Közegészségügy.
Közegészségügy.
A közegészségügyi törvény* végrehajtása is nagy munkát ad a vármegyének. Szervezett 14 közegészségi kört, ú. m. a szent-kereszti kört 26, a zsarnóczai kört 19, a vihnyei kört 10, az oszlányi kört 16, a verebélyi kört 13, az ohaji kört 14, az aranyos-maróti kört 3, a taszári kört 17, a kovácsi kört 13, a kistapolcsányi kört 13, a garam-keszibeli kört 12, a nagykálnai kört 15, a nagy-sallói kört 12 és a zselizi kört 13 beosztott községgel. A körorvos fizetését 300 forintban, uti átalányát 100 forintban állapította meg. Kétségtelen, hogy ez a körbeosztás nem felelt meg a közegészségügy követelményeinek, de a kezdet mégis megtörtént.
1876. XIV. t.-cz.
A humanizmus nemtője által megihletett rendelkezések azok, melyek által a vármegye a házasságon kívül született gyermekek sorsát felkarolta. Szabályrendeletet alkotott, melyben kimondja, hogy minden házasságon kívül született gyermekről a bába az előljáróságnak jelentést tenni tartozik, ugyancsak az ő kötelessége bejelenteni, ha a gyermek anyja – az előljáróság engedélye nélkül – gyermekét elhagyva, dajkának elszegődik, ő jelenti be, ha férjes nő várandós vagy gyermekágyas állapotban inségbe jut. Az előljáróság a dajkaságba adott gyermekekről, a dajkaságra vállalkozott nőkről rovatos nyilvántartást vezet, felügyel a gyermekre, ha beteg, számára orvost hívat, közbenjár az anya és a dajkaságot vállalt nők közötti szerződés megkötésénél, megakadályozza a dajkának a szegődést mindaddig, míg a gyermek megbízható elhelyezéséről meg nem győződött. Ugyancsak a járási és községi orvosoknak szigorú kötelességévé teszi, hogy a dajkaságba adott gyermekekre felügyeljenek.*
1877 jún. 14-én 85. sz. a. Kgy. h.
Ezalatt az általános tisztújítószéket megelőzni szokott mozgalom időszaka is elkövetkezett.
Bodó Lipótnak alispánná megválasztatása, Mailáth István munkaprogrammjára zavarólag hatott. Nem azért, mert Bodónak politikai hitvallásához kétség férhetett volna, mert ő minden ízében kormánypárti volt, hanem azért, mert az alispáni állás az ő temperamentumának meg nem felelt. Simonyi Simonnak erőszakos kormányzása után szinte zavaró volt az ő szelidsége, lágysága, engedékenysége. Az ő patriarchális alakja, az ő szeplőtelen tiszta jelleme, melyhez még a rosszakarat sem férkőzhetett, közbecsülésben állott, mindenki szerette, de az imperium tekintélyét, azok között a nehéz viszonyok között, érvényesíteni nem bírta. Az úgynevezett Samassa-pártban nem volt támasza, az úgynevezett úri pártban lett volna, de ennek a pártnak csak vezérei voltak, hadserege nem volt. Napos vendég volt gr. Migazzi Vilmos házában, bírta barátságát is, de politikai támogatását nem bírta. Ha Bodónak oly főjegyzője van, ki munkásságában lelkiismeretes, ki őrködik főnökének érdekei felett és hozzá az egyéni barátság hűségével ragaszkodik, akkor megállta volna helyét, de Katona Gyulában neki ily munkatársa nem volt. Az egyik baj szülte a másikat. Katona állása megingott, Lithvay Mátyás szolgabírónak, Fába Lajos iktatónak viselt dolgai, évek során át, mint még érinteni fogjuk, állandó tárgyai a közgyűléseknek. A helyzet tarthatatlanná vált és Bodó Lipót, dícséretére legyen mondva, belátta ezt. Közeledett az általános tisztújítás.
Katona Gyula kénytelen volt a jelölés elől kitérni s ez által a főjegyzői állás megürült. A Samassa-párt Máriássy István főjegyző jelöltsége mellett sorakozott és a főispán a kérdést mesterileg oldotta meg. Bodónak az árvaszéki elnöki tiszt visszafoglalásához egyengette az utat s így Máriássy lehetett főjegyző, az alispáni székbe pedig visszatérhetett Pólya József, a vármegyének volt hírneves főjegyzője, majd alispánja, a ki azóta, hogy képviselő lenni megszünt, a vármegye közérdekeinek egyik legzseniálisabb szószólója volt.
A közeledő tisztújításra a Samassa-párt teljes erővel készült, mint melyen a hatalomért a döntő csatát megvívni fogja. A megelőző mérkőzés már az 1877. évi decz. 13-iki alakuló közgyűlésen történt, midőn a közigazgatási 452bizottság öt kisorsolt tagja: Kosztolányi László, Samassa Adolf, Sümegh János, Benkovics Imre és Pólya József helyébe, a törvényben előírt névszerinti titkos szavazás utján, az eddig megválasztva volt bizottsági tagok Benkovics Imre kivételével újból megválasztattak, ez utóbbi helyébe pedig gr. Migazzi Vilmos választatott meg. Erre a választásra utalnak gr. Migazzi Vilmos és Kelecsényi Rafael, midőn a Pólya József alispánjelöltsége mellett sorakozott párt nevében decz. 20-án közzétett nyilt levelükben azt mondják, „hogy a pártnak már a f. hó 13-iki közgyűléskor tartott szavazásnál volt alkalma saját impozáns többségéről meggyőződnie. Daczára annak, hogy a főispán, hogy Migazzi és végre hogy a római katholikus papság Pólya mellett sorakozott, Bodónak tekintélyes pártja volt, Bodó azonban a kétséges harcz helyett inkább választotta a tisztességes visszavonúlást és az alispáni jelöltségtől visszalépett.” Az 1878. év jan. 3-án tartotta meg a vármegye általános tisztújítószékét. A hangulat izgatott volt.
