatosan éles elméje miatt a párt eszének neveztek. Minden haditervet az ő lakásán eszeltek ki; a harmadik alakja a pártnak Sümegh János volt, a mint mondták, „a párt becsülete”, kis-szelezsényi földbirtokos, ki Nagyszombat városból szakadt a vármegyébe és ki józan takarékosságával, gyakorlati üzleti érzékkel és szerencsésen vezetett gazdasága által szép vagyont szerzett és kinek természetes, józan észjárása minden kérdésben megnyilatkozott; „bömböl az öreg ágyú” mondogatták, ha a tanácsteremben megszólalt.
A Samassa-párttal szemben állot a „Kör”. Elnöke Klobusiczky János. Megállapodásainak első szakasza a kör czélját így írja körül: „Országszerte, de különösen Barsmegyében tapasztalható a közügyek elhanyagolása, a közöny veszedelmesen terjed; ennek meggátlását, a megyei belélet fejlesztése iránti érdeklődés felélesztését, Barsmegye szellemi és anyagi jólétének előmozdítását, a közigazgatás ellenőrzését, az e téren előforduló minden visszaélés megakadályozását, megtorlását a kör feladatául tekinti.”
A Samassa-pártnak teljes diadala érvényesült a bizottságok megalakításánál is. Az állandó választmány tagjai sorában vannak: Ambró István, Ambróczy Pál, Baudis Ernő, Belcsák László, Benkovics Imre, Besse Dávid, Boleman Ede, Botka Tivadar, Büttner Emil, Chabada József, Conlegner József, Detrich Péter, Dillesz Sándor, Eggenhoffer Sebestyén, Foglár Lajos, Gajdossik Rafael, Hecht József, Jancsovith János, Juhász László, Kachelmann Károly, Kemény István, Costan István, Kosztolányi László, Kelecsényi Rafael, Levatich Gusztáv, Leidenfrost László, Mácsay Lukács, ifj. Majthényi Rudolf, Migazzi Vilmos, Majthényi László, Pristyák Neit, Szakmáry János, Szakmáry 453Endre, Samassa Adolf, Sztrakoniczky Károly, Szirányi Sándor, Sümegh János, Schindler József, Valentovics József, Winterstein Lipót.
Pólya Józsefnek, az új alispánnak, a Bodó Lipót szelid kormánya alatt felgyülemlett több kellemetlen ügygyel kellett munkásságát elkezdenie. Ezek között a legbokrosabb volt a garami járás volt főszolgabírája: Lithvay Antalnak szerencsétlen ügye, ki 3649 frt 97 1/2 krt sikkasztott és öngyilkossá lett. A meghallgatott tiszti ügyész a közgyűléshez terjesztett jelentésében a sikkasztás egyik oka gyanánt a kellő ellenőrizet elmulasztását említi meg és azért az elsikkasztott összeg egy részében Bodó Lipótot, a volt alispánt tartja a kártérítésben marasztalandónak. A közgyűlés, szemben az állandó választmány javaslatával, Bodó Lipót volt alispán ellenben anyagi kártérítésnek helyét nem látja és őt minden további felelősség alól felmenti.* A tiszti ügyész felebbezése folytán a belügyminiszter a vármegye határozatát feloldja, a vármegye új eljárást rendel el s ennek eredményeképen 1879 június 19-én a közgyűlés ismét az előtt a kérdés előtt áll, marasztalja-e Bodó Lipótot, a volt alispánt? Bodó Lipót a közgyűlés által fényes elégtételt nyert. A közgyűlés 21 szavazattal 12 szavazat ellenében felmentette. A felmentés mellett szavaztak: Dombay Vilmos, Kürthy József, báró Pittel Gyula, Ambró István, Kosztolányi Sándor, Klobusiczky János, Kiszlingstein József, Kalits József, gróf Migazzi Vilmos, Majthényi László, gróf Starhemberg István, Simonidesz Pál, Szirányi Sándor, Detrich Péter, Lüley János, herczeg Odescalchi Arthur, dr. Bethlenfalvy György, dr. Benkő Lajos, Balásfy József, Okolicsányi Árpád, Konkoly Gyula.
1878 deczember 13-án 250. sz. a. Kgy. h.
A miniszter nem nyugszik meg a felmentő határozatban és a vármegyéhez intézett leiratában a következőkép válaszol:
„Miután a törvényhatósági bizottság a volt alispánt a felelősség alól felmentette, noha őt a törvényszerű ellenőrizés gyakorlásának elmulasztása miatt vagyoni felelősségre vonni kellett volna, nem érzem magamat indíttatva, a volt alispánt vagyoni felelősségre vonni, hanem a törvényhatósági bizottság közgyűlését, saját tisztviselője, mint mandatáriusa által okozott károkért elmarasztalom s felhívom a megye közönségét, hogy a kártalanítási keresetet törvényszabta módon, haladék nélkül indítsa meg.”
Most tehát az volt a kérdés, mely bizottság legyen mandatáriusa mulasztásáért marasztalandó? Az a bizottság-e, mely a sikkasztó szolgabírót választotta, – az-e, a melyik az állitólag hanyagságát beigazolt Bodót választotta alispánnak, – az a bizottság-e, mely az alispánt elsőizben, vagy az e, mely őt másodizben felmentette?
Egy újabb leirat meghozta a választ s a kontroversia miniszter és törvényhatóság között akúttá lett. A megye tiszti ügyésze utasíttatott is, hogy a miniszterileg formulázott jogokat a törvény előtt keresse.
