Odescalchi Arthur hg.
Odescalchi Arthur hg.
Az 1883. év elején a közérzületet erősen lekötötte a bukovinai magyar telepítés sorsa. Az impulzust erre hg. Odescalchi Arthur adta meg a Barsmegyei Hirlapban s ennek nyomán a megváltás művéhez a gyűjtés nyomban meg is indult és a Barsmegyei Hirlap a hazafias czélra egymaga 603 frt 55 krt gyűjtött.
A bukovinai magyarokért, hogy őket haza vezesse, hg. Odescalchi Arthur indult; képzelhető tehát, hogy mily lelkesedés kísérte vármegyéjéből a népszerű herczeget diadalmas útján. A Barsmegyei Hirlap külön kiadványokban közölte a Hadikfalváról, majd később Czernoviczból érkezett híreket. A lelkesedés tetőfokát érte el, midőn hg. Odescalchi dicsőséges útjáról haza tért. Aranyos-Marót utczáin falragaszok hívták fel a polgárságot a herczeg fogadtatására, hogy az eszme úttörőjét, a megváltás nagy művének apostolát testületileg ünnepeljék. Az érkezés napja márczius 8-ika volt. A város közönsége zenekarral s a vármegyének díszbe öltözött huszárjaival indult a fogadtatásra. A szentmártoni hegyen taraczkdurrogás jelezte a herczeg érkezését. Jeney Ilona kaméliákból kötött csokrot ad át a herczegnének, a herczeget Kosztolányi Aurél üdvözli. Kétségtelen, hogy a fogadtatás közvetetlenségében és annak melegében a közönség a nemzeti öntudatra ébredést ünnepelte és a nemes érzelmeknek ez a fellendülése vezette a vármegye közönségét további sikeres törekvéseiben, úgy a Közművelődési Egyesület szervezésének, mint később a vármegye idegen hangzású neveinek megmagyarosításánál és régészeti és történelmi bizottságának megalakításánál, mely törekvések érvényesülésében, hg. Odescalchi Arthur személyében, a társadalom rátermett vezérét megtalálta.
Az 1883. év végével közeledett az általános tisztújítás napja is. A hangulat eléggé csöndes volt; semmi kétség sem fért ahhoz a feltevéshez, hogy a választás nyugodt lesz. A Samassa-párt kezdett tért vesziteni. Samassa Adolfnak saját bajai voltak, Büttner Emilt a betegsége vén emberré tette, Sümegh János teljes meggyőződésével Rudnyánszky mellé állott. A Körnek nem volt oka választási esélyeket előkészíteni, ki volt elégítve. Gr. Migazzi helyi politikájának Rudnyánszky veszedelmes nem volt. Mailáth azonban mégis tisztújító értekezletet hívott egybe, még pedig, hogy kinek-kinek a gondolkodásra elég ideje legyen, már október 10. napjára. Ez az értekezlet két szempontból érdekes. Az egyik az a szokatlan eset, hogy azt megelőzőleg a vármegye tisztikara testületileg tisztelgett a főispánnál és támogatását kérte. A másik, hogy a főispán eljárásában az előrelátásnak mintegy előérzetszerű jelenségével találkozunk.
Azt mondja, nem az ő dolga, hogy tisztújító értekezletet tartson, az ő feladata nem a vezetés, hanem az ellenőrzés, de a főispáni befolyás ódiummal is jár. Ő azonban nem riad vissza, ha kötelesség teljesítése előtt áll és figyelmezteti a vármegyét, hogy Bellan Mihály főszámvevő és Fába Zsigmond szolgabíró helyébe fiatalabb erők alkalmazásáról gondoskodjék, mert a magas kornál nemcsak a munkaerő, de a szellemi rugékonyság is megtagadja a buzgalom akaratát. A közérdek félre szorítja a magánérdeket, kéri tehát, hogy a főszámvevőt annál is inkább helyezzék nyugalomba, mert az alszámvevői állás is hivatlan kezekben van. Ő mindezeket azért tűrte eddig, mert az ő beavatkozása megrázkódtatással járna, s ő ezt érdemekben megőszült férfiakkal szemben megcselekedni nem akarta. Ilyenkor van humánus szempontból helye az újításnak, midőn az gyöngéd kímélettel történhetik. Lehet, hogy az értekezlet vele nincs egy véleményen, de őt megnyugtatja az a tudat, hogy a vármegye nem fog neki szemrehányást tehetni azért, mert nem jelezte előre a bajt akkor, midőn azon még segíteni lehetett volna.
A főispán előre számolt az ódiummal, de meg is kapta. A két kifogásolt tisztviselőt majdnem martyrrá tették, az ügy átcsapott az országos sajtóba és természetes, hogy a két tisztviselőt meg is választották.
