Az 1883-iki tisztújítás.
460Az 1883-iki tisztújítás.
Maga a tisztújító közgyűlés a szokott formalitások között deczember 20-án símán folyt le.
Ennek a közgyűlésnek legszebb mozzanata Bodó Lipót árvaszéki elnöknek a közpályától való elbucsúzása volt. Ez a tiszteletreméltó, derék férfiú, jó és balsorsban 42 évig szolgálta a vármegyét. Elbúcsuzott a főispántól, elbúcsuzott tiszttársaitól és elbúcsuzott „attól a történelmi nevezetességű helytől, melynek szerény falai között annyi évek alatt történt számtalan lélekemelő események tanúja s több ízben részese” volt.
Búcsuzására a közérzületnek visszhangját Kelecsényi Rafael méltó szavakban adta meg. Lendületes beszédében kiemelte, hogy Bodó Lipót a tisztikarban az utolsó azok között, kik még az ősi alkotmányos időszakban a vármegye tisztviselői voltak, ki már 1848-ban a kistapolcsányi járás főbírája volt. A közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezi ki köszönetét, elismerését és háláját Bodó Lipótnak, elévülhetlen érdemei iránt.
Ezután megtartották a tisztújítást. Alispánnak megválasztják egyhangúlag Rudnyánszky Tituszt, főjegyzőnek Máriássy Istvánt, tiszti ügyésznek Znamenák Sándort, főszámvevőnek Bellan Mihályt, alszámvevőnek Ruffy Lajost, főpénztárnoknak Szászy Istvánt, alpénztárnoknak Andreánszky Emilt, árvaszéki elnöknek Konkoly-Thege Gyulát, főszolgabíráknak Szlacsay Károlyt, Fába Zsigmondot, Lüley Jánost, Rajczy Rezsőt, Zongor Jánost. A közgyűlés után a tisztikar testületileg tisztelgett a főispánnál és ki hitte volna, hogy azok közül, kik az első sorban állottak, Szászy Istvánnak bűne hét tisztviselőt fog az 1885. év rettenetes ítéletnapján a veszedelembe kergetni, nem vive a közpálya küzdteréről egyebet haza, mint az egyetlent, a minek e földön becse lehet, egyéni becsületük sértetlenségét.
Este a város kivilágított, a közönség fáklyás menettel vonult a főispán és az alispán elé. A főispánt ünneplő szónok Samassa Adolf volt, az alispáné Kosztolányi Aurél.
A választás megtörténte után csönd és nyugalom állott be újra. Azt mondja Tacitus: Silencium pacem appellant.
Közvetetlenül a tisztújító közgyűlést megelőzött napon tartott közgyűlésen buktatta ki a Samassa-párt gróf Migazzi Vilmost a közigazgatási bizottságból, tisztán a párt névleges vezérének szeszélyéből, a nélkül, hogy Rudnyánszky Titusz, az alispán ezt megakadályozni bírta volna. Ezt a sérelmet csak egy év múlva tudták orvosolni, midőn* gr. Migazzit a közigazgatási bizottságba újra beválasztották.
1884 deczember 11-én.
A tisztújításnak még egy nagy eredménye volt és Fába Zsigmond bebizonyítja, hogy öreg ember nem vén ember; annyi sürgetés után a lévai járás szolgabírói hivatalát, mely évek óta Nagysallóban volt, visszaköltöztette Lévára, vagyis a nagysalló-avignon-i szeczesszió szerencsés befejezést nyert.
